Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt. - Hova mentek, kakas koma? - Megyünk világra. - Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot. - Hova mentek, tű koma? - Megyünk világra. - Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt. Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rajok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás befeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba. Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akié a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni: - Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni? Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög is van odabent. - Nem félek én semmitől. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg az ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz. - Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van. Nyúlok a hamuba, Meglőnek puskával. Szaladok dézsához, Megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, Banya szúr tűjével. Futok ajtó mellé, Kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, Vesznek vasvillára! Egy kiált: Hep-hep-hep! Más ordít: add feljebb! Akkor nagyot estem, Bezzeg jaj volt nekem. Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.