Tudjátok, ki volt Fityfiritty? Egy sárga kontyos, égszínkék tollú, szokatlanul bőbeszédű törpepapagáj. Amit egyszer hallott azt jól megjegyezte. Ezért vigyázni kellett, mit mondanak előtte, mert nyomban kifecsegte. És éppen akkor, amikor a legnagyobb galibát okozta vele. Gazdáját, az órásmester bácsit a környék gyerekei elneveztél Tikitaki bácsinak, a műhelyben ketyegő sokféle, különleges óra után. Volt becsületes neve is: Guzsaj Mártonnak hívták. De a felnőttek szintén csak Tikitaki bácsinak szólították. Fityfiritty egy falra függesztett kalitkában lakott. A kalitka ajtaja azonban tárva-nyitva állt. A kis madár kedvére repdeshetett a műhelyben. Nagyon szeretett kotorászni a csillogó, apró óraalkatrészek között a munkaasztalon, és szívesen hintázott a faliórák ide-oda lengő rézsúlyán. Az órásmester, jobb szemébe vastag nagyítólencsét csippentve, egész napon át órák belsejében babrált finom műszereivel. Javította, gyógyította őket, mint orvos a betegeket. Fecsegő törpepapagáján kívül a régi órákat szerette a legjobban. Szép nagy óragyűjteményét olyan féltő gonddal ápolta, mintha élőlények lettek volna. A világ minden aranyáért nem vált volna meg egyiktől sem.