A játszótér olyan, mint a dzsungel című rész azt sugallja, hogy a felnőttek nem merik a gyerekekre bízni a játszótéri konfliktusok megoldását. „Az is lehet védettebb állapot, / ha vigyáznak ránk vénebb állatok.” Mintha a játszóterek szabványoknak megfelelő biztonságához hozzátartozna a felnőtt jelenléte. Holott a legizgalmasabb történetek, amelyeket felnőttkorban mesélnek az emberek, olyan esetekről szólnak, amikor az illető gyerekként nem volt szem előtt. Persze, sok ilyen történet a hegeink  története…

 

Nagyon fontosnak tartom, hogy beszélgessünk a gyerekekkel a játszótéren is érvényes viselkedési szabályokról. Shona Innes szerint, bár jelen van a felnőtt, mégsem szégyenítheti meg, nem büntetheti meg az agresszív gyereket, inkább a bántalmazott gyereket készíti fel arra, hogy hogyan viszonyuljon az agresszívhez: „elkerülhessék a kis vadat, / akiről tudni, hogy bánt másokat”. Véleményem szerint hagyni kell a gyerekeket, hogy megoldják a helyzeteket: hogy a nagyobbak megvédjék a kisebbeket, hogy többen összefogjanak a játszótér „tigrise” ellen. Vannak olyan tanácsok, amelyekkel maximálisan egyetértek, például azzal, hogy ha valakit bántanak, ne tűrje: „Ha valaki tényleg, direkte bánt, / csapj akkora zajt, mint egy elefánt! / Hogy megtudják a többiek, / mi történt , és segítsenek…” Tényleg minden lehetőséget számba vesz a szerző,  hogyan találja fel egy gyerek magát a játszótéren, és  milyen helyzetek állhatnak elő. Legyen jóban több gyerekkel, és akkor mindig akad játszótárs. Lehet egy eldugott zugot keresni, és egyedül lenni. Sok gyerek számára gondot jelent az egyedüllét, ha nem éri őket egyfolytában külső inger, unatkoznak. De ott van a lehetőségek között az is, hogy egy ilyen eldugott  helyről ki lehet nézni azt, aki veszélytelennek tűnik és hozzá csatlakozni. Mosolyogjon a gyerek, még akkor is, ha bántja valami, mert a morcosakat elkerülik általában a többiek. Ezzel nem értek egyet, pont ilyen esetben kellene a felnőtthöz fordulni, amikor a szomorúságot nem képes egyedül legyőzni. Azt is nagyon jó javaslatnak tartom, hogy azoknak, akik másokat bosszantanak, lehet játékötletet adni. A szentencia pedig így hangzik: „Ha elégedett minden állata, / csak úgy kerek a dzsungel élete.” Jó lenne, ha ez az ideális állapot uralkodna mindig a játszótéren! Van egy dolog, amit én hiányolok, mert ahol én élek, ott nincsenek körbekerítve a játszóterek, még azok sem, amelyek az úthoz  közel helyezkednek el, a játszótérről nem szabad kiszaladni, valamint, hogy hol az a határ, ameddig el lehet távolodni a játszótértől. A hét éves lányomat is megkérdeztem, hogy miért ajánlja ezt a könyvet a gyerekeknek. Az ő kedvence a sorozat internetről szóló része. Rövid beszélgetés után ezt mondta: “Ezt a hármat írjad: 1. mert rövid. 2. mert verses. 3. mert gyermeknyelven van írva.” És ez utóbbi a legfontosabb, hát bátran ajánlom én is a gyerekeknek, és a szülőknek egyaránt.