Egy csipetnyi varázslat
2017.10.03. 17:53
Írta: Natalie Lloyd
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Manó Könyvek, 2017
Oldalszám: 320
Kovász Beatrix Borókának van egy különleges képessége: szavakat gyűjt - látja, hogy a körülötte lévő emberek épp mire gondolnak, vagy mire vágyakoznak. Az előbukkanó szavaknak néha szárnyuk van, de lehetnek zebracsíkosak is éppen. Beatrix rengeteg helyen élt már, de van egy szó, amit még soha nem látott: otthon.
A tizenegy éves lány már belefáradt a sok utazásba. Nehéz úgy barátokat találni, ha állandóan úton van az ember. Ám amikor a család zöldesbarna kocsija begördül Éjegyházára, főhősünk úgy érzi, talán most megváltozhat valami.
Hiszen ez a titokzatos hely a mendemondák szerint egykor tele volt varázslattal. Aztán egy átok száműzte a csodát.
Legalábbis a többség így gondolja.
Beatrix azonban biztos benne, hogy Éjegyházán maradt még egy csipetnyi varázslat. Nem tűnt el teljesen, csupán elrejtőzött, és arra vár, hogy a lány megtalálja a megfelelő szavakat, amik megtörik az átkot.
|
olvasonaplo.net
Kovász Beatrix Boróka már elsőre megkedveli Éjegyházát, ahova éppen megérkeznek vándormadár anyjával, aki nem tud sokáig egy helyben maradni. Főhősnőnk még csak hatodikos de már hat államban élt, sehol se igazán tudott gyökeret ereszteni, mert anyukája néha elszomorodik, gondol egyet és bepakolja őt, meg a húgát Fanni Julit és a kutyájukat, Kekszet az autójukba és útra kel. De ez a legújabb kisváros, ahonnan igazából származnak és ahol rokonaik is élnek nagyon izgalmas: valamikor tele volt varázslattal, de mintha már minden mágia eltűnt volna belőle. Vagy mégse?
Volt idő, mikor Éjegyháza adott otthont egy híres varázsló testvérpárnak, akiknek a vetélkedése azonban párbajba fulladt és átkot hozott nem csak rájuk, de otthonukra is. Beatrix azt reméli, hogy a szavak segítségével, amiket mindenhol lát és amelyek szólnak hozzá, de nem mindig tudja kimondani őket, talán meg tudja oldani a gondokat, amelyek miatt az anyjuk olyan szomorú és földönfutó. S talán ki tudja bogozni a város történetéből mivel lehet feloldani az átkot és megmenti nem csak a családjukat de magát Éjegyházát is. Ebben segítségére van új barátja, Őri Jani akinek szintén megvan a maga titka és az apró csodái, amikkel dolgozik.
Egyébként a mágikus realisztikus regények nagy részéhez hasonlóan ez a történet is az amerikai délen játszódik, a kisváros tele van fura alakokkal, mindenkinek megvan a saját kis története. Nagyon tetszett, hogy milyen fontos szerepe van a szavaknak a sztoriban, hiszen Beatrixnak megjelennek, gyűjtögeti őket és velük képes megtalálni a megoldást is a gondokra, tud olvasni az emberekben is. Az is szinte feltűnés nélkül van a történetbe ágyazva, hogy Őri Jani kerekesszékkel közlekedik.
Az Egy csipetnyi varázslat tényleg nagyon bájos regény, kezdve a beszélő nevekkel, fagylaltízekkel, a rengeteg mesével szóval a mágikus apróságokkal. Mert a városban azért mindenkinek van valami különleges képessége, csak hát jóval gyengébb, mint több generációval korábban, amikor még szabadon folyt a varázslás Éjegyházán. Néhol kicsit már túl sok is volt minden, itt-ott azért éreztem azt, hogy kevesebb több lenne. Volt amikor hirtelen olyan sok szereplőnk lett, hogy fogalmam se volt, ki kicsoda és mégis hogyan kapcsolódik a sztorija a fősodorba, de aztán kitisztult a kép, csak elsőre nagyon lehengerelt. Úgy gondolom, Natalie Lloyd egyszerre sok mindent szeretett volna megmutatni a tehetségéből, ezért esett itt-ott túlzásokba, de megbocsátottam neki, mert végülis az írása elérte a célját. Meséjével megmutatta, a családi kapcsolatokat szeretettel, megbocsátással rendbe lehet hozni, csak az kell, hogy ki merjük mondani a szavakat.
Kedves, szeszélyes és élettel teli kis mese az Egy csipetnyi varázslat, s tényleg csak sajnálni lehet, hogy ennyi mágia csak a regénybeli Éjegyházán létezik.
Forrás: Olvasónapló net
|
|