Ó, hát egy kis gonoszkodás, az már valami, nem? Csak amennyire jólesik. Ha egy bomba nem robban fel, az most rendesség tőle, vagy gonoszság? Hisz rendes bomba jó gyilkosan felrobban, nem? Ha egy halász túlságosan szereti a sült aranyhalat, hogyan teljesülnek a kívánságai? Ha a királyfi megbukik kötélmászásból, hogy jut fel a toronyba? Ha egy királyi bölcsességfog iszonyúan sajogni kezd, hova lesz a királyi bölcsesség? Ha egy rántotta kisüti a világháborút, akkor minden katona éhesen marad? Nektek ez mind nem elég gonosz? És ha egy láthatatlan ember belecsíp mindenki fenekébe, az már azért elég gonosz, ugye?   Ijjas tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg borzongató meg vicces-borzongató meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap…   Életszépítők Ijjas Tamás és Lackfi János gondoltak egy merészet: kitalálták és megírták A világ leggonoszabb meséi-t. A piros (Ijjas) és kék (Lackfi) betűkkel szedett nyúlfarknyi történeteken (végre) a felnőttek is jót derülhetnek; nincs is annál szebb, amikor az esti mese hatalmas vihogásba torkollik… Egy pontosítással azért élnénk: tuti, hogy nem ezek a világ leggonoszabb meséi! A Grimm-fivéreket nehéz lekörözni… A magyar szerzőpáros legalább mellőzi a boldog véget, és ez tényleg a gonoszkodás számlájára írható. Ráadásul egymást igyekeznek túllicitálni meghökkentésben, gonoszkodásban, elég jól sikerült mindkettejüknek. Lackfi János (egyik) meséjében például a világ legszebb lánya bármit megadna azért, hogy a világ második legszebb lánya legyen, de nem sikerül neki. A befejezés is gonosz: a világszép királylány toporzékol és bőg, de pechjére még ettől sem csúnyul meg eléggé. Ijjas Tamás egyik meséjében a krokodil fogfájás miatt szenved és nem talál egyetlen fogorvost sem, aki bele merne nézni a szájába. Lackfi másik meséje egy villanypóznáról szól, ami beleszeret egy sünbe. Reménytelen a helyzet, nem akarja megütni a szerelmét, ezért a pózna csak áll és pityereg és telesírja árammal a környéket… Kétségtelenül fárasztó mesék, melyektől altatásidőben garantáltan éber állapotba kerül a legkimerültebb gyerek is.  Kinek hiányzik ez este? Nappali gyermekirodalomnak ellenben remek. A gonosz mesék “Egyszer volt, hol nem volt…”-ja a “Nem is, mert…” Ez van, ha egy szerző a szerzőtársa révén komoly versenyhelyzetbe kényszerül. Miről szól a világ leggonoszabb meséje? Természetesen “Nem is” arról, amiről a másik ír… Néhány részlet képekben:

Kovács Rita Vidám – gonosz mesék A világ leggonoszabb meséi – interaktív zenés könyvbemutató         Lackfi táncol, swingel, és forog is hozzá, a jókedv rettenetesen ragad. A szépségről mesélnek Ijjassal, picit a Szörnyetegről is, megtudom, hogy a Szörnyeteg szíve hatalmasra nőhet, ha a Szépség csodaszépeket mond neki, és ez mennyire veszélyes. Nagyon szeret(t)em a jó gonosz meséket is, de a gonosz gyerekeket nem annyira. Miskolcon, a Selyemréten, ahol nagymamám lakott, tele volt velük az udvar (rendes kislányok nem is játszottak ott sosem, még a homokozóban sem). Mindenki csak úgy hívta őket, a „rossz fiúk”. Nagymamám mondta, hogy sose menjek az udvarra, ha a rossz fiúk is ott vannak. Egész sokáig megfogadtam, de egy napon kíváncsi lettem. Nem volt fiútestvérem, még csak fiú unokatestvérem sem, és szerettem volna tudni, hogy játszanak a rossz fiúk. Megálltam előttük, és bámultam őket. Több fejjel magasabbak voltak nálam. Egyszer csak azt mondták, látták, hogy én nem tudok rendesen hintázni. Azt nem úgy kell, ahogy én szoktam. Álljak a hintával szemben, és lökjem meg jó erősen. Úgy tettem. De valahogy, amikor a hinta visszalendült felém, nem tudtam megállítani. A földre vágott. Az arcomat elöntötte a meleg vér, de nem fájt semmim.  A rossz fiúk eltűntek körülöttem, valaki pedig a hóna alá csapott, és rohanni kezdett velem a kórházba.     Odamegyek a Vörösmarty szobor melletti színpadhoz, egy (picit gonosz) kisfiú vicsorítva ugat egy kutyával, a kutya iszonyatosan ideges, egyre hangosabb, alig lehet őket kikerülni. Eszembe jut, hogy milyen tökjó, már nem félek tőle sem, mennyivel nagyobb vagyok nála. Megjelenik a színpadon Ijjas Tamás, Lackfi János, A világ leggonoszabb meséi című könyvnek a szerzői, és az Eszter-lánc duó tagjai, Kárász Eszter és Molnár György. És majdnem egy óra tömény szórakozás (kacaj, humor, boldogság és tánc) következik. Arra gondolok, ha gyerek lennék, Lackfit igazán elfogadnám apukámnak.   „Becsapósan gonosz mesék ezek, senki sem fog sírva fakadni.”  - mondja Lackfi A világ leggonoszabb meséiről, „bár van a könyvben, aki sír.” És, hogy tényleg megnyugodjunk, milyen szórakoztatóak lesznek ezek a gonosz mesék, megszólal a zene: „Néma leventék, fogason az ingek, felveszem őket, hogyha jön az ünnep.” Lackfi táncol, swingel, és forog is hozzá, a jókedv rettenetesen ragad. A szépségről mesélnek Ijjassal, picit a Szörnyetegről is, megtudom, hogy a Szörnyeteg szíve hatalmasra nőhet, ha a Szépség csodaszépeket mond neki, és ez mennyire veszélyes. (Tényleg nehéz adagolni a bókokat és a vallomásokat, pörgetem a fejemben az emlékeket.) Jön egy mese egy fura szépségkirálynőről is, aki minden versenyen nyert, de ezt megunta, és egyszer szeretett volna csak második is lenni. Lackfi elárulja, minden fiú csak dadogott meg habogott meg lehunyta szemét a mellette. Tényleg fárasztó lehet. A dal feloldja a nehéz sóhajokat: „Aki csúnya, annak szép csak az élete, van kedvese.” Lackfi hatalmasokat kurjongat hozzá, látszik, hogy egy húron pendül a zenekarral.     Kinek van otthon állata? Kutyája, pókja, cicája, hétfejű sárkánya? Kárász Eszter jelentkezik, hogy neki bizonya sárkánya van, ő maga! Kinek van aranyhala? Mert a következő mese a nagyon furcsa aranyhalról szól, aki a köveket gyémánttá tudta változtatni, de túl okos volt, így senki sem tudta kifogni. De a mese egyáltalán nem végződik jól, mert végül egy horgász csak megsüti, és fuccs a gyémántoknak. Pedig milyen jól jönnének! Végre valahára szóba kerül egy igazi vasorrú bába is (ugye mégiscsak gonosz mesékről kéne beszélni), aki rettenetesen pórul járt, mert Jancsi és Juliska mágneses patkóra cserélte a mákos patkót. Mindenki el tudja képzelni a következményeket. Sose gondoltam, hogy a dolgokat ilyen roppant egyszerűen, és remekül is meg lehet oldani, köszönet érte az első látásra is nagyon huncutnak tűnő Ijjas Tamásnak, aki a mesét felolvasta.   Kedvenc témám, a szerelem is elérkezett. Lackfi megkérdezi a közönséget: „Van köztetek, aki volt már szerelmes és most is szerelmes?” Nem merem feltenni a kezem, pedig milyen jó lenne. Mert aki szerelmes – mondja Lackfi, annak kipirosodik az arca, sír is, meg kicsit ideges. És például, egy igazán kiváló gonoszságú mesében, a villanypózna beleszeret a sündisznóba. Hiába világított minden fűszál a közelében, és hiába izzottak sercegve a virágok körülötte, szerelmük mindvégig reménytelen maradt, megközelíthetetlenek voltak egymás számára. Csak azért nem sírok, mert a zenekar rázendít, a Gonosz mesék szerzői újra táncolnak, pörögnek. És Lackfi kiszól a közönséghez, hogy itt van a fotósom, Johann Sebastian Bach Máté is!       Fotó: Bach Máté