Rémisztő volt az én olvasástudásommal a kezemben tartanom őket! Nem is olyan rég újra a kezembe kerültek ezek a könyvek. Az egyikben az ötödik oldalon van a könyvjelző, a másikban a hetediken… hát, addig jutottam. Mi volt az első könyv, amit elolvastál? A két Lotti úgy kilenc-tíz éves koromban. Iszonyú nehéz volt olvasni, mert pici betűkkel volt írva és sárgák voltak a lapjai, ráadásul végeláthatatlannak tűnt, de valahogy mégis átrágtam magam rajta. És ha már egyszer sikerült, nekivágtam másodszorra, majd harmadszorra is. Egyre jobban ment az olvasás, így egyre nagyobb volt a sikerélmény is. Ennek ellenére sokáig nem mertem másik könyvnek nekivágni. Tizenhét éves koromig nem lett belőlem rendszeresen olvasó, csak ímmel-ámmal vettem a kezembe könyveket, de akkor A gyűrűk ura megtörte a jeget. A gyerekeid kapcsán milyen változást látsz, ők szerinted könnyebben, nehezebben tanulnak meg olvasni? Miért könnyebb vagy nehezebb nekik, miben más a helyzetük most? Még csak a nagylányom tud olvasni, a kicsi csak szeptemberben kezdi az iskolát. A nagylányom Waldorf iskolába járt (a kicsi is oda fog), ahol nem sürgetik az olvasástanulást. Nem csak a padban ülve ismerkednek a betűkkel, hanem egész testükkel megélik azokat. Ott a mesékből bújnak ki a betűk. Emlékszem, ahogy Meriéknek a libapásztor lány fésűje hozta el az „F” betűt a gyerekekhez. Mielőtt aztán beleírnák a füzetbe, lejárják a betűk formáit, majd lerajzolják a levegőbe az egész karukkal, alkarjukkal, csuklójukkal, ujjukkal, majd a másik karjukkal ugyanígy, végül a lábaikkal is, mígnem a megtanulandó betű formája átjárja az egész testüket, lényüket. Ehhez a folyamathoz sok idő kell. Így a gyerekek karácsonyra nem fognak olvasni, mint mi, és az sem baj, ha folyékonyan majd csak második végén megy majd, de cserébe biztos, hogy a barátaik lesznek a betűk és a könyvek.  A nagylányomnak tizenhárom éves koráig minden este olvastam, pedig akkor már évek óta ő is olvasott. Mégis, azok az együtt töltött idők és azok a történetek mind a részünkké váltak. Ha ma áthallatszik a szobájába, hogy a kicsinek egy-egy régi mesét olvasok, elöntik az emlékek, és átjön ő is hozzánk. Mellénk bújik, és akkor összeérnek az évek, mintha a múlt most lenne, a most pedig valahol a múltban. Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?  Szerintem a legjobb észrevétlenül rávenni a gyerekeket az olvasásra. Mondjuk az első fejezetet még te olvasod, aztán a következőt már együtt nézitek meg, és aztán te otthagyod az ágya mellett, és arra ébredsz, hogy a harmadik fejezettel már egyedül küzd - mert érdekli, mi fog történni, vagy mert szeretne újra nagyot nevetni. Persze, ha nem megy ilyen egyszerűen, akkor is megéri küzdeni... A türelem fontos. Van olyan gyerek, aki az első ilyen könyvnél rákap a dolog ízére, és van, akinél éveket kell várni. Mitől jó szerinted egy kezdőknek való könyv?  A legfontosabb, hogy ne ijessze el a gyerekeket az olvasástól. Legyen benne sok kép, legyenek benne egyszerű, rövid mondatok, de emellett legalább olyan fontos, hogy a történet legyen vicces, izgalmas, olyan, ami érdekli, megmozgatja azt a korosztályt, akiknek szól. Legyen igazi mesekönyv, csak éppen könnyebben olvasható, befogadható.