Maga a kötet viszonylag vékony, és rengeteg illusztráció van benne (Marina Ruiz rajzai), a betűk elég nagyok, a szöveg szellős, a tagolás pedig a naplóformátumot követi. Rögtön a kötet elején az olvasók megismerkedhetnek a főbb szereplőkkel, a történelmi tájékozódást pedig a könyv végén megjelenő ismertető segíti – itt olvashatnak magáról a napló történetéről isa gyerekek. A szöveg természetesen 1942. június 14-ével indít, ahogy az eredeti napló is (Anne itt számol be arról, hogy két nappal korábban születésnapi ajándékként kapta a naplót). A bejegyzések nyilvánvalóan zanzásítva számolnak be az eseményekről, ugyanakkor a szöveget átdolgozó Rebeca Vélez arra is figyelt, hogy a szörnyűségek (a megaláztatások, a bujkálás, az örökös félelem...) bemutatása mellett ne sikkadjon el az sem, hogy Anne Frank egy olyan kamaszlány volt, aki tele volt érzelmekkel, vágyakkal, ennek pedig rendszeresen hangot is adott a naplójában. Anne Frank naplója a 20. század egyik legfontosabb olvasmánya, tavaly a BBC például azon könyvek közé választotta, amelyek valamilyen módon megváltoztatták a világot.