| 
 Mese hatása a kisgyermek személyiségfejlődésére
	
		
			| 
					 Kutatások bizonyították, hogy a gyermek intelligenciájának 50%-a négyéves korára alakul ki. Erőteljes szellemi fejlődésének az az oka, hogy ebben az időszakban a legnyitottabb minden befogadására, ekkor utánoz a legintenzívebben. 
					Nemcsak a hangokat és a beszédet, hanem a környezetében élő felnőttek és gyerekek cselekedeteit is. Ők az első modellek. 
					A legmeghittebb, legértékesebb együtt töltött időszak a lefekvés előtti mesefelolvasás, amit a gyermek legtöbbször már ágyában, fekve hallgat. |  
	 
	
		
			| 
					A mesemondás az olvasóvá nevelés legfontosabb eszköze. Fontossága nem az információk adásában és új ismeret megszerzésében van, hanem abban, hogy gondolatokat ébreszt a gyermekben, melyek hatására kérdések fogalmazódnak meg a gyermekekben, s így keressék és kapják meg kérdéseikre választ. 
					  
					Bruno Bettelheim ezt így fogalmazta meg:  
					
						„…a gyermeknevelés legfontosabb és egyben legnehezebb feladata a segítségnyújtás, hogy a gyermek megtalálja az élet értelmét. Ehhez sok tapasztalatra van szüksége. A növekvő gyermek apránként, fokozatosan tanulja meg, hogyan kell önmagát jobban megértenie; eközben kifejlődik az a képessége, hogy másokat is megértsen, és így jut el végül az emberi érintkezés mindenkit kielégítő és tartalmas formáihoz.” 
					Milyen hatásai vannak a mesemondásnak? 
					
						A felolvasó személye pozitív modell a gyermek számára. Megfigyeli, hogyan tartja a könyvet, hogyan lapoz, milyen érzelmeket vált ki belőle a mű, mennyire érdeklődik maga is a téma iránt. Viselkedése elárulja, hogy szereti-e a könyveket, s milyen szerepet tölt be az életében az olvasás, a könyv.
						Felkelti az irodalom iránti igényt.
						Új ismereteket szerez, tudása gyarapszik.
						Bővül a szókincse, egyre több szót fog megismerni és használni beszéde közben, megtanulja egy-egy szó szinonimáit is. Árnyaltabb, pontosabb lesz a szóbeli és írásbeli kifejezőképessége, mert számtalan nyelvi mintát kap.
						Helyes nyelvtani mintákat kap, ezért beszéde, írása fejlődik a nyelvhelyesség szempontjából is.
						Az irodalmi művek magatartásmodelleket, erkölcsi mintákat adnak a gyermeknek.
						Sok könyvet megismer, amelyből kedve szerint választhat olvasnivalót.
						Jobban meg tudja őrizni a nyelv tisztaságát, védve van a negatív hatásoktól. 
					A mesemondás soha nem lehet ötletszerű: mindig előre megtervezett, gondos fel- és előkészülést igénylő tevékenység kell, hogy legyen! 
					
						Először ki kell választanunk a felolvasandó művet, mert nem mindegy, mit mesélünk gyermekünknek. Olyannak kell lennie, amely életkorához illő, amely érdekli, és úgy leköti a figyelmét, amibe bele tud merülni.
						Fontos, hogy a nyelvezete igényes, élvezetes legyen.
						A rendszeres mesélés elindítója lehet az önálló olvasásnak is. A felolvasás segít, hogy előbb-utóbb feltámadjon a vágy a mesét hallgató gyermekben, hogy ő is olvashassa a könyvet, anélkül, hogy lenne közvetítő. 
					A könyvek megléte mellett a modellkövető tanulási mechanizmus is fontos, tehát szükség van a mintát adó szülőre is. 
					A családban nagyon erősen érvényesülnek a modellkövető tendenciák, erősebben, mint azt sokan gondolnák. Jól szemlélteti ezt, amikor látjuk, hogy gyermekünk elmélyült olvasásunkat utánozza a képek nézegetésekor, pedig még olvasni sem tud. 
					  |  
	 
	  
	  |