Ült a sötétség a kicsi, háromlábú székén, a mákgubóban, zörgette a mákszemeket, majd, ha megunta a zörögtetést, fűzni kezdte a mákszemeket, illesztgette egymás mellé a kékes-lila golyókat. Miután mind felfűzte őket, a belőlük lett fonalat felgomolyította, ásítozva leült a kicsi, háromlábú székére, megbillegtette azt, dünnyögve: – Fű-zök, go-mo-lyí-tok, szö-vök. Pim- pám, pim-pim-pám-pám, pim-pám. S szőni kezdett a sötétség, a mákszemekből fűzött fonalból anyagokat szőtt: hosszan tekeredő ilyen-olyanokat, gyűlt körülötte a bolyhos, a rücskös, a sima, a habos, és a lyukacsos anyag.   Aztán megfuvintotta fényes gyűszűjét, kardozott egyet hegyes tűjével, és varrni kezdett. Varrt a sötétség egy bolyhos sapkát, két sima takarót, egy habos rokolyát, egy rücskös pelerint, egy lyukacsos keszkenőt. S miután ezeket megvarrta, fájó derekára tette a kezét, odacsoszogott az ágyához, s az ágy alól előhúzott egy hátizsákot, és belepakolta a bolyhos sapkát, a két sima takarót, a habos rokolyát, a rücskös pelerint és a lyukacsos keszkenőt. Beállította a kicsi háromlábú széket a mákgubó sarkába, hátára vette a zsákot, mondta: szervussz ház, megforgatta a kulcsot a zárban, kilincs-kuluncs, bezárta a mákgubót, a kulcsot pedig a lábtörlő alá rejtette, és kitett egy táblácskát: Elmentem a világba, gyere holnap! – Szervussz világ – mondta a sötétség, amikor odaért a világba, be. – Varrtam neked ezt-azt. Kékes-lilák, lilás-kékek, vedd magadra, s hordjad, néhanap.- s borította is a bolyhos sapkát egy toronyra, a két sima takarót egy trolibusz két kocsijára, a habos rokolyát egy folyóra, a rücskös pelerint egy emeletes házra, a lyukacsos keszkenőt egy zsákutcára. Kékes-lila lett a világ, egy időre. Hordta a ruhákat a világ, mit a sötétség varrt neki, ott a messzi mákgubóban, miközben billegett a háromlábú széken. Hordta a ruhákat a világ, mindennap hordta egy kicsit. S amikor hordta, éjszaka lett akkor.