1. Alvásmenetrend
Az este és a lefekvés rituáléja kulcs lehet a békés, pihentető éjszaka felé - nálunk és sok más családnál nagy változást, igazi megváltást hozott.
Kedves Anyuka, próbáld ki, hogy minden este óramű pontossággal, mindig ugyanabban az időben és sorrendben végzitek az esti lefekvés szertartását!
Például vacsi, majd fürdés, s utána ágyban beszélgetés. itt mesélj neki arról, hogy milyen szép és nagy lesz, ha okosan alszik és hogy ez milyen nagyon fontos neki és Neked is. Egy 1,5 éves gyerkőc már jórészt érti miről beszélsz, de pici babáknak is érdemes beszélni, mesélni erről, mert a hanglejtésből, a hangod dallamától megnyugszik. Beszélgetés után mesélj neki róla szóló történeteket - általában ezt imádják a lurkók, vagy mesekönyvből, s az estét zárjátok kedvére való dalocskákkal, altatókat.
Fontos, hogy a sorrend így, a zajostól az egyre lágyabb, nyugodtabb tevékenységek felé haladjon, hogy a kicsi egyre lazább legyen, úgy aludjon el. Ezzel a tevékenységsorral és azzal, hogy vallásosan tartod magad a pontos időpontokhoz néhány hét alatt - ca. 3-4 hét - kialakul egy állandóságot és biztonságot nyújtó rendszer estéitekben, mely zökkenőmentes, könnyed elalvást és nyugodtabb éjszakát ad a gyerekeknek.
2. "Alvóka"
Ha még nincs, próbálj meg hálótársat adni a kicsinek. Ez lehet egy rongybaba, maci, de lehet egy pelus, vagy a Te egyik hálóinged, párnahuzatod is, ami "mamaszagú". Ha már beszél, kérdezd meg, hogy mivel szeretne aludni, s add neki azt nyugodtan - sok kisgyereknek nyújt éjszaka biztonságot egy ilyen "alvóka".
3. Éjjeli ébredés, játék
Egy éves kor körül a gyerekek átlagos alvásigénye ca. 13,5 óra - DE! ez persze nem kőbe vésett szám. Úgy, ahogy a felnőttek, ők sem teljesen egyformák, náluk is van, aki kicsit kevesebbet, mások többet alszanak.
Teljesen természetes, hogy az 1-2 éves gyerkőc nem alussza végig az éjszakát - egyik gyerkőc sem, sőt mi felnőttek sem! De amíg a kiskrampuszok egy kis része magától visszaalszik - ők azok, akiknek a szülei boldogan újságolják, hogy hírből sem ismerik az éjszakázást -, addig a nagy többségnek ehhez elejével segítsége van szüksége, mint Janka kisfiának, Marcinak is.
Éjjel, amikor felkel a kicsi, ne korlátozd, tegye, amihez kedve van a kiságyban, vagy a szobában, persze úgy, hogy baja ne essék. DE! mondd el neki halkan a sötétben, hogy még éjszaka van és mindenki alszik, aludjon ő is! Lámpát ne kapcsolj, ha szomjas, itasd meg, s feküdj vissza az ágyba. Nálunk ez módszer jól működött, néhány hét alatt leszokott Bence az éjszakai kóborlásról, hiszen nem volt partner hozzá.
Nagyon fontos: az éjszakai ébredést okozhatja szorongás, félelem - figyeljetek rá, hogy mit lát, hall, tapasztal napközben a kicsi. Ha zaklatott, fél, akkor vedd magad mellé és altasd úgy néhány napig, hétig, hogy megnyugodjon.
4. Napfény és frisslevegő
Amikor csak tehetitek, menjetek ki - délelőtt és délután is - mindig a friss levegőre. (Biztos Te is tudod, csak a jegyzőkönyv kedvéért jelzem, hogy a játszóház, pláza, szupermarket NEM számít bele a levegőzésbe, itt általában csak mesterséges fény és hőkezelt levegő ér bennünket.)
Mind a természetes fénynek, mind a levegőnek fontos szerepe van az alvás szempontjából - minél többet van kint a kicsi, annál jobban elfárad fizikailag is, jobban tud aludni.
A napközbeni alvást, ha a baba nem ágál ellene - általában nem szoktak, sőt kimondottan szereti az aprónép - tedd át babakocsisra. Vedd fel a sportcipőd, járjatok egy nagyot. Te gyalogolsz, mozogsz, ő meg alszik - mindkettőtöknek jó. Ha napközben többet alszik a kicsi, az pozitívan hat az éjszakai pihenésre is, arra kell figyelj, hogy ca. 5 óra legyen a délutáni ébredés és az esti lefekvés között.
5. Elvedd-e tőle 1 éves kor után a 'nyugtatóját' és átszoktasd-e más altatási módra?
Ha Neked kényelmetlen, nyűgös a szoptatás, akkor igen, ha nem, nem bánod, hogy Te vagy az élő cumija, akkor ne. Egészen biztos, hogy a számára legjobb és legmegnyugtatóbb dolog Te vagy, így ha úgy döntesz, hogy átálltok, akkor azt tedd nagyon apró lépésekkel, fokozatosan. Akármennyit is ért a kicsi - még ha úgy véled, hogy nem nagyon tudsz vele beszélgetni, akkor is - mindig magyarázd el, hogy mit miért csináltok, mikor mi fog következni. Mert bár lehet, hogy nem pontosan érti, de a hanglejtésedből, kedvességedből is információhoz jut és könnyebben visel minden újdonságot.
Ne aggódj, cicivel és anélkül is meg fog tanulni aludni a gyerkőc - hisz nincs is más választása.
Egy biztos, amíg szoptatod, addig ő úgy fog hozzád ragaszkodni, mint a mágnes. Akkor fog jól aludni, akkor fog nyugodtan ellenni - még ha nem is alszik - amikor melletted van. Azért, mert Te vagy neki a biztonság, a vigasz, a Minden. Születésétől fogva ezt tanulta meg, ezt tudja.
6. Hagyjuk sírni vagy dajkáljunk?
Minden bizonnyal ez az egyik legvitatottabb kérdés, s melyben feltétlenül dajkáláspárti vagyok. Teljesen természetes dolognak tartom, hogy egy kisbaba, aki 9 hónapig minden pillanatban a mamájával van, miután megszületik is mindig vele kíván lenni - éjjel és nappal.
Tudom - hiszen megtapasztaltam -, hogy ez a mama számára sokszor nyűgös, fárasztó, de olyan hamar elillan az az első 3 év, amikor igazán ránk van kattanva a kicsi, hogy inkább türelemre, megértésre bíztatom az anyukákat ezügyben. Nem történik olyan nagy tragédia, ha ma nem kapcsolom be a mosógépet, vagy nem pucolok ablakot, hanem helyette alszom, amikor a pici is, mert éjjel nem tudtam - nem igaz?!
Mindemellett elfogadom, hogy a mai modern világban sok anyukáknak hamar vissza kell mennie dolgozni, nem tud annyi időt a kisgyerekkel tölteni, amennyit ő, illetve a pici szeretne, igényelne. Ha így van, hát így van - akkor is, illetve minden esetben azt javaslom, hogy amikor a kicsivel vagy, akkor figyelj rá teljes odaadással, s azt az időt töltsétek el együtt tartalmasan, ami épp van.
7. Aludhat-e a szülői ágyban? Meddig?
Szintén 'kényes', megosztó kérdés. Én azt vallom, hogy igen, inkább aludjon velünk, mint sírjon féléjszakát az ágyában. Vágynak a kicsik a szerető összebújásra, s különösen felerősödik ez akkor, amikor az érzelmi életüket döntően megbolygató, jelentős változás történik, mint az ovi- vagy iskolakezdés.
Gyerekeink imádnak bennünket, feltétel nélkül megbíznak bennünk, mellettünk érzik igazán biztonságban magukat - ezért jönnek. Ahogy nőnek megtanulják, hogy mindegyikőjük önálló individuum, aki biztonságban van a saját szobájában, saját világában is - s nem keresik ilyen intenzíven a biztonságot nyújtó szülői ágyat. Hogy ez mikor lesz - 2-3 vagy 5-6 évesen, esetleg később… nem tudom, gyereke válogatja, de eljön az ideje!
Aligha van szívmelengetőbb látvány egy édesen alvó csöppség láttán, s nem olyan nehéz megtalálni a közös nevezőt, hogy baba-mama-papa mindnyájan jól aludjanak - bár lehet, hogy ehhez fel kell rúgni a konvenciókat, s érdemes a merev nevelési szabályokat kicsit lazábban venni. Képzeld magad a gyerkőc helyébe, s nézd egy kicsit az ő szemszögéből a helyzetet, rögtön egyszerűbb és kézenfekvőbb az alvásproblémák megoldása is!
|