Első kötetéről, a 2005-ben megjelent Hisztimesékről, valamint a legfiatalabbaknak írott Maszat-sorozatáról már olvashattatok a blogon. 2007-ben – a Ruminiért – megkapta az Év Gyermekkönyve elismerést, 2011-ben pedig József Attila-díjjal tüntették ki. Nem mellesleg négy gyermek édesanyja; három lánya közül a legidősebb már tizennyolc éves, legfiatalabb gyermeke, Vilmos fia pedig kilencesztendős. A jól sikerült debreceni találkozón beszélt a munkájáról, műveiről, és azt is elárulta a kíváncsiskodóknak, hogy – bár eredetileg nem így tervezte – a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz újabb Rumini-kötet. Készségesen válaszolt az Olvass mesét! oldal kérdéseire is. Többször nyilatkoztad, hogy rengeteg ötleted van; mi alapján döntöd el, melyiket írod meg? Időnként a kényszer dönti el, hiszen ha megígérek a kiadónak egy könyvet vagy folytatást, ahhoz tartani kell magamat. De általában szeretem a hangulatom alapján kiválasztani; amihez kedvem van, azt csinálom. Úgysem tudok egy könyvet egyhuzamban megírni, muszáj, hogy legyen közben egy kis pihenés, amikor teljesen mást csinálok, mással foglalkozom, akár mást írok. Hogyan lesz az ötletből mesekönyv? Van-e sajátos munkamódszered? Ez minden kötet, illetve sorozat esetében más. Minél hosszabb és összetettebb a könyv, annál több tervezést igényel. Általában szeretem előre kitalálni a szereplőket, a főbb konfliktusokat, a gonoszokat, fejben felépíteni a helyszíneket, és amikor már otthonosan mozgok ebben a világban, akkor találom ki, hogyan kezdődjön a könyv. Mindig az elejétől a vége felé tartva írom. Soha nem fordul elő, hogy eszembe jut egy jó jelenet, és akkor azt beleszövöm, mert írás közben is annyi új ötlet meg plusz gondolat jön, hogy mindig elterelődne a történet. Mennyiben jelent más kihívást különböző korosztályoknak írni? Minden korosztálynak izgalmas írni. Mindegyikben megvan a kihívás, a nehézségek és az, ami szórakoztat benne. Nagyon sokat számít, hogy vannak körülöttem olyan korú gyerekek, akiknek éppen az adott könyvet szánom, és látom, mi érdekli őket. Hallom, hogyan beszélgetnek, látom, milyen poénokon nevetnek. Ez fontos, minden korosztálynak a maga szintjén humorosat kell írni. Szoktad a gyerekeiden „tesztelni” a történeteket? Régebben mindig. Amióta nagyobbak a gyerekeim, illetve amióta magabiztosabb vagyok abban, mi működik és mi nem, azóta nem feltétlenül vagy nem mindent. Néha bedobok ötleteket otthon, és megvitatom velük, hogy ez szerintük milyen lenne, hogy tetszene. Vannak-e családi kedvenc mesekönyvek? A gyerekkori kedvenc könyvem Mándy Iván Robin Hoodja, minden gyerekemnek nagy kedvence lett, egyszerűen mindenkinek kedvet csináltam hozzá. A Narnia krónikái eddig mindenkinél működött, most éppen a kisfiamnak olvastam fel a teljes sorozatot. Vilmossal nemrég nagy élmény volt Jeney Zoltán Rév Fülöp-trilógiája, mindketten nagyon élveztük. Szívből ajánlom nyolc év felett; lányoknak is, kisfiúknak meg különösen. Van-e kedvenced a saját köteteid közül? A sajátjaim közül a Rumini-sorozat kifejezetten közel áll a szívemhez, azon belül is a Galléros Fecó naplója. Nagyon szeretem az Almát, a Lengemesékbe pedig egyre jobban belejöttem. Dinót is szívesen írok. A Panka és Csiribít meg a Cipelő cicákat befejeztem, de amikor még működött, nagyon szerettem. Szóval egy kicsit mindegyik az én gyerekem…