A címadó, Jó éjszakát, kuflik!-ban  Valér és Fityirc szemére sem jön álom. Egyszerűen nem tudnak aludni, amikor olyan nagyon világít a telihold. Innen, persze, adódik az ötlet, hogy fel kellene menni a Holdra és le kellene kapcsolni. És a kufli holdutazásnál viccesebb dolog nem nagyon akad a magyar gyerekirodalomban. "– Elárulnátok, mi folyik itt? – kérdezte Hilda. – Holdutazás – magyarázta készségesen szőrteknőc. – Létrával? – csodálkozott Hilda. – Úgy tudom, a Holdba repülni szoktak! – Ez biztos? – kérdezte gyanakodva Valér. – Egy csiga mondta nekem egyszer, aki hallotta egy emutól, akinek az ükunokahúga olvasta az újságban – válaszolta Hilda. – Akkor tehát biztos – bólintott Valér." A kuflik leleményesek és kitartóak, a mese pedig igazán szórakoztató. Olyannyira, hogy ezek után a kötet második meséjét is el kell olvasni egy szuszra.    A nagy felfordulás-ban bizony úgy esnek a dolgok – egy különleges kulcslyuk és egy kulcs miatt -, hogy a feje tetejére áll a világ és bizony a kufliknak kell helyrehozni ezt is. A megoldás, akárcsak a mese fordulatai megint csak lehetetlen és szellemes, tehát imádni való.