Hintafa blog   Philip Reeve és Sarah McIntyre társaságban immáron negyedszer indultunk új könyves kalandra, ezúttal a Móka Hold elnevezésű vidámparkba.   Az űrbéli témákért amúgy is odavagyunk, amit Reeve az Astra után  azzal fokozott, hogy egy vidámparkbolygót talál ki új története helyszínéül. Egy vidámpark már önmagában is mindennek a netovábbja, hát még ha egy egész bolygó van tele cifrábbnál-cifrább játékokkal, amit az űr legváltozatosabb népei látogatnak. Olyannyira, hogy a sorozat korábbi szereplői is rendre feltűnnek a könyv lapjain. Köztük sajnos egy szabotőr is, aki megátalkodottan utálja a vidámságot, így a bolygó bezáratása érdekében elrejt egy fészekaljnyi peladori pöfeteget. A tüskés kis lények szófogadóan és módszeresen teszik tönkre a Móka Hold játékait, és minő véletlen, pont aznap kulminálnak az események, amikor a nagyon mogorva és titokzatos ellenőr betoppan a holdra. Luccka legnagyobb álma, hogy a két karbantartó, Csíz és Pamats segédje lehessen. A komoly megpróbáltatásokkal induló napon végre bebizonyíthatja rátermettségét, miközben elhárítják a karamellkatasztrófát, helyrepofozzák az Űrspirálban a gravitáció irányváltását és megállítják a tomboló vattacukorszörnyet, és megnyugtatják szellemkastély halálra rémült szellemeit. A szerzők most sem maradtak adósak a sorozatcímben ígért Káprázatos kalandokkal. Reeve ismét egy könnyen követhető, érdekes fordulatokat felsorakoztató, humoros, ugyanakkor az érdeklődést maximálisan ébren tartó mesét szőtt. A fejezetek nem túl hosszúak, a betűméret és a sortávolság a megszokott módon megnövelt, szellősen szedett, a szöveg pedig a szokásos gondozottságú. (Ujjéé!) Valóságos hadüzenet az olvasásért. Szeretem, hogy olyan töretlen lelkesedéssel és csillapíthatatlan kíváncsisággal lehet belelépni Reeve univerzumába. A gyerekek számára praktikusan kisalakú könyv tökéletesen tapad kezükhöz (és adott esetben bújik meg az iskolatáskában - csak szólok). Mindamellett, hogy fordulatos eseményeket élnek át, írónk kellő szelídséggel, huncutsággal és a boldog végkifejlet bizonyosságának ígéretével tálalja meséjét. Sarah McIntyre negyedszerre is megtöltötte a könyvet vidám, kerekded formáikban is biztonságot tükröző illusztrációival. P ugyan szót emelt a képek monoton színvilága ellen, de a kalandok fényében minden ennél színesebb megoldás már sok lett volna. A rajzokban és a szövegben (a fordítás Kleinheincz Csilla gondos munkája) is megjelenő szellemességnek köszönhetően továbbra is lelkes követői vagyunk a két angol szerző munkáinak. (Mivel nem összefüggő történetekről van szó, startolhattok a Móka Holdról is, de az előző kalandok is annyira szórakoztatóak, hogy ne hagyjátok ki azokat sem.)