Fini egy kislány a társasházból. Kíváncsi, kedves és - mivel az apukája folyton a könyvei fölött ül és Mozartot hallgat, gyakran egyedül érzi magát és unatkozik. Még szerencse, hogy a negyedikre új lakók költöztek! Ennek hallatára a kislány egyből kinyargal a lépcsőházba, hogy kiderítse, vannak-e gyerekeik? Igen ám, de a zsémbes szomszédok egyből elkapják: "Vigyázz magadra, itt vannak az új lakók!", sőt kiderül az is, hogy "...ezek elefántok"! Ám Finit ez cseppet sem zavarja, kit érdekel, hogy trappolnak a negyediken, ha egyszer lehet, hogy vannak gyerekeik! Befogja a fülét és felcaplat a lépcsőn, miközben egy szuper kis dalt énekel (ezt te is mindenképpen énekelve adjuk elő, GARANTÁLT A SIKER!) Igen ám, de Fini nem tud hazajutni, mert apa nem hallja a csengőt. Úgyhogy becsenget a szomszéd lakásba, és úgy dönt, itt az ideje, hogy kiderítse, kik is az új szomszédok. Fáni néni pedig óriási szeretettel köszönti a kislányt, és bemutatja a gyerekeinek, Kimnek és Bonak. Uzsira Fini a banán és széna közül a banánt választja, aztán a gyerekek persze pillanatokon belül egymásra talának. Mikor már a tengerimalacokról folyik a beszélgetés Fini egyből meg akarja mutatni a sajátját, aki a teraszon lakik. Ezzel megkezdődik a rohangálás, dörömbölés, trombitálás, ami összecsődíti az egész házat. Na, de mi sül ki ebből? Azt már tudd meg a könyvből! Ez egy igazán szuper mese a toleranciáról, befogadásról és a gyermeki kedvességről. A nagy képek egy karakteres, de kedves és otthonos vizuális közeget teremtenek, tele apró poénokkal, plusz csavarokkal, amiből nem szívesen lép ki az olvasó.