Írta: Michelle Knudsen Illusztrálta: Kevin Hawkes Fordította: Cséplő Noémi Kiadó: Pongrácz, 2010 Oldalszám: 40   "- De... egy oroszlán... - lihegte Mr. McBee - ...oroszlán van a könyvtárban! - Megszeg valamilyen szabályt? - kérdezte Miss Merriweather, aki nagyon szigorúan vette a szabályokat. - Nos, nem igazán... - válaszolta Mr. McBee. - Akkor hagyja békén."

 

Ez egy igazi klasszikus mesekönyv, mi több, egy klasszikus picture book – jobb szó híján művészi mesekönyv. Klasszikus a történet felől nézve és a rajzok szemszögéből is.  Egy szép napon egy oroszlán besétál a könyvtárba, szaglászik, dörgölődzik, elszenderedik, majd meghallgatja a délutáni mesét, és csak akkor szidják le, amikor a mese befejezése miatti nemtetszésének ad hangot, vagyis elüvölti magát. Egy pillanatig nem kérdés sem a mesében szereplő gyerekek számára, sem a mesét hallgatóknak, hogy hogyan, honnan és miért is kerül egy igazi oroszlán a könyvtárba.   Ez az oroszlán oroszlánosan viselkedik – bár érti az emberi nyelvet, de nem beszéli. Elfogadja a könyvtár szabályait, nem hangoskodik, nem rohangál, meghallgatja a mesét, sőt segít is a könyvtárosoknak. Farkával letörli a port a könyvekről, a gyerekek fellépőnek használják, hogy elérhessék a magasabb polcokat, borítékokat ragaszt le (benyálazza őket), és a történet végén a könyvtár vezetőjét ért balesetről – leesik egy székről – ő tudósítja a többieket és hoz segítséget. De ezt csak úgy tudja megtenni, hogy újfent elüvölti magát – ezzel viszont megszegi az egyik legfontosabb szabályt a könyvtárban, így másnap nem mer visszamenni, hiába várják a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Végül új szabályt vezetnek be a könyvtárban: „Tilos hangoskodni, hacsak nincs rá jó okod, például ha egy barátod segítségre szorul.” Így az oroszlán boldogan visszatér. Az illusztrátor egyszerűen nyúlt a történethez, nem tett mást, mint az emlékezetében élő könyvtárat – mely lehet a világ bármely pontján – egyszerű eszközzel, vízfestékkel elénk varázsolta. A szemüveges könyvtárosok, a kötetektől roskadozó polcok és a bojtos farkú, mesét hallgató oroszlán jó néhány klasszikus angol stílusjegyet visel magán, de puritánsága és kedvessége magával ragadó. Ajánlom mindenkinek, aki szeret, vagy még nem szeret könyvtárba járni, továbbá azoknak, akik féltek eddig az oroszlánoktól, illetve azoknak is, akiknek épp a kedvenc állatuk.