Ez a szó ijesztő lehet első hallásra, de valójában csak annyit jelent, hogy különböző élőlények (mikroorganizmusok vagy növények) segítségével próbáljuk a szennyezett közegeket megtisztítani. Esetemben ez főleg az olajszennyezett területek mikrobiális kármentesítését takarja. Talán ebből is látszik, hogy igyekszem minél környezettudatosabb lenni, hiszen fontos számomra a környező világ. Ami az irodalmat illeti, eddig csak a pálya széléről szemlélődtem. Nagyon szeretem a könyveket (a moly.hu nevű könyves közösségi oldalnak is többé-kevésbé aktív tagja vagyok), de az Aranymosás c. pályázat harmadik évének egyik nyerteseként elindult valami egészen új dolog is az életemben. Bizony, immáron publikált író lettél. Az első mesekönyved, A ló, aki édességet tüsszentett már meg is jelent. Mit jelent számodra a történet? Maga a történet talán szomorkásan indul, de végül megannyi szerencsés véletlen eseménynek köszönhetően mindenkinek jóra fordul a sorsa. Talán ez az üzenete a legfontosabb számomra: akármilyen nagy gondban is vagy, bízz magadban, és ne félj segítséget kérni másoktól, és akkor előbb-utóbb minden jobb lesz. Hány éves korosztálynak szánod a mesédet és miért? Elsősorban a kisiskolás korosztálynak (6-10 évesek) ajánlanám, ők akár már önállóan is belevághatnak a kalandokba. Felolvasva talán a pár évvel kisebbek is élvezhetik, és így alkalmuk nyílhat a szülőkkel megbeszélni a számukra esetleg ismeretlen kifejezéseket, amelyekkel bővíthetik a szókincsüket.  Emellett biztos vagyok benne, hogy a meséket kedvelő felnőtteknek is okozhat pár derűs percet ez a történet. Hogyan pattant ki a fejedből az édességet tüsszentő ló története? Te is lóbarát vagy? Mindenféle állatbarát. Így persze lóbarát is. Egy időben lovagolni is tanultam, de később nem volt lehetőségem folytatni. A történetnek azonban ehhez alapvetően nem sok köze volt. Sokat tömegközlekedek, és mint lelkes könyvmoly, ilyenkor olvasással szoktam elütni az unalmas perceket. Akkoriban James Joyce-tól olvastam az Ulysses-t. Kánikula volt, és rettentően fárasztónak találtam a könyvet, ezért a magam szórakoztatására azon kezdtem gondolkodni, hogy mi lehetne még az Ulysses-nél is döbbenetesebb. Innen jött szép lassan az édességet tüsszentő ló ötlete, ami annyira megtetszett, hogy egy egész történetet kezdtem köré kitalálni. Aztán persze azon izgultam, hogy el ne felejtsem, míg hazaérek a vonattal, és hogy le tudjam jegyzetelni, mert akkor már biztos voltam benne, hogy ebből mese lesz. Akkor azonban még azt hittem, hogy csak magamnak… A mesekönyvben Szimonidesz Kovács Hajnalka illusztrációi láthatóak. Hogy tetszenek a rajzok? Így képzelted el őket? Abszolút nem így képzeltem el őket, és bevallom, hogy az első két próbarajzot látva meg is ijedtem ettől. Viszont úgy gondolom, hogy olyanok sosem lehettek volna a figurák, mint amilyenek az én fejemben, ezért próbáltam ezen nem izgulni. Nem szerettem volna befolyásolni sem az illusztrátort az elképzeléseimmel, hiszen ez az ő munkája. Ő ért ehhez, és nyilván okkal bízták rá a feladatot. Ráadásul abban a pillanatban, amikor Hajnalka megmutatta az elkészült rajzokat, teljesen elállt a szavam. Ha a figurák nem is olyanok, mint ahogy elképzeltem, de abszolút sikerült visszaadnia azt a hangulatot, ami a fejemben élt a történetről. Gyönyörű képeket készített a mesémhez, és ezért hihetetlenül hálás vagyok neki. Azt hiszem, nem is kaphatott volna a könyv jobb illusztrátort. A mesekönyvek mellett a regényírásba is belekóstolnál? Vannak ilyen irányú terveid? Ha van is, akkor az egy kicsit távolabbi terv. Nem érzem még készen magam arra, hogy egy nagyobb volumenű történetbe kezdjek, de amikor eljön az idő, akkor szeretnék valamilyen komolyabb témához nyúlni, ami megdöbbenti és esetleg el is gondolkodtatja az olvasót. Ugyanez a célom a mesékkel is egyébként. Szeretnék olyan meséket írni a jövőben, amelyek nem túl tolakodóan, de felkapnak egy-egy fontosabb témát (pl. környezetszennyezés, globális felmelegedés, etnikai vagy szexualitással kapcsolatos kisebbségek, iskolai zaklatás…) A fiatal korosztály elképesztően fogékony bizonyos dolgokra, és bízom benne, hogy rajtuk keresztül talán a szülők felfogása is alakítható. Apropó, tervek! Min fogsz dolgozni a következő évben? Már folyamatban van egy új mese, ami még elég kezdetleges stádiumban van, de remélhetőleg belátható időn belül elkészül. A történet egy amolyan gyerekeknek szóló sci-fi, amelyben nagy szerepet kapnak a zöldségek, a globális felmelegedés és a kelkáposzta főzelék. A klasszikus meseírók közül ki volt rád a legnagyobb hatással? Nagyon kedvelem Lewis Carroll történeteit Alice kalandjairól Csodaországban és a tükör túloldalán, L. Frank Baumtól az Óz, a nagy varázslót, a Dr. Seuss meséket, valamint a kortársak közül nagy kedvencem Catherynne M. Valente Tündérföld-sorozata. Az íráson túl mivel töltöd a szabadidőd? Mi a kedvenc hobbid? A munkám, a kutatás és az oktatással kapcsolatos feladatok sajnos rengeteg időmet veszik el mostanában, de ha van egy szusszanásnyi kis időm, akkor rögtön olvasni kezdek: főleg szépirodalmat és meséket. Emellett sokat rajzolok és festek. Legtöbbször inkább csak a magam szórakoztatására, de készítettem már rajzokat tudományos cikkekbe, oktatási segédanyagba és terveztem logót vagy tetoválásmintát is. Lassan egy éve pedig a sportot is próbálom a hobbimmá tenni, és kitartóan izzasztom magam a spinning és TRX órákon. És persze imádom az állatokat (rengeteg háziállat vett körül míg felnőttem). Ezzel kapcsolatban a legnagyobb bánatom, hogy a lakás mérete miatt jelenleg csak egy törpehörcsögöm van, aki a Lucinda névre hallgat (és akiről utóbb kiderült, hogy hím).

VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYHOZ