Egy vidéki kukamacska, akit Áprilisnak hívnak, elindul a nagyvárosba, hogy kipróbálhassa a macskadodzsemet. Megérkezésekor a vidámparki szórakozás helyett azonban a csatornarendszerbe kerül, ahol a város autóforgalmát irányító patkányokkal találkozik, és megfejti a sehová sem tartó autók rejtélyét is. Talán ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy az Április és az úttekerők nem egy szokványos mese. Már csak azért sem, mert tele van kérdőjelekkel. Nem tudjuk meg például azt az alapvető információt sem, miért hívják Áprilisnak (az illusztrációk szerint vörös) macskát, vagy hogy mi is az a macskadodzsem. A mese világában ezek maguktól értetődő dolgok, megválaszolásukat (elképzelésüket) a könyv teljesen az olvasóra és a mesehallgatóra bízza. Nincs különösebb magyarázat, sem felvezetés. Éppen ezért is olyan üdítő a könyv: a gyerekek végre kis szabadságot kapnak, hogy bátran használják fantáziájukat, és bár a szöveg nem tesz fel nekik közvetlenül kérdéseket, mégis arra ösztönzi őket, hogy kedvükre kiegészíthessék és továbbgondolhassák a mesét. Az Április és az úttekerők helyszíne Budapest. Néhány jellegzetesség (például a „békávé”, a „négyeshatos” vagy a Nagykörút) említésén túl azonban egy teljesen ismeretlen, az emberek számára láthatatlan világba csöppen az olvasó: a csatornába, ahol a Tekerő, az Őrködő és a Szerelő kasztba tartozó patkányok szó szerint mozgatják a város autóközlekedését. Persze a csatornában is a Menedzserek irányítják a munkát, akik „rém unalmas” figurák, „csupa érthetetlen dologgal foglalkoznak, de baromi fontosnak tartják magukat. Ráadásul folyton automatából isszák a kávét.”  A 2009-es Aranyvackor pályázaton Kasza Julianna meséje a leghumorosabb könyvnek járó különdíjat nyerte el – olvasva a történetet pedig teljesen érthető a zsűri döntése. A szöveg egyik vitathatatlan erőssége az ironikusan megrajzolt karakterekben rejlik: az Április és az úttekerők kifigurázza a menedzsereket, az előkelő, sznob városiakat (a fehér perzsamacskaszerű, tejfölt nyalogató Recamier házaspáron keresztül), és a félelmetes főnököt is (aki a mesében valójában csak egy megkeseredett öreg autó). A könyv humorának egy másik forrása az ellentétek kiélezése: a város és a vidék, a csatorna és a felszín vagy éppen a főnök és a beosztott közötti feszültségek, különbségek igen szemléletesek. A szembenállások pedig a narrációban és az illusztrációkon is megjelennek: a szöveg szintjén az általában kétszereplős párbeszédek, az illusztrációk esetében pedig a fent és a lent határozott megkülönböztetése érzékelteti ezeket.   Az Április és az úttekerők egy nagyon tudatos koncepció alapján megírt, jól felépített mese. A továbbgondolásra ösztönző, nyitott szöveg, a vicces ábrázolás, az ellentétek hangsúlyozása így együtt valódi szórakozást nyújtanak a mesélőnek és a hallgatónak egyaránt – és jótékonyan ellensúlyozzák a néhol zavaró modorosságot ott, ahol valószínűleg a humorosságra való törekvés miatt olykor túlzásokba esik a szöveg. A könyv különdíjat érő humora azonban elsősorban nem az imént felsorolt jellegzetességeiben, hanem az illusztrációkban érvényesül igazán. Mivel az Április és az úttekerőket Kasza Julianna egyszerre írta és rajzolta is, nem meglepő, hogy tökéletes összhangban van szöveg és kép. A karikatúrára emlékeztető szereplők, az egész oldalas illusztrációkon elrejtett apró poénok, az egymást követő filmkockákra vagy a használati útmutatókra emlékeztető rajzok, és a különféle egyéb ötletes megoldások (például, ahogyan Április szeme lámpaként világít a sötétben) eredménye egy olyan képeskönyv lett, melybe tényleg bele lehet feledkezni. És nem csak átvitt értelemben: nincsenek oldalszámok, csak úszunk a rajzok, és persze a rengeteg figura és szín között. Az élénk színhasználat következetessége miatt pedig az ellentétek még élesebbek lesznek: a csatorna sötétzöldjével, kékjével és feketéjével szemben áll a felszíni világ fehérje, sárgája és pirosa. A csatorna labirintusszerűen kanyarog, az utakon zsúfoltan állnak az autók, a lapok tele vannak színekkel és formákkal. Bár a szereplők (macskák, patkányok, autók) és a témaválasztás (autók, közlekedés, csatorna) elsősorban talán a 2-5 éves fiúknak tehetik igazán érdekessé az Április és az úttekerőket, a gondosan megírt szöveg, a színes és részletes illusztrációk, illetve az egyedi humor miatt a könyv a család valamennyi tagjának szórakozást nyújthat.