Az antológia tartalma> Szabó T. Anna: Nyelvtörő, Kalapács-dal   Varró Dániel: Badar állathatározó   "Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit)   "Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel... Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" - mondja Vekerdy Tamás.   Kovács András Ferenc [Kínai dallam] Ősszé válok. Már nem bánom. Szélvész rázhat: van két lányom!   Egyik nyárfa, másik nyírfa: vén törzsemben meg volt írva!   Ősszé válok. Már nem bánom. Lombom rezdül: van két lányom!   Egyik nyírfa, másik nyárfa: tán nem lészek többé árva…   Koronámat égnek tárom: Ősszé válok! Van két lányom. Kukorelly Endre [Télenma] Télen marcona vagyok, tavasszal bevadulok,   vadulok egész nyáron, már alig várom,   majd elrepülök, lesülök, belesülök,   tiszta besülés a nyár, nagy időjárás-kanyar,   aztán majd, későősszel koppanok, mint a lőszer.   Most jól felsoroltam az összes évszakot! Jónapot!   Varró Dániel [Nyúl tavaszi éneke] Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen, és ősszel minden oly riadt, és télen sűrű, lassú ködben dideregnek a nyúlfiak.   Tavasz, te cuppanásnyi szikra, ha tappancsod a sárba lép, vidorság száll a kis nyuszikra, s megédesűl a sárgarép’.   Bajuszt pödörsz a napsugárból, s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl. Ó, jaj, tavasszal szép a zápor, és sokkal később alkonyul.   Gryllus Vilmos [Téli hangok] zúzmara olvad cseppen a víz füttyent néha a csíz roppan a völgyben pendül a jég szór rá darát az ég fák fagyos alján túr a rigó szirtről csusszan a hó sombokor ágán surran a szél halkan zenél a tél   (szólnak a hangok tél idején s hozzá dúdolok én)     László Noémi [Csupavíz] Fut a fűben, fut a falban, kiárad, ha bősz vihar van.   Cseperészget, szaporázza, levegőben perdül táncra.   Itt egy felhő, ott egy felhő, csurran-csöppen az esztendő.   Csiga házán harmat-árok, csupasz ágon vízvirágok.   Kántor Péter [Körúti szél] A Nagykörúton szalad a szél, bárki beszél, ő belebeszél,   Belepofázik, belemorog, belenevetgél, belezokog,   Belehuhog vagy beletütül, ha fütyörészel, belefütyül,   Bárcsak akadna jó úti cél! sóhajt a kócos körúti szél,   Karodba karol, tovacibál, kalapot lop a Nyugatinál,   Levelet pörget, ugrik, oson, körbekering az Oktogonon,   Torombitázik, hegedüdül, meglát egy padot, csüccs, lecsücsül.   Szabó T. Anna [Hóhullásban] Hóhullásban sok pihe hull: egy pihe sem lesz így egyedül. Egyedül nem jön, nincsen kedve: egyedül a hópihe csak dideregne.   Egymaga nem jön: százan jönnek, kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, kavarog százezer, hull millió, perdül és táncol és kanyarog a hó.   A földre leérve összefogóznak, tolldunnának, lágy takarónak, belepik az utcát, a tereket, a várost, Szentendrét és Budafok-Hárost,   belepik a ligetet, belepik a szigetet, összefogózva már nem didereg, már nem fázik a sok pihe-csillag, tollpuha paplana csillog-villog.   Alszik alatta a rét meg az erdő, könnyû a dunna, pihepuha felhő, alszik a föld és a földben a búza, hótakaróját magára húzza.   Csend van, csend van, semmi se moccan, ág sem roppan, cipő se koppan, nyugszik és alszik a tér meg a táj, csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál