Harle Tamás A kavicsok bizony, mi magunk vagyunk Harcra, szerelemre, hódításra, elismerésre, ám – bármennyire is titkolják – elsősorban szeretetre vágyó kamaszok a főhősei Lázár Ildikó regényének. „Farkasok, akik bíznak a falka erejében, a falkavezérben és nem foglalkoznak azzal, hogy miért és melyik prédát marcangolják szét, csak ráugranak vakon.” Közéjük – a kölykök által kikészített elődjének helyére – érkezik a tanév közepén Anna, a különleges egyéniségű tanárnő.   Ármány és szerelem, megbékélés és viszály, gyűlölet és rajongás jellemzi a gimnáziumi osztály mindennapjait. Lapról lapra kerülünk egyre beljebb a sodró történetbe, és ismerjük meg hőseinket, akik a fel-feltörő múlt gyötrő emlékeitől is kísértve vívják belső és külső harcaikat. „Hiába azonosak a szavaik, ha a tapasztalásaik különbözőek.” Sok minden elválasztja őket, de akad-e, ami összeköt?  Ez a legfőbb kérdés. Nemcsak az elsőkötetes szerzőként is remeklő Lázár Ildikó könyvében, de idekint, a mi életünkben is. Ezért is szól mindannyiunkhoz, és ezért válhat a megjelenése után pillanatok alatt sikerkönyvvé a Rejtőző kavicsok, amelyet mesteri jellemábrázolás, könnyed cselekményvezetés és az amerikai szuperprodukciókat idéző lendületes párbeszédfolyam egyaránt jellemez. Ráadásként Krisz, Preator, Leo, Lille, Atács és a többiek kamaszsorsát elénk tárva tudást, ismereteket, gondolkodnivalót is nyújt olvasóinak bőségesen. És ha valaki még azt is meg akarja tudni, hogy ki az a titokzatos Calisto, no és hogy állt-e már medvenyomban Waltner úr, akkor valóban nincs más dolga, mint levenni a könyvespolcról ezt a nagyszerű regényt.  Elsősorban kis- és nagykamaszoknak, valamint ifjú felnőtteknek ajánlom, de szülőknek, nagyszülőknek is, mert fontos, hogy megismerjük önmagunkat – és egymást. Márpedig ez a könyv – mindamellett, hogy lebilincselő olvasmány – segíthet ebben: a „rejtőző kavicsok” bizony, mi magunk vagyunk.   (pagony.hu   Lázár L. Ildikó könyve tizennégy év feletti kamaszoknak éppúgy szól, mint szüleiknek. A mi esetünkben egy kamaszlány nyilván a szerelem-szex szálat, a bulizást, a lázadást, a nagy baráti beszélgetéseket szűrte le belőle (ahogy persze megjelenik az alkohol, a drog is), míg a 40-es mamája pedig egyszerre szeretne újra dilis gimis lenni, és ezerrel megkeresni az elveszett kavicsokat. Mert a sodró lendületű regény nagy tanulsága mi más lehetne, hogy mindenkinek kell egy igaz kavics, amire egész életében vár és vigyáz. Mindannyian értékes kavicsok vagyunk valaki számára, csak meg kell találnunk a megfelelő helyet, ahol a legjobban érezzük magunkat. A regény cselekménye egy budapesti gimis osztály mindennapjait mutatja be: Lille, Praetor, Betti, Krisz, Atács, Leó olyanok, mint gyerekeink osztálytársai, vagy amilyenek mi magunk voltunk annak idején. Mindenki más karakter, itt nincs főszereplő, hol a vagány csajozós menő srác, hol az álomvilágba menekülő bölcsész-típusú lány kerül középpontba, de feltűnik az önmagát kereső, de érzékeny macsó is, tehát minden típusú olvasó magára ismerhet. Ebbe a közegbe csöppen bele a nem kevésbé titokzatos ’40-es Anna, aki magyartanárként próbál segíteni rajtuk, hogy megtalálják saját magukat, és átússzanak vele a Szigetre. Célja: adni és kapni. Az persze csak lassan sejlik fel, hogy milyen múltbeli teher nyomasztja a lelkét, és kiderül, hogy a felnőttek sem olyanok, akiknek látszanak vagy mutatják magukat. Az akciófilmbe illő bunyós jelenetek, a pörgős párbeszédek, a hormonoktól duzzadó leírások mögött megbújó őszinte igazságok egy kamasz számára is hitelesen fogalmazódnak meg az írónő nem kevés önéletrajzi elemekkel átszőtt művében. A humorban is bővelkedő könyv jó példa arra is, hogy az apai tanítás hogyan adható tovább érthető-érezhető módon a mai kamaszoknak. Itt nincs szájbarágás, mégis minden egyszerűen világos. Én mindenestre nagyon élveztem, és azóta máshogy látom a lányom világát is.