1. A rejtélyes kulcs Vajon Lujza bűbájai segítenek a két barátnőnek a rejtélyek megoldásában? Kap Pepita kiskutyát a születésnapjára? Milyen zárba illik a furcsa kulcs? Kicsoda Edömér? És hová vezetnek a nyomok?   Reméljük, ez a rejtélyes kulcs nemcsak Pötyinek és Pepitának segít küldetésük teljesítésében, hanem a könyvek birodalmának kapuját is megnyitja az olvasással barátkozó gyerekek előtt.     2. A zenélő doboz Vajon ki lopta el Herciget és Szotyit? És hogy kerül egy aligátor a Pávián-sziget körüli tóba? Milyen állat Fuzika, és hogy lehet valaki három métere magas? A két lány kalandjai ugyanis folytatódnak. Sőt, ezúttal két fiú: Bódog és Galuska is csatlakozik hozzájuk, hogy együtt nyomozzanak a nyári szünidőben. Lujza bűbájai ezúttal is igen jó szolgálatot tesznek, és végre kiderül, hogy miket rejt a hógömbben talált titokzatos zenélő doboz. A nyomozós történet örök, már a jó öreg Keménykalap és krumpliorr is efféle rejtélyekkel aratott kortalan sikert:  a városka állatai sorra tűnnek el, köztük Hercig, az idős úr kedvenc kutyája, Stefi néni majma, egy méretes krokodil és egy cirkuszi póni. Természetesen a gyerekek erednek a rejtély nyomába (az alcímben említett Pötyi és Pepita mellett feltűnnek az ikrek, Szücsök és Töcske – bocsánat, de felnőtt-aggyal ezen percekig röhögtem, a célcsoport nyilván nem asszociál efféle hülyeségekre mint én-, Galus főhadnagy fia Galuska,  vagy Fecó, a kiskorú természetbúvár, egy miniatűr Gerald Durrell), de mit keres a helyszíneken felbukkanó füllenyomat, és főleg kié? De a Keménykalap és krumpliorrtól eltérően itt bizony van bűbáj és varázslat is, amivel a tolvaj eléri (ideiglenesen legalábbis) a célját.  „Rózsaszirom, kisdarázs, múljon rólad a varázs” – ezzel lehet hatástalanítani a különféle rontásokat. „Rézsarkantyú, holdkaréj, jó barátom, ne alélj!”- feleli rá hirtelen valahol gyerekkori emlékeim közül Szabó Magda Tündér Lalájából Csill, a patikus  – a történet változik, de a mese varázslata örök.   3. Az álszakáll A Pötyi és Pepita sorozat legújabb részében a kisiskolások izgalmas, fordulatos, humoros történetet olvashatnak. Az állatkertből elszabadulnak az állatok, ellepik a várost, és minden a feje tetejére áll. Az állatkert igazgatója, Ormányosi Bonifác nem ura a helyzetnek. Így hát Pötyi és Pepita újra nyomozásba kezdenek, ezúttal barátaikkal, Galuskával, Bódoggal és Deák Fecóval együtt. A csapatból persze nem hiányozhat Hercig, a kutya, és Sztepó, a póni sem.   Miért kerekedik óriási perpatvar a Pagodarigó vándormozi esti vetítésén? Hová tűnt Ebecki Sanya, és mit keres egy rejtélyes idegen a régi patikában?   Ezúttal is fontos szerepet kapnak a varázsigék, és egy mindennél erősebb bűbájra is szükség lesz.   Lengyel Szilvia: Kicsi krimi A fiatal író gyerekkrimi sorozatának első darabját olvashatjuk – nagy izgalommal. Nem elírás, tényleg nemcsak a hallgatóság lelkesedik a soron következő fejezetekért, hanem a felolvasó is. Pötyi és Pepita barátnők, egy osztályba járnak. A két kislány kalandja egy, a felnőttek által, célzatosan számukra kitervelt rejtély, aminek ők lesznek a kinyomozói, megfejtői.     Kulcsot találnak az utcán, amelyhez meg kell keresniük a zárat, vagyis a ládikót, amit ez a kulcs nyit. A nem túl hosszú történet hét fejezetének során végül minden kiderül, és mindenki boldog. Kertész Edina az éppen olvasni tanuló célközönséget szólítja meg, ezért a fejezetek rövidek, a történet fordulatos, izgalmas, jól olvasható, szókincse igényes. A kiadó nagy figyelmet fordított a megjelenítésre, a tagolásra, a szöveg betűméretére. Sikerült jól eltalálni az arányokat, a könyv is pont illeszkedik a kis gyerekkezekbe. Látszik, hogy az író gyakorlott meseolvasó anya, aki az esti kötelező körök során nemcsak saját stílusát alkotta meg, de megjegyezte a gyermekek igényeinek is minden részletét. Cukorkás bolt, hógömb, majom, vágyott kiskutya, bűbájok, rengeteg szerethető apróság, a közönségnek nem lehet hiányérzete. A gyerekek több kötetre osztott várakoztatása is jó ötlet, és persze segítség is az elfoglalt szerzőnek. A sorozat következő epizódjai közt eltelt időben újraizgulhatók a régebbi részek. Jelenleg két újabb kötet kapható A zenélő doboz  és Az álszakáll címűek, és természetesen ezek önállóan is élvezhetők. Nagyon jó – olvasásra ráhangoló, betűket megszerettető – kis mesék ezek, ugyanakkor a hat év körülieknek (ha történetesen még nem tanultak volna meg olvasni öntevékenyen) tetszeni fog felolvasva is.   És ami számomra is nagyon fontos: nincs a mesében félelemkeltő elem, szereplő. Mint a példa mutatja, nem muszáj mindig egy gonoszt (negatív hőst) is belegyömöszölni a mesébe, anélkül is működhet a történet. A könyvet Horváth Mónika illusztrálta, nagyon szerényen. Elsősorban kisiskolásoknak szól a mese, és bár lehet, hogy a kis olvasók még várnák a sok színes rajzot, de ebben a korban már muszáj nagyosodni. Amiben az is benne van, hogy kezdjenek csak ráhagyatkozni a saját képzeletükre. Lehetne több a kép, de jó így is. Szülőtársaim, remélem, fölvettétek a karácsonyi listára A rejtélyes kulcsot. (De ha nem, még utólag sem késő.) Mert könyvből sosem elég, pláne egy hosszú téli szünet alatt. Mészöly Ági: Kisvárosi kalandok A krimi, mint műfaj az utóbbi évtizedekben beszivárgott a gyermekirodalomba is. Szinte minden korosztálynak számtalan bűnügyi regény, sőt sorozat készül. Előbb külföldi művek fordításait favorizálták a kiadók, (például az Irene Adler által jegyzett Sherlock, Lupin és én – könyvek), mostanra viszont már több magyar szerző is előrukkolt kisebbeknek vagy nagyobbaknak szánt nyomozós sztorikkal. Finy Petra a Zöld Cirkuszban, Pacskovszky Zsolt az álomvilágban képzeli el a megoldásra váró rejtélyeket. Ezekben a regényekben általában átlagosan (vagy csak egy kicsivel átlag felettien) okos, bátor, vagány gyerekek hárítják el a közvetlen környezetüket (vagy akár az egész világot) fenyegető veszélyeket, vagy oldanak meg olyan bűneseteket, melyek vagy el sem érik a felnőttek és/vagy a hivatalos szervek ingerküszöbét, vagy meghaladják a képességeiket. A Naphegy kiadó ebben a műfajban Kertész Edina Pötyi és Pepita nyomoz című sorozatával indult az olvasók meghódítására. Az önálló olvasásra is ajánlott, hét-kilenc éveseknek szóló mesekönyvekből már a harmadik került a boltok polcaira, ezúttal Álszakáll címmel. A történet szervesen kapcsolódik az előző két részhez. Szereplőit, azaz Pötyit, Pepitát, Galuskát és a gyerekcsapat tagjait ismerősként köszönthetjük, ismerősek a helyszínek és néhány fontos eszköz is, de a könyv nyugodtan olvasható az előzmények ismerete nélkül. Az Álszakáll cselekménye annak ellenére logikusan felépített, hogy a történetben, mint azt a Rejtélyes kulcsbanvagy a Zenélő dobozban megszokhattuk, nagy szerepe van a csodának, a varázslatnak is. A reális és a mágikus világ gyermeki természetességgel kapcsolódik össze, hatással van egymásra, határaik átjárhatóak. A konfliktus okozója végeredményben pontosan ez az átjárhatóság, hiszen a negatív főhőst, Bajkötő mestert ugyanis épp a zenélő dobozból előbújó varázsigék vonzzák Pötyiék városába, tehát áttételesen ők tehetnek arról, hogy a gonosz varázsló (aki a tőle elvárt összes attribútumot hordozza) pont az ő városukban próbál világhatalomra jutni. Szerencsére nem csak a baj bevonzásában, hanem megoldásában is jeleskedik a gyerekcsapat, az emberiség megmenekül, sőt, még egy meg nem értett és elhanyagolt gyerekszereplő is a javulás útjára tér a regény végére. A mese már csak terjedelme miatt sem rejtegethet nagyon meghökkentő fordulatokat vagy milliméterpapíron kiszámított és pontosan megrajzolt jellemeket, hiszen elsősorban kisiskolások számára írta Kertész Edina, e korosztály olvasásélményét pedig nagyban a cselekmény határozza meg. A szereplők meglehetősen tipizáltak, de ennek ellenére nem klisések, szerethetőek és életszerűek. Kapcsolatrendszerük átlátható és követhető, motivációik érthetőek és átélhetőek, főként az elhanyagolt, figyelemre éhes Ebecki Sanya szerzi meg pillanatok alatt az olvasó szimpátiáját. A felnőtt szereplők természetesen fokozottan esetlenek és nem állnak a helyzet magaslatán, főként azok nem, akiknek nincs közük a varázslatos világhoz sem. A könyv nyelvezete világos, finom humorral fűszerezett. Szókincse változatos, alkalmas arra, hogy az ifjú olvasók észrevétlenül megismerkedjenek egy-egy kifejezéssel, anélkül, hogy a tanító szándék átsütne a szövegen. Az Álszakállt, csakúgy, mint a Pötyi és Pepita nyomoz előző köteteit, Horváth Mónika illusztrációi díszítik. A képi világ esztétikus, varázslós történethez méltóan sejtelmes, egységes. Különleges a mesekönyv formátuma is, szinte zsebkönyvnek nevezhetnénk. Könnyedén pakolható kirándulásra, hosszabb vonatútra, iskolatáska titkos zsebébe akár. A történet befejezése nyilvánvalóvá teszi, hogy bőven vár még megfejteni való rejtély Pötyiékre, így az olvasóknak nem kell nélkülözniük a két barátnő újabb kalandjai