A magyar nyelv a ragozó nyelvek közé tartozik. Sorírása megegyezik a környező kultúrák jobbról balra haladó írásmódjával. Ezt a sajátosságát az európai környezetben is általában megtartotta, s mint ilyen, különös sajátosságnak tűnik. Az európai íráskultúra a balról jobbra haladó sorírást használja (görög-latin írásjel-rendszerek). Mi - az államalapítás idején - István királyunkkal a nyugati latin egyház- és államszervezés latin írásbeliségét vettük fel és használtuk. Ezért ebből a korból rovásírás-kultúránk paleográfiai emlékei nem maradtak fenn. Epigráfiai rovásemlékeink közül a legkomplexebb a Székelyföldről származó középkori négylapú botnaptár ismertető leírása (Luigi Ferdinando Marsigli) 1690-ből, valamint az isztambuli felirat 1515-ből. Pintér Zóra   Tizenkét vers a Küküllőről Kányádi Sándor egyike azoknak, akik még mernek érteni gyereknyelven   Nincsenek mai és tegnapi gyerekek; és nincsenek régi mesék sem, annak, aki épp csak rányitotta a szemét a világra, minden mese új és csodálatos. Annak pedig, akinek soha nem meséltek és nem mondtak verset gyerekkorában, a világ sem tűnik majd soha csodálatosnak, legfeljebb logikusnak, amelyben a Kell és az Unalom rendje igazgat mindent szabályos sorba. Lenni lehet így is, élni viszont nem érdemes. Ha másnak nem is, az íróknak-költőknek biztosan tudniuk kell mindezt – mégis: mintha eltűnt volna a gyerekirodalom, a gyerekvers, legalábbis az a fajta, amelyet valóban irodalomnak tekinthetünk, és amelynek olyan mesterei voltak Magyarországon, mint Weöres Sándor vagy Pilinszky. Eltűnését túl egyszerű volna a vizuális kultúra, a video és az internet térnyerésével magyarázni, ennek az érvelésnek a tarthatatlanságát a közelmúltban a Harry Potter-könyvek sikere mutatta meg a legjobban. (Hogy a könyv sikerére mit építettek – a gyerekirodalomnál maradva, lásd Milne – a Nyuszi, barátai és üzletfelei, sokkal inkább morális, pszichológiai és üzleti kérdés, mintsem irodalmi.) Vagyis: a gyerekek a legtöbbször nem azért nem olvasnak, mert nem akarnak, hanem mert nincs mit és mert nincs, aki mesét vagy verset mondjon nekik. Kányádi Sándor egyike azoknak a magyar íróknak, akik az önkifejezés mámorában garázdálkodó kultúrtársadalomban még mernek érteni gyereknyelven is. Küküllő-kalendáriuma, amely a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg Csíkszeredában, tizenkét vers karcsú foglalata a Küküllő folyóról, tiszta játék a verssorokkal, a szavak zenéjével és mindazzal, ami egyszerűen csak szép: az évszakok és a víz változásaival, a látvánnyal, az ősz ízével vagy a nyár lusta unalmával: „Langyos a Küküllő; / vize, mint a vászon, / egy nagy szövőszéken / fordul át a gáton. (…) Maradna még a nap, / de nőnek az árnyak; / kár, hogy nemsokára / vége lesz a nyárnak.” Nem kell sok a vershez, de pont azt a keveset igen nehéz megtalálni. Kányádinak – mint mindig – ez most is sikerült. A versekhez Csillag István készített illusztrációkat, és tiszta színű, erőteljes, sablonoktól mentes akvarelljei – anélkül, hogy magáról a versről elvonnák a figyelmet – önmagukban is értéket képviselnek. A kötet érdekessége, hogy a versek mellett – Pál Balázsnak köszönhetően – a szövegek rovásírással is olvashatók, a jelek között a könyv végén található rovásírás-ábécé segíti az eligazodást. A szövegek kisilabizálása, vagy a rovásjelek megtanulása szintén jó játék lehet – bár az írásrendszerekről szóló, néhol tudálékosnak tűnő, szakszavakkal tarkított bevezető elhagyása, amely nagyon éles ellentétben áll magával a kötettel, bizonyosan nem rontott volna a könyvön. És hogy mire tanítanak a Kányádi-versek? Hála istennek: semmire, legalábbis a hagyományos, iskolai értelemben. Hacsak nem arra, aminek minden egészséges gyerek birtokában van (amíg a különféle tudományos rendszerek felkent papjai tanítani nem kezdik a papírvalóságra): látni és meglátni azt, ami szép, megélni a világot, a mindenséget így, ahogy van, játszani a nyelvvel és a szavakkal, meghallani a folyó és az anyanyelv zenéjét, örülni és ha kell, hagyni fájni azt, ami fáj. Csak mint az igazi vers és az igazi irodalom általában. És ez nem is kevés. Forrás: mno.hu