hagyjatokolvasok.blogspot   Kérem szépem, legyen szíves azt mondani, hogy ez valahol kötelező olvasmány! Ezt és ehhez hasonló apró-röpke csodákat kéne olvastatni a gyerekekkel, hogy egészen fiatalon rákapjanak az olvasásra! Nem én vagyok a célközönség (10+ ajánlja a hátoldal), de ezzel a +15 évvel is a hátam mögött látom, hogy igazán különleges történet. Külön piros pont a Kolibri kiadónak ezért a csodaszép kivitelezésért! A kedvenc a folyamatosan fel-le mászkáló pókica volt a lap szélén, de szerettem a borító belsején a véleménytáblácskákat! Imádom a KÖNYVEKRŐL szóló KÖNYVEKET! Legszívesebben ömlengenék, mert minden volt benne, amit imádok: könyvmoly főhős, könyvtár, boszorkány, tündérek, könyvek, cukrászda! Azt leszámítva, hogy könnyedén olvasható és egyszerű kis történet – egyszerűen zseniális. Komolyan gondolom, hogy bátran adnám a gyerekek kezébe! Persze némileg eltér az átlagos gyerekkönyvtől – nincsen benne túl sok illusztráció (a már említett szép borító, belső oldalakon a pók, ajánló-táblák). Na de mitől különleges ez a könyv? A főhős és a barátai szimpatikusak. A történet ötletes, érthető és érdekes fordulat, kézenfekvő a megoldás. Nem mondom, imádtam a Muci néniket! Haláli volt az egész Szinyei Merse Pál sztori is. Különleges a sok hosszú fejezetcím és IMÁDTAM az Olvasó felé a kiszólásokat! Nem tudok rosszat mondani… egyetlen helyen tudok belekötni, ha nagyon akarok, de ez személyes kekeckedés: komolyan arról szól a könyv, hogy összefognak egy KÖNYVTÁR ELLEN?? Hörrr! Nem drukkolhatok mindig a gonosznak, most nem is tettem – nem mellesleg NEM fogok könyvtár ellen drukkolni! Idézetek: "– Nem megmondtam nektek év végén, hogy a nyáron elolvasott minden könyvért egy-egy ötöst adok magyarból? No, hadd lássam! Ki olvasott egynél többet? Nem maradt más állva, csak Sári és Dóri. – Állj már fel! – böködte Dóri az előtte ülő Lacit. – Tudom, hogy egész nyáron olvastál. 29. oldal, 3. fejezet - amelyben megkezdődik a tanítás (úgy-ahogy), valamint ellátogatunk a könyvtárba. (Ez utóbbit talán nem bánod - úgy látom, Te olyan olvasós fajta vagy) (Kolibri, 2013) "– Valikám! Úgy viszket az ínyem. Nem vakarhatnám meg egy kis palacsintával? – viccelődött a nagymamával. – Vakard csak, Vilikém! Hat darab elég lesz? Nem adhatok többet. Eddig még csak Laci evett, fogytán a tészta, és ez a kedves kis olvasó még egyet sem kapott, pedig mindjárt a könyvre csorog a nyála." 69. oldal, 8. fejezet - amelyből kiderül, hogy Laci hány palacsintát tud megenni, meg még néhány jelentéktelen dolog. (Vali néni igen jó palacsintát süt. Kóstold meg te is!) (Kolibri, 2013) "Laci állandóan olvas. Nem szeret focizni, társasozni, tévézni, számítógépes játékokkal játszani. Már elsőbe is úgy érkezett, hogy folyékonyan olvasott. Örült is Marika néni, hogy ilyen okos gyerek van az osztályában. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor Laciból egy fia értelmes választ sem tudott kihúzni. Lacinak ugyanis mindegy, hogy matek-, környezet- vagy énekóra van, az ő gondolatai az éppen félbehagyott könyv körül forognak." 9-10. oldal, 1. fejezet - amelyben a történet elkezdődik (most meglepődtél igaz?), s amelyet ha sikerül jól megírnom, talán a másikat is elolvasod (Kolibri, 2013) "Már azt is szokatlannak mondanám, hogy a konyhás nénik nem nénik, hanem két huszonéves lány. Ráadásul nem kövérek. Sőt, olyan természetellenes az alakjuk, mint két életnagyságú Barbie-nak (Te hány Barbie-termetű konyhás nénit láttál már életedben?) Derékig érő, vörös hajzuhatagukat állandóan hátradobálják azzal a kezükkel, amelyikben éppen nincs merőkanál. Most is ott állnak a pult mögött, kirúzsozva, magas sarkú szandálban és miniszoknyában. A gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy hívják őket (én egyébként tudom: Füsthy Ellának és Bellának), de mivel mindenkit Mucikámnak szólítanak, a gyerekek Muci néniknek nevezik őket." 44-45. oldal, 5. fejezet - amelyben lejöhetsz Te is az ebédlőbe, ha szereted a fasírtot, valamint Morcz Aranka levelet kap (Kolibri, 2013)   2. Klott Gatya, ne fárassz! A jól megérdemelt pihenés után a második kötetben újra összegyűltek a Tündérboszorkány című könyvből ismerős diákok, hogy immár ötödikesként folytassák tanulmányaikat. A nap kérdése számukra vitathatatlanul a „Ki lesz az új osztályfőnök?” Tudod mi az klottgatya? Múlt századi tornanadrág. Hát azt, hogy kicsoda Klott Gatya? Nagydarab, szőrösszívű, múlt századi tesitanár, a Békés Utcai Általános Iskolában. Örülhetsz, ha személyesen nem volt még hozzá szerencséd, vagyis inkább szerencsétlenséged. (Hacsak nem olvastál rémtetteiről a Tündérboszorkány című könyvben.) Bezzeg szegény ötödik dések! Nekik szeptembertől éppen Klott tanár úr az osztályfőnökük. A könyv végére kiderül, sikerül-e kiutálniuk Klott Gatyát a Békésből, vagy békét kötnek az ország legrémesebb pedagógusával.      hagyjatokolvasok.blogspot Ide nekem Klott Gatyát! A könyv elolvasása után arra jutottam, hogy ha újrakezdhetném, szeretnék a Békés utcai általános iskolába járni, még akkor is, ha megkapom Klott Kálmánt OFŐnek… (…pláne akkor!) Jó döntés Klott Kálmán történetét elregélni, mert ő volt számomra az egyik legérdekesebb mellékszereplője az első résznek! A másik az Analfa, aki - ha minden igaz - a harmadik részben visszatér  és végre közelről is megismerhetem. Az első rész 152 oldalas, a második kötet már 344 oldal! Hamar rádöbbentem, hogy azért nagyobb lélegzetvételű, mint az első rész, mert dupla annyi varázslat került bele! Egyszerűen imádtam olvasni. A borító és az illusztrációk imádnivalóak és ötletesek! (Mind a Krisztina Maros Illustration munkáját dicséri.) Nem bírtam magammal, hoztam a blogra Spenót kutyust, ifj. Rácz Ignác agárját!  Kiknek ajánlom? Igazából bárkinek, aki úgy érzi, hogy ráfér egy kis varázslat. Vagy kedve szottyan olvasás közben Morse kódot fejteni. Meg akarja tudni, hogy mi fán terem a tortapoéta. Mit dolgozik, aki előevő? Mitől lehet horror egy tornaóra (bár ezt szerintem tudni vélik az emberek, de tévednek)? Kicsoda Buci, Jegenye, Matekmumus, WWW? Figyelem! A könyv önálló kötetként is megállja a helyét, de alkalomadtán ajánlom elolvasni az első részét is a trilógiának! Miért éppen ez a könyv? Az első rész elolvasása után megnyugtattak, hogy vannak olyan iskolák, ahol Bosnyák Viktória könyve KÖTELEZŐ OLVASMÁNY! Jó érzés tudni, hogy más is arra jutott, amire én olvasás után. Bevallom a második részben kevesebb a könyv és a könyvtár, de több a cukrászda esküszöm! Továbbá jobban megismerhetjük a tanári kart, a Békés utcai iskola 5.d osztályának a tanóráit és ellátogatunk Aggtelekre is (még ha csak kevés időre is). Nagyon szerettem az óráikról olvasni, komolyan elszomorító, hogy nem kezdhetem újra kisiskolás pályafutásomat abban a szuper suliban. Hogy foghatott meg engem ez a könyv? Én is ültem döbbenten az ötödikes tanévnyitóm napján, hozzánk is a testnevelés tanár sétált be és én is cidriztem emiatt nagyon! Bár az én felsős osztályfőnököm magas, de sudár nő volt, a másik tantárgya pedig a rettegett biológia… Szóval hamar hatalmas mosolyt varázsolt az arcomra a könyv, ami nagyon nehezen kopott le, amikor vissza kellett zökkennem a valóságba. A könyv tanulsága? …mert van neki! Arra jutottam, hogy szép dolog a hátuk mögött szeretni a gyerekeket, de a gyerekek jobb szeretik, ha szemtől szembe IS szeretik őket! Bezony, Klott Gatya is megtanulta a könyv végére ezt az okosságot! Sokaknak elveszi a kedvét az olvasástól, ha bárminemű oktató-nevelő célzata is van a sztorinak (ne adj Isten: tanmese az egész!), de a Klott Gatya, ne fárassz! című könyv nem csupán tanít, hanem kortól függetlenül képes beszippantani egy – sajnos – fiktív iskola életébe, ahol együtt szomorkodunk az új osztályfőnököt kapó gyerekekkel, mellettük sztrájkolunk a szigor ellen, velük futtatjuk az agárkölyköt délutánonként és együtt örülünk az osztállyal az elért eredményeiknek. Csodás könyv, érdemes elolvasni!   3. Analfa visszatér A harmadik kötetben Analfa, aki a Boszorkányok Könyvtárellenes Szövetségének elnökeként a Balatonon tölti a nyarat. Azonban pihenésről esetében szó sem lehet, mivel az Olvasásellenes Liga látványos sikerei és elhanyagolható vereségei ellenére  nagyon messze van céljától, hiszen még mindig vannak olvasók. Analfa csapata akcióba lendült. Úgy tűnik, a Muci nénik is megjelentek a színen, de nem mutatkoznak.   Mindenesetre valami „bűzlik” a konyha körül. Író Dalma pedig folyton gyanúsan kavar az írók feje felett. Itt valami készül…     hagyjatokolvasok.blogspot Rendhagyó módon nem Budapesten, hanem Szigligeten fejeződik be a Békés utcai 5.d története, illetve kivételesen nem övék a főcsapása a könyvnek! Nagyon meglepődtem, amikor rádöbbentem, hogy ki utazik a kék Trabantban és kikkel együtt fog együtt lakni. Picit aggódtam is, hogy nem fog felbukkanni Jóhegyi Laci, Lengyel Sári és Dóri, Ignác, Spenót, Ágica és - jaj nekem! - mihez kezdek Klott Gatya Kálmán és Aranka nélkül?! Nem árulok el nagy titkot, hogy előkerülnek és belebonyolódnak a Szigligeten történő furcsa eseményekbe, de felbukkannak nagy örömömre a Mucik is és VÉGRE Analfát is megismerhettem! Azzal sem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy régen voltam ilyen szomorú egy utolsó kötetnél… egészen a szívéhez nő az Olvasónak! Igazán élveztem a Balatont és a kínrímeket, tetszett a szérum ötlete, a Mucivá változás, a szerelmespár egymásra találása, Klott színjátéka. Nagyon sajnáltam a könyvtárat és a könyveket az elején, de összességében imádtam a befejezést. Rejtélyes, humoros, csavaros és választékos történet – ez utóbbiról Jóhegyi Laci gondoskodik, a többiről pedig Bosnyák Viktória! Kicsoda a könyv főszereplője? A történet formabontó! Hihető? Nem? Pedig így van! Abszolút meglepő és formabontó módon a könyv főszereplője maga a történet írója és abban a világban játszódik, ahol kiadták az első két részét a történetnek. (Az már csak bónusz, hogy Bosnyák Viktória más kedvenc magyar íróimmal nyaralt együtt! De vigyorogtam, amikor megfejtettem egyiküket, másikukat!) Az tény, hogy a könyvben szereplő ikerlányokat (Lengyel Dóri és Sári) az írónő a valóságból adaptálta a történetbe a saját gyerkőcei nyomán, hiszen a könyveket is a maguk örömére írta, de ki hallott már olyat, hogy az írónő magát is beleírja a sztoriba? Márpedig nem Analfa szemszögéből olvasható a történet (ahogy a második rész sem Klott Gatya és az első rész sem Aranka, a tündérkönyvtáros szemszögében olvasható), hanem maga Bosnyák Viktória meséli el a szigligeti alkotói szabadságának történetét! Idézetek: "Te is a betű embere voltál. Sosem láttalak olyan elégedettnek, mint akkor. Azóta sem voltál olyan boldog, ismerd be! Tudom, mit érzel. Hiszen majdnem ötszáz éve nem olvasol. Nem ismerheted a Micimackót, az Egri csillagokat, a Május 35-öt, a Harry Pottert… Reggelig sorolhatnám. Hogy tudsz így élni, te szegény?"   "– Kérdezzük meg, hogy „mikortól, miért, hová?” – mondta az egyik. – Nem. Azt kérdezzétek, hogy „merre, meddig, hány méter?”! Világos? – Igen – bólogatott a másik. – „Mitől, miért, ki hányt?” – Hú, de nehézfejűek vagytok! Felírom nektek egy cédulára. – Ezt kikérem magunknak! – mondta az egyikük, de mindketten sértődötten néztek rám. – Az Füsthy Ella meg a Bella volt, akiknek büntetésből meg kellett tanulniuk olvasni – Igen! – így a másik. – Mi rendes, becsületes analfabéták vagyunk!"   "Ott álltunk a sok ezer kötet fölött, melyek egy része siralmas állapotban volt. Az ifjúsági regények kupacai alatt pocsolyák álltak, mintha bepisiltek volna. – A gyerekkönyveknek még pelenka kell – jegyezte meg Dani, a költő."   Chris (moly.hu) Meg kell vallanom, ezt a könyvet úgy vettem a kezembe, hogy nem sokat tudtam róla, de kíváncsi voltam rá, ezúttal mit talál ki a szerző. Tizenévesként szerettem az első két könyvet, azonban most, felnőttfejjel olvasva látom mát a hibáit, pontosabban inkább vannak részek, amiket az én agyam már nem tud befogadni. A harmadik részben kissé visszakanyarodunk az első részhez, csak itt most nem az olvasás megszüntetése, hanem az írás kiiktatása a BKSZ elsődleges célkitűzése. Ezt ugyanolyan eredetinek és különlegesnek találom, mint a Tündérboszorkány alapötletét, ráadásul a kidolgozás is jobban sikerült ezúttal. Átgondoltabbnak, összeszedettebbnek éreztem az egészet, és habár nyílt titok, hogy eredetileg a szerző nem tervezett folytatást (ahogy a Klott Gatya megírásakor sem gondolt még a harmadik részre), mégis az Analfa visszatért tökéletesen a sorozatba illőnek találtam. Sok minden értelmet nyer ebben a kötetben, olyan dolgok is, amik esetlegesen az első rész olvasásakor fel sem merült bennünk, mert gyerekregény lévén elfogadtuk, hogy vannak a jók és a rosszak, és a végén nyert a jó. Azonban az új kötetben választ kapunk arra, hogy miért is kiáltották ki Analfát gonosznak, hogyan jutott el addig a pontig,hogy a világ összes könyvét el akarja pusztítani, és hogy tulajdonképpen miért is cselekszik így. Ez azért is nagyon fontos, mert ezáltal az iskolás olvasók megtanulják, hogy minden történetnek két oldala van, és meg kell tanulni a másik fél szemszögéből látni az eseményeket. Külön ki kell emelnem azt, hogy a végén az is kiderül, hogy a televízió, a számítógép elterjedésében is jelentős szerepet játszott a BKSZ. Szeretem, ahogyan Bosnyák Viktória játszik a tudomány fejlődésével, a hétköznapi dolgokkal, hogy képes hatalmas fantáziával ezek mögé látni. És ezúttal jóval kevesebb nyelvi humorral fűszerezte a regényt, ami nekem ismételten csak nagyon szimpatikus volt, az előző kötetekben már nagyon sok volt, túlzásnak éreztem őket. Itt viszont minden a helyén volt. A történet maga egyébként huszonéves fejjel abszolút kiszámítható – vagyis pontosabban a főcsapásirány – már az elején lehet sejteni, hogy miért nem tudnak alkotni az írók, hogy ki is valójában Író Dalma, m köze a fekete macskának Analfához. A Békés Utcai Általános Iskola ötödikesei is felbukkannak, ám ezúttal tényleg csak mellékszerepben, a teljes reflektorfény az írónő-Analfa-Libra hármasra vetül. No meg az írókra, akiket bár cska keresztnevükön említ a szerző, mégis könnyen be lehet azonosítani Böszörményi Gyulát, Csukás István, Sohonyai Editet, Varró Dánielt. Ez egyfajta tisztelgés is a szerző részéről társai felé, ugyanakkor még inkább segít elhitetni az olvasó gyerekkel, hogy ami itt le van írva, az tényleg „megtörtént”. Összességében ezt a kötetet tudom a legjobbnak mondani a három közül, de ha jól tudom, már készül a folytatás (vagy valami hasonló, a szerzőnél sosem lehet tudni. :-) . Kíváncsi vagyok amúgy, mivel lep meg minket legközelebb az író, én legközelebb az anyanyelvi sorozatába fogok beleolvasni.