Szerencsés esetben az óvónő 3 évig kísérheti a gyermek növekedését, annak fejlődési ütemét. Sok esetben több időt tölt el a gyermekkel, mint maga a család. Előfordulhat, hogy a közösségben betöltött szerepét jobban látja a pedagógus, így érdemes meghallgatni, kikérni a véleményét. Előfordulhat, s a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a szülő, s az óvoda megállapodjon abban, hogy a gyermek még egy évet óvodai nevelésben részesüljön. Ez az év kiváló alkalmat nyújt a kisgyermeknek, hogy fejlettebben, s kudarcok nélkül kezdje meg az iskolát.     Ha a felmerült kérdésekre a válasz nem egyértelmű, nem egyezik a szülő és az óvoda véleménye, a Nevelési Tanácsadókban lehetőség van arra, hogy megvizsgálják a gyermeket, és tapasztalatainkat megbeszéljék a szülővel.     Mi történik a Nevelési Tanácsadóban?   Itt teszteket oldanak meg a gyerekek, felméréseket készítenek a pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, beszélgetnek a gyerekekkel, játszanak. Ez a felmérés sokszor a szülőnek is hasznos, hiszen lehet, hogy a gyerek bátor, hamar beilleszkedik a csoportba, beszélget a felnőttekkel, de szellemi képessége még egyáltalán nem felel meg a leendő elsősének. Vagy fordítva, a gyerek nagyon okos, de idegen környezetben hamar elsírja magát, anyjától nehezen válik le, idegenekkel nem beszél. Ilyen esetben vajon kérdés, hogy mehet-e iskolába?   Régi megfigyelések szerint az a gyerek iskolaérett, aki: Jobb kezével a feje fölött meg tudja fogni a bal fülét, és ugyanezt fordítva. Be tudja kötni a cipőfűzőt, s miközben köt beszél is. Kiválóan biciklizik- tehát jó az egyensúlyérzéke Rudolf Steiner, a Waldorf pedagógiai módszer megalkotója szerint, iskolaérett az, aki születése óta 7 tavaszi holdtöltét élt meg. Az iskolaérettségi vizsgálatot egyaránt kérheti az óvoda, vagy a szülő.   Milyen vizsgálatok folynak egy iskolaérettségi felmérésen?   A legfontosabb, hogy tud-e a gyerek hosszú ideig figyelni, nyugton maradni. A tesztek között szerepelnek: sorminták folytatása, arányok felismerése, lakóterük lerajzolása stb. Képek alapján kell elmondania a történetet, folyamatosan. Anyjáról, apjáról kialakult-e már stabil képe, hogy mivel foglalkozik. Tudja-e pontosan, hogy hol lakik, akár cím szerint is. stb. A fentiekből az is kiderülhet, hogy szükség van-e további szakvizsgálatokra (pl. logopédusra, fülészre, szemészre).   Mit tehetünk otthon, hogy gyermekünk valóban iskolaérett legyen?   Érdemes sok-sok társasjátékot játszani a gyerekkel. De figyelem, ne most legyünk elnéző szülők! Nem az a fontos, hogy ő nyerjen, hanem az is fontos, hogy tanuljon meg veszíteni. Már egy egyszerű társasjáték közben le lehet mérni, hogy mennyire türelmes, odafigyelő a gyerek. Tud-e veszíteni, bírja-e a kudarcot, vagy esetleg hisztisen lecsapja a játékot, s elmegy a szobájába.   Képességfejlesztő feladatokat találhatunk bármilyen óvodásoknak szóló magazinban, amelyeket a gyerekek valóban nagy örömmel oldanak meg. De fontos, hogy itt sem az a cél, hogy mi segítsünk, csak irányítsuk őket. S az sem baj, ha nem tökéletesen oldja meg. Ne feledjük, a gyerek még óvodás, nem iskolás, s ezek a feladatok, csak játékok! Tudatosan nem érdemes betűket tanultatni a gyerekkel! Sokan abba a hibába esnek, hogy a gyereknek meg kell tanulnia olvasnia, írnia, mire iskolába kerül. Hány szülőnek megy rá a nyara, hogy az ABC-t oktatja a csemetéjének. Sose felejtsük el, hogy mi szülők vagyunk, s a gyerek azért megy iskolába, hogy ott szakképzett pedagógus tanítsa meg az írásra, olvasásra. A korai betűtanulás és olvasás sokszor vezethet súlyos dyslexiához, dysgrafiához. Ha viszont a gyerek maga érdeklődik a betűk iránt, s magától tanul meg egy picit olvasni, akkor azt hagyni kell, ezt se fejlesszük tovább, ennyi tudás bőven elég lesz neki később, hogy ősszel magabiztosan vágjon neki a tanulásnak. Ám az se essen kétségbe, akinek a gyerekét egyáltalán nem érdeklik a betűk! Mindennek megvan a maga ideje! Ezt mindig tartsuk szem előtt, majd megtanulja ősszel az iskolában, s annál nagyobb élménye lesz akkor, mikor a tanító néni dicséri meg.