Ő azonban nem adja fel a reményt. Apjától kér egy ágat, melyet elültet anyja sírján. Az ág csak nő és nő, és vele együtt nő Hamupipőke reménye is. Minden válságban benne rejlik az új kezdete. Hamupipőkéhez hasonlóan mi is magunkban hordozzuk problémáink megoldását mindaddig, amíg hallgatunk érzéseinkre és szükségleteinkre.   A „Hamupipőkében az Ödipális – prob-léma mellett a kivetítésnek is tanúi lehetünk: itt már nem az anya az, akivel versengenie kell a lánynak; a vetélytárs immár a gonosz mostoha képében jelenik meg. Számos más mesében a fiúnak sem az apával kell megküzdenie, hanem a sárkánnyal; Ödipális félelmeit a fiú tehát a sárkányra vetíti.   Üzenete Időnként minden gyermek féltékeny a testvérére, néha olyankor is, amikor nincs semmi oka rá. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a szülők feláldozzák valamelyik gyermekük érdekeit, a többi kedvéért, mint azt teszi a gonosz mostoha a Hamupipőkében. Ugyan a Hamupipőke megpróbáltatásai egy felnőtt számára túlzásnak tűnnek, a gyermek, akit a féltékenység érzései magával sodornak úgy érzi, hogy vele is olyan gonoszak, őt is elnyomják, semmibe veszik, mint Hamupipőkét. Úgy érzi, őt nem sokra tartják a szülei, a testvéreit sokkal különbek látják nála, őket sokkal jobban szeretetik. A gyermek számára, akit a féltékenység kínoz jelenlegi elkeseredett állapotában, nem jelent vigasztalást, ha azt mondjuk neki, majd ha felnő, ő is ugyanolyan ügyes lesz, mint a testvérei. Mivel a gyermek ebben nem talál megnyugtatást, a mese világán keresztül, fantáziaképekben kerekedik felül testvérein. A mese a valóra váló kívánságokról, a megalázott ember felemelkedéséről szól. A Hamupipőke megtanít bennünket arra is, hogy amikor életünk kátyúba jutott, rendet kell tennünk magunk körül, szét kell választanunk az ocsút a hasznos magvaktól. A jó és a rossz megkülönböztetése reménytelen vállalkozás lenne segítőtársak nélkül. Aki nagyon szeretne valamit elérni, össze kell gyűjtenie saját erőtartalékait, s néha akkor is segítőtársakra talál, amikor nem is gondolta volna. A mese azt üzeni hát minden Hamupipőkének, hogy a döntő pillanatok előtt nem szabad megtorpanni, végére kell járni a dolgoknak. Minden lábra illik egy topánka. (Boldizsár Ildikó)   Hamupipőke (2)>