2/3 A gyerekek, a mesék és a halál (3)
Az icinke-picinkéknek megtaníthatjuk a találós mondókát:
Hegyen hó, völgyben tó,
malomban egy kő se jó,
Többet hátra mint elé,
Minden nap már lefelé,
Lassan-lassan elfelé.
Mi az?
(Öregember fehér haja, könnyes szeme, fogatlan szája, és az útja az elmúlás felé)
A csillaggá változott fiúk meséje (4-6 éveseknek)
Észak hét csillaga
Ez a leheletfinom mese átvezet oda, ahova a saját szavaink is kevesek.
Élt egyszer a régi időkben egy szegény özvegyasszony, hét fiával. A fiúk nagyon szerették az anyjukat. Télen kijártak a hegyekbe fát vágni, hogy a házukban mindig égjen a tűz, és anyjuk soha ne fázzon éjszakánként. Ám mindig fázott, és nagyon szomorúnak látszott. Hiába tüzelték el a sok fát télvíz idején, anyjuk mégis reszketett a hidegtől. Még a legforróbb, legragyogóbb nyári hónapokban is a hidegre panaszkodott.
|
Egy éjszaka a legidősebb fiú felébredt, és látta, hogy anyja nincs a szobában. Nagy aggodalommal várta visszatértét, ám közben úgy tett, mintha aludna. Az anyja éppen pirkadat előtt lopódzott vissza, olyan halkan, hogy fiai nem is hallották.
Amikor másnap éjjel ismét kiment, a legidősebb fiú titokban követte. Amint elérte a falu határában lévő patakot, felgyűrte szoknyáját, és átgázolt rajta, ezt sóhajtozva: „Ó, milyen hideg is van!”, mivel éppen tél volt. A túlsó parton egy szegényes zsúptetejű kunyhó elé ért, megállt előtte, és bekiáltott:
– Apám, itthon vagy?
Erre egy öregember jött elő, és behívta az asszonyt:
– Gyere be!
Szegény özvegyember volt, aki szalmapapucsok fonásával kereste kenyerét.
A legidősebb fiú most értette meg anyja különös viselkedését. Hazasietett, felébresztette öccseit, és elmondta nekik a látottakat. Azonmód kimentek, és kövekből gázlót építettek a patakra. Majd hazatértek, és tovább aludtak, mintha semmi sem történt volna.
Amikor anyjuk hazafelé jövet a patakhoz ért, igen meglepődött a gázlót látva, amely ezelőtt nem volt ott. Azt persze nem tudta, hogy a fiai építették. Rendkívül nagy hálát érzett azok iránt, akik a köveket odarakták. Így fohászkodott hát az égiekhez:
„Váljanak Észak Hét Csillagává azok a nemes, megértő lelkek, akik e gázlót ideépítették!”
Amikor a hét jószívű fiú meghalt, felkerültek az égbe. Észak Hét Csillagává váltak, úgy, ahogy anyjuk kérte. Ők alkotják azt a csillagképet, amit a nyugati világban Nagy Medvének neveznek.
|
|