"A Népmesekincstár negyedik kötetébe olyan népmeséket válogattam, amelyek kifejezetten a kiskamaszokat érdeklő témákról szólnak. Ebben az életkorban ugyanis épp olyan nagy szükség van a jókor, jól elmesélt népmesékre és a mesehallgatás semmivel sem pótolható meghitt, örömteli élményére, a mesélő felnőtt személyes jelenlétére, a kölcsönös, fókuszált figyelemre, mint kisgyerekkorban. A kamaszkor küszöbén álló gyerekek már szenvedélyesen vágynak arra, hogy megismerjék és megértsék a világot. Néha azonban eltévednek a kérdések és a rengeteg lehetséges válasz útvesztőjében. Ám ha a felnőtt odafigyel rájuk, pontosan érzi és érzékeli majd, mikor lehet elővenni a mesekönyvet, és elolvasni vagy elmondani egy-egy mesét." Bajzáth Mária mesepedagógus - a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója     A gyűjtemény bevezője     Sokféle mesét válogattam ebbe a kötetbe. rövidet és hosszút, vidámat és szomorút, tündérmesét és állatmesét, magyart és kadiueut. a tizenhárom fejezet nagyon sok témát jár körbe: élet és halál, teremtő, teremtés, igazság, hazugság mellett megjelenik a barátok, ellenfelek, emberek és állatok világa, de az idő, a különös lények, varázslatok és varázstárgyak birodalma is. A kiskamaszkor a változó barátságok életszakasza, amelyre éppúgy jellemző a játékhoz kapcsolódó alkalmi összeverődés, mint a szoros, „örök barátság” vagy az „örök harag”. Az első fejezet meséi a Barátok és ellenfelek világában segítik az eligazodást, és útmutatást adnak a valóban értékes emberi kapcsolatok felismeréséhez. A második fejezet meséi lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek tét nélkül járják végig az Igazmondók és hazugok útját, és a történeteken keresztül szembesüljenek a lódítások következményeivel. Strakalasz és Makalasz történetei a figyelemfelhívó és kompenzáló hazugságok mintapéldái, míg a hajósgazda és a farkas érdekből hazudik. „A természet szüntelen körforgásában, az évszakok változásában: tavaszi újulásában és őszi érettségében, nyári gazdagságában és téli álmában, a napok mellett az esztendő a legkerekebb időbeli egység. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, és kozmikus fordulatait máig számon tartja.” (Bálint Sándor) A 21. századi gyerekeknél megnehezíti az időfogalom kialakulását és megértését, a tájékozódást és eligazodást, hogy alig vannak saját, kézzelfogható tapasztalataik a fentiekről. A Mesék az időről című fejezet történetei az évszakok, hónapok, napok, napszakok jellemzőiről üzennek. Az Élet és halál témája ebben az életkorban fokozottan foglalkoztatja a gyerekeket, mert „a metafizikus nyugtalanság és szorongás” () idejét élik. Gyakran gondolkodnak a szüleik, szeretteik vagy saját maguk haláláról, foglalkoztatja őket az élet végessége. A gyerekek számára az a tény, hogy meghalunk, a mesék mágikus, ősi, szimbolikus nyelvén megfogalmazva is nehéz, gyakran elfogadhatatlan és rettenetesen félelmetes. A negyedik fejezet meséi, miközben segítik a szembenézést az elmúlással, és választ adnak ezzel kapcsolatos kérdéseikre, egyben oldják félelmeiket is, hiszen úgy szólnak a halálról, hogy közben az emberi lét különleges szerepét, az élet diadalát hirdetik. A nevetés, a humor, közösség- és kapcsolatépítő, feszültség- és stresszoldó. A Tréfás mesék lehetőséget teremtenek a felszabadult együttlétre, a közös nevetésre. A kiskamasz már sokfélének, színesnek látja a világot és a benne élőket. Már nemcsak azt veszi észre, ami összeköti másokkal, hanem azt is, ami elválasztja a többiektől. A sokféle emberi tulajdonságot nemcsak felismerni, megnevezni, de elfogadni is nehéz, ezért is hallgatnak szívesen több szempontú történeteket Mindenféle emberekről vagy Miértekről és hogyanokról. A népmesékben minden emberre érvényes tulajdonságokra, vagy azokat magukba sűrítő szimbolikus alakokra ismerhet a gyerek, akik általános érvénnyel üzennek arról, hogy számtalan út van, embernek lenni pedig minden időben és szerepben küzdelem, kihívás, izgalmas kaland. Minden nép őriz olyan ősi képzeteket, melyek a világ keletkezését vagy az ember megjelenését magyarázzák. A Mesék a világ teremtéséről című fejezet történetei ugyanarról a jelenségről sokféle módon beszélnek, erősítve azt a szemléletet, hogy egy-egy témát számtalan módon közelíthetünk meg. Láthatatlan világok válnak láthatóvá, amikor tündérek és garabonciások, vagy Manók, trollok, ifrítek mutatják meg többféle arcukat. Egyszer jóságos segítők ők, máskor ártó szándékú, sőt akár gonosz figurák. De bármelyik alakjukban jelennek is meg, mindig nehéz próbatétel elé állítják a hőst. Történeteik lélegzetelállítóak, fordulatosak, sosem látott világuk ismerős és csábító, de minden történet éberségre és óvatosságra int. A varázslatokban a világ birtoklásának lehetősége is rejlik, varázstárgyak segítségével bármi megtörténhet. A Varázstárgyakról és varázslatokról szóló mesék egy megismerhető, megváltoztatható, ezáltal biztonságos világ ígéretét hordozzák, ezért is népszerűek nagyon ebben az életszakaszban. A gyerekek kiskamaszkorban egyre bonyolultabb tartalmak, összefüggések kifejezésére képesek, kialakul a nyelvi tudatosság. A nyelvelsajátítás, a kommunikációs készség fejlődése folyamatos, a szókincs, a mentális lexikon az élet végéig bővülhet új szavakkal. Ez a korosztály már élvezi azokat a meséket, amelyeknek megértéséhez gazdag szókincs, nyelvi lelemény és humor is szükséges. a Játék a szavakkal fejezet meséi ezt az igényt elégítik ki.   Minden meséhez kapcsoltam egy szólást vagy közmondást a világ valamelyik tájáról. a közmondások, amelyeket minden nép a saját szokásai, erkölcsei, műveltsége szerint alkotott meg, mutatják az alkotóközösség önmagához és a világhoz való viszonyát. a „beszéd díszei, a nyelvünk virágai lehetnek, átadandó örök értékek. Bajzáth Mária Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba) Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba) Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba Szász Cs. Emese • 2017. december 12., 15:17 Négy felnőtteknek szóló könyv után meseregényt írt Szabó Róbert Csaba. A Vajon Nagyi és az aranyásók című kiadvány felvetése viszont egyáltalán nem gyerekes: az aranyhegyet ciántechnológiával eltüntetni kívánó bányászok elrabolják a Vajon Nagyit, akit ki kell szabadítani. A valósággal való bármilyen egyezés bizony nem a véletlen műve – tudjuk meg a szerzőtől, aki szerint még egy meseregénynek is csak akkor van igazán létjogosultsága, ha valós problémát dolgoz fel. Gyerekeknek írt ezúttal Szabó Róbert Csaba • Fotó: Haáz Vince – A felnőttek után most a gyerekekhez szól. Hogy jött képbe az új célcsoport? – Először is van két gyerekem, akiknek meséket olvasunk, és mindig ledöbbenek, hogy egyes könyvek, szerzők mennyire butának tartják a gyerekeket. Próbálnak az ő nyelvükön szólni, holott pont nem az ő nyelvükön szólnak, hanem valami gügyögő nyelven, amit mi nem szeretünk. S akkor mi beszéltük Gellérttel, a fiammal, hogy lehetne ezt jobban is. Na most én általában úgy írok könyveket, hogy van valamilyen problémám, amihez megkeresem a történetet. Van ugye ez a verespatakos cirkusz, ami évek óta húzódik, és a Vajon Nagyi ősszövegét is ez ihlette. Még akkor írtam, amikor nem is volt megszületve a fiam, ugyanis a Cimbora folyóirat felkért, hogy írjak valamit. Akkor is úgy gondolkodtam, hogy ha megjelenik valamim, akkor legyen egy olyan mondat, ami nincs leírva a könyvben, de te, ha elolvasod a könyvet, akkor megfogalmazódik benned. Valami olyan probléma, amely kortárs és jelenkori. Abban az időben jártam egyszer Verespatakon, és ledöbbentett, hogy ezt a helyet tönkre akarja tenni egy aranybányász cég. Innen jött az egész. Írtam egy szöveget, amely nyolc lapszámban folytatásokban megjelent a Cimborában. Nem olyan rég előkerültek ezek a Cimborák egy nagytakarításkor, s Gellért is megnézte. Mondta, hogy ez nagyon érdekes sztori, bár ő néhol unja, magyarázós. S akkor mondtam neki, hogy „tudod, mit Gellért, akkor én ezt újraírom. Megírok egy részt, este felolvasom, s te elmondod a véleményed”. S akkor úgy is volt. A karakterek már megvoltak, kicsit bővítettem, jobban belevittem Verespatakot, jobban kitaláltam az egész koncepciót. Azt, amit a fiam magyarázósnak nevezett, azt elhagytam, és igyekeztem kalandossá, fordulatossá, akciódússá tenni. HIRDETÉS Csak akkor ír, ha mondanivalója van • Fotó: Haáz Vince – Tehát a fia volt a legnagyobb kritikusa? – Igen, bár az egy dolog, hogy felolvastam neki, de most azzal szembesülök, amikor ő egyedül olvassa, hogy a mai gyerekek zöme a kicsit lebutított, rövid mondatokhoz van szokva. Ami jó a legelején, de azt gondolom, hogy a gyerekek nem buták, de segítenünk kell őket azzal, hogy másképp is írunk: nem arra gondolok, hogy barokk körmondatot írjunk nekik, de legalább még egy mellékmondatot, vagy egy olyan jelzőt, amivel nem találkozik mindennap. Szóval azt látom, hogy amikor olvassa, néha megakad benne, mert nem biztos, hogy ehhez van hozzászokva. De mégis látom, hogy egyrészt gyorsan adaptálódik, másrészt megtanulja, hogy kérdezzen. Merthogy ha a dolgok mögé tudsz látni, tudsz kérdezni, akkor nyert ügyed van, és mindent le tudsz győzni. Tulajdonképpen erről is szól a könyv üzenete, meg arról, hogy a gyerekek tisztasága révén talán megnyerhetjük azt a háborút, amit a jövőben kell majd folytatni. Ugyanis ők lesznek majd felelős pozícióban – most mindegy, hogy családapák vagy miniszterek lesznek –, amikor megtanulják, hogy a környezetre is kell vigyázni. Most azonban nem azt mondjuk a gyereknek, hogy nem szabad megvenni a műanyagflakonos vizet, hanem van egy kalandos történet, amely beszippantja őket, s ezzel nem csak a könyveket szeretteted meg vele, hanem közben lesz egy olyan környezettudatosságuk, amit észre sem vesznek. – Ez a környezettudatosság nagyon felnőtt téma. Mégis megértik ezt a gyerekek? – Egyértelmű, hogy megértik. Amit nem értenek – és tényleg, erről is szól a könyv – arra rá kell kérdezni. Nyilván egy 10-12 éveseknek ajánlott olvasmány, de például az én fiam lassan 8 éves, és megérti. S aki nem érti, azt kell hagyni kérdezni. Én ezt úgy ajánlom, hogy 10 éves kor alatt a szülőkkel olvassák, azért, mert lehet, hogy némely dolgok picit bonyolultabbak, de a gyerek, ha megtanul együtt olvasni a szülőkkel, van lehetősége feltenni a kérdéseket. Én nem tekintem butának a gyerekeket, mert nem azok. A meseregény valós problémáról – Kicsit beszéljünk a sztoriról is: van két kalandozó gyerekünk, Zsuzsi és Ferkó, egy Vajon Nagyink, aranyásóink... – Ferkó Kolozsváron él, a szülei zenészek, minden nyáron elutaznak világ körüli turnéra, s ilyenkor a nagymama vigyáz rá, a Vajon Nagyi, aki aranyvárosban él. Ugyanott szokta tölteni a nyarakat Zsuzsi is. Kicsit ha megnézi az ember az illusztrációkat, aranyváros pont olyan, mintha Verespatakot látnánk. S akkor jön egy aranybányász cég, amelyik egy nagyon rossz ciántechnológiával ki akarja nyerni az aranyat a hegyből, el akarja takarítani ezt az aranyhegyet. Vajon Nagyi, akinek megtudjuk az előéletét is, mérnök, aki elkezdett alternatívákat kitalálni az aranybányászatra, de polgármesterségig is vitte. Vajon Nagyi azért Vajon Nagyi, mert folyton a vajon szócskát ismételgeti, és nagyon kritikus alkat. Megijednek tőle a bányászok és elrabolják, Zsuzsinak és Ferkónak az a feladata, hogy kiszabadítsa Vajon Nagyit, aki talán tudja, hogy lehet megmenteni az aranyvárost és az aranyhegyet. Akkor találkoznak a kérdőjeles manóval, aki ebben segítségükre lesz, az ő birtokában van a kérdések kamrája, s megtanítja őket, hogy kérdezni kell. Tulajdonképpen az ő testvére a felkiáltójeles manó, aki egyelőre a gonosz szerepében tetszeleg, aki csak kiabál meg parancsolgat, de egyébként, amikor szelídebb, ő is fontos szerepet lát el: kijelenti az élet igazságait, hasznos tanácsokat mond. Ez a következő részében lesz jobban kimondva. Tulajdonképpen a gyerekek kiszabadítják a nagyit és megmentik ezt a hegyet, hogy hogyan is, azt el kell olvasni. Vannak tehát nagyon kortárs, felismerhető dolgok benne, Kolozsvár, Nagyvárad, de a Facebook is benne van, és akkor ott vannak a mesefigurák, meg Gyűrűk ura- és Harry Potter-elemek. A nagyon mesebeli világ kavarodik a hétköznapi világgal. – Úgy tudom, az illusztráció is valahogy úgy készült, hogy még a kedvenc focicsapata is el van rejtve benne. – Orosz Annabella egy elképesztően jó illusztrátor, nagyon empatikus, és tud figyelni erre, tudja, ki a kedvenc focistánk, és akkor azt oda belelopta. A szöveg mögé is tud látni, felépített egy olyan világot, amely nagyon sokat ad a szöveghez. Nagyon részletgazdagon rajzol Annabella, úgy kell elképzelni, mint egy kicsit felnőttebbeknek megrajzolt böngésző, mindent fel lehet rajta fedezni. Oké, elolvasod azt a könyvrészletet, de szinte ugyanannyi időt el tudsz tölteni a képek böngészésével is. Vajon Nagyi. Orosz Annabella illusztrációja részletgazdag böngészést enged meg – Akkor jól értem, készül a folytatás is? – Igen, egyrészt nincs lezárva, vannak jelek és utalások arra, hogy itt valami még történni fog, mint ahogy az aranyvárosban is. Ugyanakkor van egy ilyen történet a fejemben, hogy Vajon Nagyi elutazik Kolozsvárra meglátogatni az unokáját. Zsuzsi is ott van épp egy tantárgyversenyen, s akkor ez már egy elég jó szitu arra, hogy legyen egy második rész, és kérik is a gyerekek. Nagyon jó gyerekkönyvet írni amúgy, mert ők el is mondják a könyvbemutatón, hogy milyen könyvből van hiány a piacon. Például nincs rendes focis könyv. S akkor lehet, hogy futball is lesz benne. – Már alakul a sztori vagy csak fejben létezik még? – Addig nem fogok neki soha írni, amíg le nem tisztáztam az alapsztorit, meg hogy ki mit akar, merthogy konfliktus kell, és csak akkor lesz konfliktus, ha ellentétes szándékok vezérlik a szereplőket. Vajon Nagyi kritikus, és folyton ismételgeti a vajon szócskát – Akkor célközönséget váltott: ezentúl gyerekeknek ír? – Nem. Most épp egy forgatókönyvet írok, utolsó szakaszban vagyunk a dramaturggal, rendezővel, ugyanígy készül egy regény is, még a karaktereket építem, a helyzeteket, meg hozzáolvasok. Egyáltalán nem mondok le a felnőtt olvasókról, de itt tényleg könnyű dolgom van, mert itt már megvannak a karakterek, s csak egy új helyszínre kell elvinnem, s már működik is. – Milyen forgatókönyvet ír? – Ez egy Márton Áron-film. Ez arról szól, hogy 1944. május 18-án Márton Áronnak volt egy híres beszéde a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ami miatt kiutasították a magyar hatóságok az országból: elmondta ugyanis, hogy a zsidók elhurcolása bűn. Addig semmilyen egyházvezető nem mondta ezt így el, még Pius pápa sem. Később megkapta a Világ igaza címet ezért. Márton Áron egy olyan ember volt, aki nem igazán alkudott meg a hatalommal, egyik legfontosabb személyiség Erdélyben. De van egy ilyen történetünk, hogy ő három napig Kolozsváron volt, nem nagyon tudunk erről amúgy semmit, csak a beszéd maradt fenn. Ez nyilván nem egy történelmi igényű dokumentumfilm lesz, hanem egy olyan játékfilm, amelyben bizony fikciós elemek is vannak, viszont igyekeztünk az ő karakteréből, illetve a történelmi helyzetből kiindulni. Egy nagyon fordulatos, akciódús, de nem akciófilmet szeretnénk csinálni. Forgatókönyvet írunk, s igaz, hogy ez az utolsó kör, de még nem biztos, hogy lesz film is belőle. Én nagyon szeretném, mert azt gondolom, hiányzik az erdélyieknek, a határon túliaknak egy olyan történet, ami picit a mi történelmünk is. Egy szinte földöntúli embernek a története, akit szentté akarunk avatni, de egy csomó mindent az életéről vagy elhallgatunk vagy bizonyos dolgokat emelünk ki. De a szentté avatás már csak ilyen...(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba)