Ő egy igazi kolozsvári kisfiú. Róla szól a Barni könyve, a Barni és a lányok, és a Barniék tele című könyv is. Ebben a könyvben Barnival iskolásként találkozunk. A térképeket, amelyeket eddig is nagyon szeretett, már nem csak nézegetni, hanem értelmezni is tudja. Barni most életének legizgalmasabb utazására készül. Képzeljétek, elmehet Apával Berlinbe! Tudjátok, hol van Berlin? Keressétek meg gyorsan egy térképen! „Apa azt is mondta, hogy Berlinben van egy metróállomás, Alexanderplatz-nak hívják. Ott rendes vonatok, metrók és nagy sebességű vonatok járnak egymás mellett a síneken. Sőt ez az állomás nem a föld alatt van, nem is a felszínen, hanem a levegőben. Vagyis oszlopokon áll. Barni ezt nem hitte el egészen, pedig Apa mesélte. De lehet, hogy Apa nem látott valamit jól, vagy nem emlékszik pontosan. Éppen ezért nagyon-nagyon el akart menni Berlinbe, és a saját szemével meggyőződni arról, hogy most már az Alexanderplatz a föld alatt van, a földön, vagy tényleg a levegőben.” (részlet a könyvből) Tartalom Első fejezet, amelyben megtudjuk, hogy Barni mennyi mindent tud 5 Második fejezet, amelyben Barni majdnem eljut Berlinbe 7 Harmadik fejezet, amelyben Barni megvigasztalódik 10 Negyedik fejezet, amelyben eltelik egy kis idő 12 Ötödik fejezet, amelyben Barni és Apa végre elindulnak 14 Hatodik fejezet, amelyben kissé furcsa dolgok történnek 17 Hetedik fejezet, a pecsételés fontosságáról 19 Nyolcadik fejezet a három egyszerű szabályról,amelyik inkább négy 21 Kilencedik fejezet arról, amit nagyon várunk, és arról, ami éppen van 24 Tizedik fejezet, amelyben Barni belép a repülőtérre 26 Tizenegyedik fejezet, amelyben megint adódik egy kis gond a bőrönddel 28 Tizenkettedik fejezet, amelyben Barni bizonyul okosabbnak 31 Tizenharmadik fejezet, amelyben Barni eldönti, hogy mi szeretne lenni 34 Tizennegyedik fejezet, amelyben Barni megtudja, miért kell egy repülőn táncolni. 37 Tizenötödik fejezet, avagy vészhelyzet a repülőgép vécéjében 41 Tizenhatodik fejezet, avagy előzés a levegőben 43 Tizenhetedik fejezet, avagy egy találkozás, amiről Barni álmodni se mert volna 47 Tizennyolcadik fejezet, avagy miért van kiírva Barni neve a repülőtéren? 51 Tizenkilencedik fejezet, melyben megpillantják a tévétornyot 55 Huszadik fejezet tortával és álommal 58 Huszonegyedik fejezet, avagy beszélgessünk németül! 60 Huszonkettedik fejezet, egy kis bújócskával 63 Huszonharmadik fejezet, avagy metró az emeleten 67 Huszonnegyedik fejezet, amelyben kiderül, hogyan lehet egy bálnátaz állatkertbe szállítani 69 Huszonötödik fejezet, amelyben megismerjük a prérikutyák városát 71 Harminchatodik fejezet, egy nagyon hosszú útról és árulkodó nyomokról 74 Huszonhetedik fejezet a Légihídról meg egy igazi mazsolabombázóról 77 Huszonnyolcadik fejezet, amelyben sok tervezés van, meg egy furcsa álom 80 Huszonkilencedik fejezet a hídról, ami kétszer is van 82 Harmincadik fejezet a falról, ami nincs 86 Harmincegyedik fejezet a három D(inoszauruszos) moziról 90 Harminckettedik fejezet, amelyben hirtelen szükség lesz a három szabályra 94 Harmincharmadik fejezet, amelyben megtudjuk, mi történt Apával 97 Harmincnegyedik fejezet, amelyben Barni felnőttként cselekszik 99 Harmincötödik fejezet, amelyben mindenki keres valakit 102 Harminchatodik fejezet, egy nagyon hosszú útról és árulkodó nyomokról 107 Harminchetedik fejezet az Apa ringatásáról és a hazaindulásról 110 Utolsó előtti fejezet, amelyben a bőrönd eltűnik 113 Utolsó fejezet hazautazással és egy váratlan leszállással 117 Makkai Kinga Zágoni Balázs Barni könyvében a főhős az alig 4 éves, tehát óvodás Barni, míg 3 évvel később megejelnt Barni Berlinben című meseregény főszereplője az azóta felcseperedett 8 és fél éves kisfiú. Az első kötet meséiben még olyan naiv egyszerű eseményeknek lehetünk tanúi, mint a cicával való megbarátkozás vagy az üzletből való vásárlás. Az utazásnak azonban már ekkor is részese lehetett, a tengerpartra ugyanis kisbusszal utaztak, a budapesti nyaraláskor volt alkalma metrón, földalattin is utazni. A meseregényben már kipróbálhatja a repülőn való utazás kalandjait, még akkor is, ha ez egy képzeletbeli utazás. Barni ugyanis a könyv megjelenésének pillanatáig nem járt még Berlinben. Az első könyv sikerét talán épp a megtörtént jellegében, realitásigényében kereshetjük. A meseregény kitűnő “egészestés”  olvasásra, de részletekben olvasva is nagyszerű élményt nyújt óvodás- és kisiskoláskorú gyerekeknek, főként technika-rajongó fiúknak, akik szeretik a különféle járműveket: repülőt, vonatot, metrót, és akik szeretik bújni-böngészni a térképeket, enciklopédiákat.   Nemcsak a történetek izgalmasak, hanem jó a szöveg is: tárgyilagos tudósítások és fordulatos meseszövés jellemz Könnyedén magával ragad. Precíz, tömör leírások olvashatók. Olyannyira pontos útvonalakat kapunk, hogy akár el is indulhatnánk fölfedezni a Barni által látott Berlint. 39 fejezeten át hétköznapi történetek elevenednek meg, de ezek mégsem szokványos élethelyzetek. Utazós könyvként, szórakoztató ismeretterjesztőként is olvashatjuk, a történetek mégis túlmutatnak a valóságon: valahol a határon mozog ez a világ: a mese, a valóság, az álom határ-világán. Műfaji szempontból meseregényként van meghatározva a mű. Bár a szó szoros értelmében a hétköznapi történetek nem mesék. Szereplői hétköznapi emberek: Barnabás, Kolozsváron élő kisiskolás fiú, apa, Réka néni, Till bácsi, a pilóták, a légikisasszony. Lovász Andrea megfogalmazásában: “a hagyományos történetmesélés aktusán túl jelen levő meseiség a műfajtól függetlenül a hétköznapok átértelmezésének, átvarázsolódásának lehetőségét villantja fel A regény különlegessége az, ahogy a gyermek szemével láttatja Berlint: “átrangsorolódnak benne a nevezetességek”– írja Lovász Andrea. Minden másnál jobban érdeklik Barnit a járművek: S-bahn, U-bahn, Intercity Expressz, Airbus 320-as repülő. Érdekességnek bizonyul a főpályaudvar, valamint a régi boltíves, emeletes Oberbaum híd is, amelynek földszintjén mennek a gyalogosok és az autók, a boltívek fölött pedig a metró közlekedik. Az állatkert viszont főként Réka néninek érdekes, a tévétorony Till bácsinak, a berlini fal (ami nincs is) apának fontos.   A berlini fal látogatása hosszú és nehéz történelmi múltat idéz, amelyben nemcsak a történelmi valóság, hanem a már nem élő nagyapa fájdalma is beleszövődik, éppen ettől válik személyesebbé és egyben megérintőbbé a történet. A nagyapa már nem tudta átlépni a határt jelentő vonalat, de Barni és az édesapja megteheti. Ha másért nem, a nagytatáért! „Kézen fogták egymást, és egyszer a vonal jobb, egyszer a bal oldalára léptek, s közben hangosan mondták: – Kelet! Nyugat! Kelet! Nyugat! Kelet! Nyugat! Így mentek végig a Zimmerstrassén.”   A kötet megjelenésekor Barni, Zágoni Balázs fia, 8 és fél eves. Barniban egyszerre van meg egy kisiskolás gyerek bája és hihetetlen komolysága. Értelmes, eleven, talpraesett, leleményesen boldogul idegennyelvi környezetben, ha nem tud válaszolni, mosolyog, mint Esti Kornél bolgár kalauza. Udvarias, jólnevelt fiú. Amikor azt látja, hogy Réka néni nagyon jó ötletnek tartja az állatkertet, nem beszéli le, bár az odavezető utat izgalmasabbnak tartja, hiszen U-bahnnal és S-bahnnal lehet oda eljutni. Jól ismeri az állatok világát is, mégis rejteget új dolgokat számára a bécsi állatkert. Megtudja, hogy a zsiráfok infrahangon beszélgetnek egymással, és ami ennél is érdekesebb, hogy a prérikutyák hosszabb és bonyolultabb alagútrendszert tudnak fúrni, mint a berlini metróé. Vannak szellőzőnyílásaik, kijáratok, bejáratok, menekülési útvonalak, sőt a pici prérikutyáknak külön óvodájuk is van. Erről aztán álmodni is érdemes: apával együtt prérikutyák voltak, és prérikutya-metróval utaztak, aminek csak alja volt, oldala nem. Így történhetett meg, hogy Apa kiesett a metróból. Ezzel mintegy megelőlegezi, sejteti az olvasóval a későbbi tényleges elvesz(t)ést. Az álombeli metró végállomása egy repülőtér, telis-tele mazsolabombázókkal. A túlontúl álomszerű vágyak álommá is minősülnek Zágoni könyvében: Barni immár (prérikutya-)pilóta egy igazi mazsolabombázón. Az alapszorongás minden vágy teljesülése dacára megvan Barniban: fél elveszni, és fél attól, hogy Apát elveszti. A megkönnyebbülést csak az ébredés, az álomvilágból való kizökkenés hozhatja meg: “addig meresztette szemét, amíg felébredt, és meglátta, hogy Apa ott alszik mellette, és jó szorosan átölelte.” Mindkét elvesz(t)és komorsága, egzisztenciális válsága, az álomból való ébredésben, Apa ölelésében oldódik fel. Éppen a mű alapkoncepciója rajzolódik ki ezen a ponton: a meghitt szülő-gyermek viszony, az apa és a (fiú)gyermek szoros kötődése egymáshoz.   Az olvasó minden kétséget kizáróan azt hiheti, hogy egy valós berlini utazás beszámolóját tartja a kezében. A történetek valószerűségét a pontos helyszínek, hidak, terek, megállók és személyek megnevezése folyamatosan fenntartja, ehhez képest a valószerű történet fikció. Barnabás, a szerző fia, sosem járt Berlinben. Az író elmondása szerint Barnitól “vásárolta meg” a kalandos történeteket, amelyekben sok minden megtalálható a felnőtteket is megszégyenítő gyermek bölcsességétőa történelmi fájdalom játékban való feloldásáig, a létdrámától az Apa ölében való megnyugvásig.   A meseregény 34 fejezetén keresztül bemutatott utazás ezzel szemben épp azért válik érzékletessé és érdekessé, mert mindvégig úgy olvassuk a részletes beszámolót, mintha valóban megtörtént eseményről olvasnánk pedig fikcióra épül a történet. A könyv illusztrátora a rajzfilmes M. Tóth Géza (az Oscar-díjra jelölt Maestro (2007) című animáció szerzője), akárcsak a Kobak könyve újabb kiadásának. Rajzai nagyszerűen érzékeltetik azt a gyermeki világot, melynek határain belül mozog a mű (Vallomása szerint igen nehéz volt a "gyermekrajzok" sajátos stílusát utánozni, a jobb hatás elérése érdekében bal kézzel rajzolta meg a Kobak-rajzokat.) VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>