Egyik hobbim a nyelvészeti ismeretterjesztés, elsősorban a hátrányos nyelvi megkülönböztetés ellen küzdök. Anyanyelvi pogácsák címmel facebook-oldalt jegyzek, és beszélgetős összejöveteleket szervezek. Másik hobbim a tollaslabdázás, a sportegyesületünk vezetője vagyok. Néhány évtizede nem eszem húst. Minden évszakban biciklivel közlekedek. Szegeden élek feleségemmel és kisfiammal. A most megjelenő Parányi talányok köteten kívül korábban több, nyelvÉSZ feladatsorokat tartalmazó kötet társszerzője is voltál. Mióta veszel részt a Bendegúz Akadémia nyelvÉSZ Anyanyelvi Tanulmányi Versenyének feladatkidolgozásában? Ha jól számolom, 18 éve veszek részt a feladatsorok elkészítésében. Szerinted milyen egy jó anyanyelvi feladat? Mire érdemes odafigyelni, ha az ember ilyen gyakorlatokat akar vinni tanórára vagy akár a gyerekével szeretne gyakorolni? A versenyfeladatoknál szerintem alapkövetelmény, hogy szakmailag kikezdhetetlenek legyenek. A feladattípusokat tekintve nálunk a hangsúly a nyelvi kreativitáson, a játékosságon van, nem pedig az iskolai tananyagon. Tehát egy jó feladat legyen egyértelműen megoldható, nyelvészetileg korrekt, ám mindemellett játékos. Kelljen rajta agyalni, a választható lehetőségeket egyesével alaposan át kelljen rágni a helyes megoldáshoz. Ám ha valaki csak otthoni használatra készít feladatot, annak nem kell ennyire precíznek lennie. A Parányi talányok eltér a nyelvÉSZ feladatokat tartalmazó kötetektől, hiszen itt feleletválasztós teszt helyett egy-egy verses találós kérdést kell a gyerekeknek kitalálni. Hogyan döntötted el, milyen állatok kerüljenek a kötetbe? Valamely állat kiválasztásakor az volt a fő szempontom, hogy érdekeseket tudjak róla mondani egy rövid versben. Mindezt lehetőleg humorosan. Az állatokról szóló versek illusztrációin sokszor ott rejtőznek a kitalálandó állatok, és mindig rálátunk az életterükre. Együtt dolgoztatok Kováts Patrik illusztrátorral a koncepción és az egyes képeken? A koncepción dolgoztunk csupán együtt, és mivel Patriknak remek ötletei voltak, az én dolgom a heves bólogatásokban merült ki. Ő találta ki, hogy a mondókánál az állat élőhelye fentről legyen látható, meg azt is, hogy ezen a képen az állat rejtőzködjön. No meg a kedvenc étellel való előcsalogatás is Patrik innovációja. A könyvben megjelennek rövid versek, de ha kitalálták, milyen állatról van szó, a gyerekek érdekes információkat is kapnak róla. Ezzel több korcsoportot is meg tud szólítani a kötet: eredetileg is ez volt a cél, hogy akár testvérek együtt is nézegethessék a Parányi talányokat? Hogy a megfejtésoldalon még „csemegéket” is tálaljunk fel a játékos kedvű olvasónak, ez Ildi szuper ötlete volt. A célunk a könyvvel valóban az volt, hogy több korosztályt is le tudjunk ültetni hozzá. A versek között van olyan, ami konkrét mondásokra utal (pl. „barnásszürke színem miatt a ködben eltűnök”), van, ami az állat nevére, van, ami inkább a viselkedésére vagy életterére. Szerinted ez alapján akadnak könnyebb vagy nehezebb talányok a kötetben? Szerintem egyiket sem nehéz megfejteni. Ebben hasonlítanak a feladványok. Abban látok különbséget, hogy néhány mondókának minden sora, szava teljesen érthető még a legkisebbeknek is, ám olyan versek is akadnak, melyek teljes megértéséhez nagyobb testvér vagy szülő segítségére is szükség lehet. Ilyen például az általad említett szólásmondásra utaló rész. Tervezel még hasonló mondókás vagy játszva tanulós kötetet gyerekeknek? Ha a Parányi talányok elnyerik az olvasóközönség tetszését, örömmel megírom a második kötetet is. De ha lesz, ez biztosan benne lesz: Apám ló volt, anyám szamár. Vagy fordítva? Mindegy ma már. Szívós vagyok, csökönyös, nincs utánam örökös.