Magyarul megjelent kötetek   (1) Jön az üstökös (1) Muminbocs és az üstökös (2) A bűvös cilinder (2) Varázskalap a Múminvölgyben (3) Muminpapa ​hőstettei (4) Szentivánéji ​rémálom (5) Titokzatos ​tél a Mumin-völgyben (6) A ​láthatatlan kisgyerek (6) A láthatatlan lurkó (7) Muminpapa és a tenger (8) A Mumin-völgy novemberben     A Svédországban született Mumintrollok a skandináv mitológiában egy, az óriásokhoz hasonló ijesztő fajként származtathatóak, de kis méretük, fehér, kerek, és barátságos külsejük miatt senki sem egy gonosz figurára asszociál – a leginkább vízilovakra hasonló – lények láttán.   A Múminok birodalma a mesés Múmin-völgy, ahol a rokonaikkal és barátiakkal élnek kölcsönös harmóniában. Tove Jansson, a finnországi svéd anyanyelvű író és illusztrátor filozófiája szerint: “Múmin-völgyben megértéssel viseltetnek a másság, a más életformát élők iránt, a szereplők az emberi természet gyengeségeit is megjelenítik”. A történetek központi szerepelői Múmin papa (Muminpappan), Múmin mama (Muminmamman) és a kis Múmin (Mumintrollet) kalauzolnak el minket a békesség és szeretet birodalmába, ahol Mafli (Sniff), Bájocska (Snorkfröken), Vándor (Snusmumriken), Pöttöm (Lilla My), Fürkész (Snorken) is gondoskodik a felhőtlen lét buktatóinak kialakításáról. (Hering András)   A múminok (svédül Mumintroll) a központi szereplői egy könyvsorozatnak és képregényeknek, melyet eredetileg a svéd anyanyelvű finn író és illusztrátor, Tove Jansson (1914.08.09 - 2001.06.27.) jelentetett meg svédül Finnországban. A múminok egy troll (a skandináv mitológiában egy óriásokhoz hasonló ijesztő faj, de azoknál gyakran kisebb méretűek) család tagjai, fehérek és kerekdedek, nagy orral, amely a vízilovakhoz hasonlóvá teszi őket. A gondtalan és kalandvágyó család a Múmin-völgyben él, habár korábban az ideiglenes lakóhelyük között szerepelt világítótorony és színház is. Számos kalandban vesznek részt barátaikkal. A múmin-történetekben több furcsa és különös alakú szereplő található, néhányan rokonságban állnak egymással. Múmin-völgyben megértéssel viseltetnek a másság, a más életformát élők iránt, a szereplők az emberi természet gyengeségeit is megjelenítik. A központi család tagjai Múmin papa (Muumipappa), Múmin mama (Muumimamma),  Múmin (Muumipeikko) és Bájocska (Niiskuneiti). Egyéb szereplők: Mafli (Nipsu),  Vándor (Nuuskamuikunen), Pöttöm (Pikku My), Böngész bácsi (Hemuli).  Tove Jansson múmintörténetei nem konkrét állatmesék – sokkal mélyebb értelműek. Tulajdonképpen a múminok titka abban rejlik, hogy minden korosztály a maga módján olvassa őket – ugyanúgy megszólítanak bennünket felnőtteket, mint a legkisebb gyermekeket. A múminok bohémok – természet közeli életet élnek családjuk és barátaik körében. Múminmama szeretetreméltó, mindig megértő anya, aki a konyhában szorgoskodik a nagymama receptjei közepette. Múminpapa viszont író – őszintén szólva elég átlagos –, aki a gyerekek és barátaik kópéságai elől munkájához menekül. Emlékiratait írja, ami – legalábbis eddig – még nem készült el, csupán részleteit ismerhetjük. A Múminvölgyben megértéssel viseltetnek a másság, a más életformát élők iránt. A Tove Jansson által teremtett világ különlegessége azonban elsősorban abban van, hogy a szereplők az emberi természet gyenge oldalait is képviselik. Így a gyerekek nagyon hamar észreveszik, mennyire fösvény Mafli, aki néhány fillérért eladná vagy feladná legjobb barátait is. Ennek ellenére lelke legmélyén jó és hibái ellenére is szeretetreméltó. Büdöske szintén nagy kópé, néha igazi csibész – gondolhatják, hogy a gyerekek egyik kedvence! Én Kószlászbóklászt szeretem leginkább, a bölcs és nyugodt gondolkodót, akinek néha sok már a Múminvölgy társasági élete és hétköznapi pezsgése. Lelki békéje megőrzéséhez néha-néha magányra és szabadságra van szüksége.    Kirsi Rantala   A MAGÁNY EZER ARCA A MÚMINKÖNYVEKBEN   Tove Jansson a világ egyik legzseniálisabb prózaírója, gyerekkönyvei és novellái világirodalmi rangúak, sőt, felnőttkorban még élvezetesebb őket olvasni, mint gyerekként. Jansson 28 éves korában hagyta el a szülői házat és azután felváltva élt Helsinkiben és egy lakatlan finnországi szigeten barátnőjével, Tuulikki Pietilä-vel. Műveire jellemző a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor. A Múminkönyvek egyik központi témája pedig a magány sokfélesége. ...   Jansson, aki Tolkienen és Lewis Carrollon nevelkedett, akire nagy hatással volt az absztrakt festészet és Virginia Woolf valamint szívből gyűlölte Immanuel Kantot, a szorongás ábrázolásának egyik legnagyobb mestere. Múminvölgy ugyanis, azon kívül, hogy védettséget és végeláthatatlan játékot jelent az ottlakóknak, egyik oldaláról a sziklás-siváros Magános-hegységgel, másik oldaláról pedig a viharos tengerrel határos. A Kalamáli, aki hitt a balszerencsében című novella (magyarul A láthatatlan kisgyerek című kötetben jelent meg) egy őrület határán élő magányos kalamáli asszonyságról szól, akiről mindenki azt hiszi, hogy vele nem történik soha semmi. Egyedül bérli egy böhöli házát a szürke tengerparton, az üvegfiguráit rendezgeti és a szőnyegét mossa, nagy ritkán pedig meghív magához valakit teázni.   A történet egy olyan estéről szól, mikor a Kalamáli Cókmók asszonyt vendégli meg. Közben képtelen normálisan viselkedni, hetet-havat összehord, zavarában kiönti a teát az abroszra és arról beszél, hogy valami elkerülhetetlen veszély és katasztrófa közeledik, amiről senki nem tud és amire senki nem tud felkészülni. A vendéglátás pocsékul sikerül, Cókmók asszony hamar elmenekül, a Kalamáli pedig átteszi a vázát az asztalról a párkányra, bámul kifelé az ablakon és várja a vihart. Kószlászbóklász magányossága egészen másmilyen természetű: ő szabadon döntött a magány mellett. Időközönként (általában októberben) fogja a sátorfáját és elindul délnek. Ilyenkor jobban szereti, ha nem zavarja senki, vándorolhat, szájharmonikázhat és dalokat írhat a fa tövében. Néha lelkiismeretfurdalása van amiatt, hogy legjobb barátja, Múmin kínzóan sóvárog utána és alig várja, hogy hazatérjen. De Kószlászbóklász számára legfontosabb a függetlenség: a folyton ébren tartott vágy és várakozás és az ezzel járó boldog-bánatos magányosság.   A történet folyamán Kószlászbóklász egyre többet lesz távol: a Szent Iván-éji rémálomban (Farlig midsommar) kilenc hónapig nem jön haza, mikor pedig legközelebb a Múmin-család elköltözik egy távoli szigetre (Pappan och Havet), ő már nem is tart velük.   Szent Iván éjjele csupa bűbáj és rejtelem. Az év legrövidebb éjszakáján örömtüzek gyulladnak, régi babonák kelnek életre, a máglyák körül mindenki szilaj táncot rop… De mi történik, ha örömtűz helyett vulkánkitörés szakad a nyakunkba? Hogyan mentsük az irhánkat és a kávéskészletünket a szökőár elől? Mi a teendő, ha a régi babonák ezúttal életre kelnek, s a szentivánéji álom hirtelen lidércnyomássá változik: Szerencsére Tove Jansson hősei mindenre találnak megoldást a maguk bumfordi módján. Muminpapáról kiderül, hogy egész ügyes verslábakat tud faragni, Vándor nemcsak leszámol ősi ellenfelével, de kipróbálhatja magát bébicsőszként is. Cukota kisasszony életében először jókedvűen ünnepli Szent Iván éjjelét, és Muminbocs megízlelheti, milyen a börtönkoszt. Kiderül, vajon hatékonyak-e Lencsilány sajátos nevelési módszerei, és hogy balszerencsét hoz-e a fütyörészés. A kalamajkák közepette bepillantást nyerhetünk a titokzatos Teátrumba, és végül igazat adhatunk Shakespeare mesternek: valóban színház az egész világ. Még Mumin-völgyben is. Az egyik legmegrázóbb a főszereplő Múmin magára maradottsága a Titokzatos tél a Mumin-völgyben című részben (Trollvinter). Az addig védettségben és boldogságban élő múmingyerek ezen a télen nem alszik téli álmot, mint a többiek, hanem elhatározza, hogy felfedezi, milyen a havas évszak. A hónapokig tartó északi sötétségben Múmin rá sem ismer a házukra és a környékre. Próbálja felébreszteni Múminmamát, de ő képtelen kinyitni a szemét. Múmin ezen a magányos télen szembesül először a halállal - pontosabban a halálfélelemmel a Hideg Hölgy és a Hork személyében. Először van egyedül életében ilyen hosszú ideig: Tútikki és Pöttöm mindketten távolságtartóak és kemények. Múminnak egyedül kell felfedeznie mindent, keserűségek és csontig hatoló, jéghideg szélben kell felnőnie és rájönnie, hogy innenstől neki kell majd gondot viselnie a szüleire és nem fordítva. A Titokzatos tél a Mumin-völgyben ( Trollvinter) című rész járja körül a a legalaposabban az egyedüllét és az egzisztencialisták szorongás fogalmának problémáját. A regény a központi alak, Múmin önmagára eszméléséről és felnőtté válásáról (szabadságba vetettségéről) szól, ami miatt sokan a legjobb Múmin-könyvnek tartják (ha nem is a leghumorosabbnak). Tél van: az addig védettségben élő és naiv világképpel rendelkező múmingyerek viszont ezen a télen nem alszik téli álmot, mint a többiek. Ébren akar lenni, hogy megismerje, milyen az élet zordabb fele. A hónapokig tartó északi sötétségben Múmin rá sem ismer a házukra és a környékre. Próbálja felébreszteni Múminmamát, de ő képtelen kinyitni a szemét. Múmin ezen a magányos télen szembesül először a halálfélelemmel: a Hideg Hölgy és a Hork tudatosítják benne, hogy minden életnek elmúlás a vége. Még soha nem volt egyedül ilyen hosszú ideig: bár Tútikki és Pöttöm a közelében vannak, mindketten távolinak és idegennek tűnnek a szemében.   “A világon minden olyan bizonytalan – tanítja neki Tútikki -, és engem éppen ez nyugtat meg a legjobban”. Hogy elfogadja ezt az új életszemléletet, Múminnak át kell vészelnie a kegyetlenül közömbös telet és meg kell tanulnia bíznia önmagában és megbarátkozni a szabadság (más szóval a függetlenség vagy a magány) gondolatával. És szembe kell néznie azzal is, hogy a szülei öregszenek és már neki kell gondoskodni róluk, nem fordítva.   A regényfolyam nagy magányosait még sorolhatnánk tovább is: Múminpapa magára utaltságát és melankóliáját, amiért nem tud megfelelni az elvárt apa-férfi-művész szerepeknek; a hattiwattik örökké tartó, nyugtalan bolyongását a tengeren; Tútikki felvállalt remeteségét és titokzatos (leszbikus) szerelmi életét; Böngész bácsi gyűjtőszenvedélybe menekülését és bogaras befordulását; és mindenekelőtt a jégbe fagyott, kimeredt szemű, félelmetes Horkot, akinek nyomában minden megdermed és elhal. Az elhagyatottságot, kivetetettséget képzi le a táj is: Jansson kedvencei a kopár sziklák, a szúrós, bokorszerű virágcsomók, a rögök, kövek, a csorba kagylók és a kétségbeesetten és céltalanul hullámzó tenger. A természet idegen és fenyegető – folyton katasztrófák sújtják Múminvölgyet: árvíz, üstökös, szökőár, viharok. Az egyetlen, ami összeköti ezeket a hatalmas távolságokat és elűzi a sivárságot, a Múminház és benne Múminmama. A Hur gick det sen? című képeskönyvben a sziklagörgetegeken, viharos tengeren, égszakadáson keresztül rohanó Múmin csak akkor nyer nyugalmat, mikor a hegyeken túl meglátja a ribizliszörpöt készítő, napfény-glóriás Múminmamát. Ő az egyetlen, aki nem magányos: életét kitölti, hogy másokról gondoskodik. Fürdőkádból meregeti a palacsintatésztát, a piknikre elhozza az egész kamrát és arra is van ideje, hogy kishajót barkácsoljon Múminnak. Humora és figyelme melegséget hoz a legridegebb időkben is: mikor ő felébred, Múminvölgyben elkezd olvadni a hó. Szomorú, hogy miután az igazi Múminmama, Signe Hammarsten meghalt, a lánya, Tove Jansson abbahagyta a Múminkönyveket és soha egyetlen sort sem írt többé senkiről a völgylakók közül. Az egzisztencialisták igazságát talán nem is olyan könnyű elsajátítani. Nagy Boldizsár (1) Jön az üstükös VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>