pagony.hu Kalandozás a természetben Miért kopogtatja a fákat a harkály? Hogy lesz a hernyóból pillangó? Miért vicces virág a pitypang? Miért fagynak be a pocsolyák hideg időben? Czernák Eszter legújabb, Hová bújt a süni? című könyvéből többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Induljatok útra Pankával és anyukájával egy évszakokon átívelő, mesés sétára, és fedezzétek fel közösen a természet megannyi apró csodáját! Panka egy óvodás kislány, aki minden nap hosszú sétára indul anyukájával, és mint minden kisgyerekben, úgy benne is rendre felmerülnek kérdések az őt körülvevő világgal kapcsolatban. A kislány anyukája pedig szerencsére kellő tájékozottsággal, mégis egyszerűen, a kisebbek számára is érthetően válaszol a felmerülő kérdésekre. Czernák Eszter legújabb mesekönyve ennek köszönhetően remekül egyesíti az ismeretterjesztés és a mese műfaját, melyben a négy évszakon átívelő, alapos természetismereti sétán vehetünk részt. A könyv azonban nemcsak a bölcsiseknek, óvodásoknak nyújthat izgalmas kalandot az olvasás során, de felnőtt olvasóként is újból rácsodálkozhatunk a már ismert tényekre, a természet nyújtotta színes és változatos világra, melyről a hétköznapok során hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A mesekönyv azonban túlmutat a szokásos ismeretterjesztésen, a mesék nem csupán a természet puszta bemutatására fókuszálnak, hanem abban is segíti a kisebbeket, hogy minél korábban elsajátítsák a természethez, állat- és növényvilághoz való helyes hozzáállást. Például megtanulhatják a téli madáretetés helyes technikáját, megtudhatják, hogy semmiképp sem szabad kergetni a sünit vagy a csigát, illetve azt is, hogy a kacsák kenyérrel történő etetése a legkevésbé sem javasolt. Az írónő dialógusokon keresztül mutatja be a természet és az emberek közti harmóniát, ezt is a lehető legtermészetesebb módon, mindenféle didaktikusságtól mentesen. Ez talán a könyv legfontosabb erénye, mert az alapvető természetismereti tudás megszerzése mellett legalább annyira hangsúlyos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell tisztelni a minket körülvevő élővilágot. A Hová bújt a süni? arra is emlékeztet, hogy érdemes időnként tudatosan lelassulni, alaposan megfigyelni a környezetünket, mert mi is csak így leszünk képesek felnőttként ismét gyermeki szemmel rácsodálkozni az évszakok és a természet megújulására, és megmerítkezni a sétálás jelentette flowban. Befagyott pocsolya Hétfőn fúj a szél. Kedden zuhog az eső. Szerdán végre a szél sem fúj, és az eső sem esik. Panka alig bírja kivárni, hogy sétálni mehessen. Melegen felöltözik, aztán leül, hogy bele tudja gyömöszölni a lábát a csizmába. – Bele akarok ugrani az összes pocsolyába! – Hááát, lehet, hogy az nem lesz olyan egyszerű… – ráncolja a homlokát anya. – Miért? – Majd meglátod! Ahogy kilépnek az ajtón, Panka összébb húzza magán a kabátot. Brrr, de hideg van! – Keressünk gyorsan egy pocsolyát! Nem kell messzire menniük. Minden tele van pocsolyákkal. De valami nincs rendben velük. Panka alaposabban megnézi őket. – Ezekben a pocsolyákban nincs is víz! – kiáltja ámulva. – De hát az meg hogy lehet? Esett az eső! Láttam! – Igen, sok eső esett tegnap – mosolyog anya. – Csakhogy aztán éjszaka olyan hideg volt, hogy a víz megfagyott. A pocsolyákban most nem víz van, hanem jég. – Mint a hűtőben? – Igen, mint a mélyhűtőben. Panka elkeseredik. Most mi legyen? Hogyan fog így pocsolyákban ugrálni? Óvatosan megböki a jeget a lábával. Meg sem mozdul. Hmm. Panka óvatosan rálép az egyik lábával. Aztán a másik lábával is. Nini, ez csúszós! Oda-vissza siklik a pocsolyán. Amikor megunja, pörögni és forogni kezd. Ez is jó móka. – Keressünk egy még nagyobb pocsolyát! – kiáltja, és már szalad is. – Várj, Panka, a nagy pocsolyák… De már késő, Panka ráugrik a legnagyobb pocsolyára. Reccs! Loccs! Panka ijedten áll a pocsolya közepén. A jég beszakadt, és ő beleesett a vízbe. Még jó, hogy csizma van rajta! – Azt akartam mondani, hogy nem fagytak be teljesen. A jég alatt még maradt egy kis víz – magyarázza anya. – Nem baj! – nevet Panka. – Így mégiscsak beleugrottam egy pocsolyába!