A kóró és a kismadár |
magyar népmese |
2016.12.21. 03:24 |
|
3-4 éveseknek
DIAMESÉJE
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
– Kis kóró, ringass engemet!
– Nem ringatom biz én senki kis madarát!
A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
|
|
A legerõsebb állat |
magyar népmese |
2016.12.21. 02:57 |
|
3-4 éveseknek
 Élt egyszer az erdõben egy medve és egy farkas. Aszályos, rossz esztendõ volt, nem sok ételhez juthattak. Mindkettõnek már jó ideje az forgott az eszében, jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái, istállói felé. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal. Azt mondja a medve:
- Jó reggelt, farkas koma!
Válaszol a farkas:
- Nekem ugyan nem jó ez a reggel, medve koma, és attól sem lesz jó, ha te kívánod, de azért hozott isten.
Mire a medve:
|
|
A majom mamája |
|
2017.04.05. 13:37 |
 Írta: Julia Donaldson, illusztrálta: Axel Scheffler, fordította: Papp Gábor Zsigmond. Pozsonyi Pagony, 2011., 24 oldal
– Elvesztettem a mamámat!
Így szólt a pillangó:
 – Szegény majom! Ne sírjál, segítek én a bajon.
Lássuk csak: mekkora volt a mamád?
– Kétszer akkora, mint én, legalább.
– Hm, olyan hatalmas? Láttam bizony.
Gyere csak utánam, megmutatom.
– Nem, nem, nem! Nem ő az. Ez elefánt.
|
|
A melegszívű medve |
|
2017.03.20. 10:52 |
Írta és illusztrálta: Nicholas Oldland, fordította: Rozgonyi Sarolta. Babilon, 2012., 32 oldal
Volt egyszer egy melegszívű medve, aki mindent és mindenkit megölelt, ami vagy aki az útjába került. Legjobban a fákat szerette ölelgetni. Azonban egy napon találkozott egy favágóval.
Nicholas Oldland meséje mese arra tanítja meg az olvasót, mekkora hatalma lehet egy szívből jövő ölelésnek.
|
|
A mezei egér |
Benedek Elek |
2016.12.21. 03:40 |
|
3-4 éveseknek
A szegény mezei egér megunta a mezőn való lakozást.
"Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindig kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában."
Addig-addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelen beszaladt a patka alá. A házi egér éppen szundikált a jó melegségben.
|
|
A négy kis ezermester |
|
2018.01.17. 15:56 |
Miau és más vidám mesék. Írta és illusztrálta: Vlagyimir Szutyejev. Móra Könyvkiadó, 2017
Erdő szélén áll egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska - Aranytaréj-Kakaska.
Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni.
Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az!
Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi se nem nagy; a negyedik meg: a legeslegnagyobb.
|
|
A nyuszi harangocskája |
magyar népmese |
2016.02.18. 11:19 |
|
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kisnyúl, annak a kisnyúlnak volt egy kis harangocskája. A kisnyúl sétálgatott az erdőben, leült egy fa alá, a fára ráakasztotta a kis harangocskát. Mikorra felkelt, a fa nagyra nőtt, a tetején volt a kis harangocska. Könyörgött a kisnyúl a fának:
|
|
A répa |
orosz népmese |
2016.03.13. 05:16 |
|
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.
Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.
|
|
A róka és a farkas a lakodalomban |
magyar népmese |
2016.12.21. 03:49 |
|
3-4 éveseknek
 Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjen el õ is a lakodalomba. Azt mondja a farkas:
- Menjünk! Bár attól félek, megbánjuk.
Feleli a róka:
- Ne félj semmit, csak gyere velem!
Amint bementek az udvarba, a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Azt mondja a róka:
|
|
A sün, akit meg lehetett simogatni |
|
2017.03.30. 23:47 |
A sün, akit meg lehetett simogatni. Írta: Mihail Pljackovszkij, illusztrálta: Szutyejev, fordította: Réz András. Móra Könyvkiadó, 2015., 80 oldal
 Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta: Köszönöm, anyukám!
A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:
- Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!
|
|
A szeszélyes kiscica |
Szutyejev |
2016.12.04. 10:57 |
|
Panni az asztalnál ült, rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket.
Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöld szemű cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.
|
|
A telhetetlen hernyócska |
Eric Carle |
2017.03.15. 18:42 |
Írta és illusztrálta: Eric Carle. Pozsonyi Pagony, 2006., 24 oldal
 Csodaszép éjszaka volt, a hold csillámló fényével bevilágította az egész égboltot. Egy levélkén egy iciri-piciri tojás feküdt.
Lassan kivilágosodott. Szép vasárnap reggel volt, felkelt a nap, kellemes világosságot és meleget árasztva. Ekkor a kis tojás megrepedt és kikelt belőle egy kicsi és nagyon éhes hernyócska. Útra kelt, hogy keressen magának valami ennivalót.
|
|
A török és a tehenek |
Móricz Zsigmond |
2016.02.18. 14:20 |
|
|
A tücsök és az egérke lakodalma |
Francia népmese |
2020.03.29. 10:06 |
  Tücsök kisasszony dalolva söprögette a szobáját. Egyszer csak kopp! — valami koppant a padlón.
Tücsök kisasszony fölemeli azt a valamit, látja ám, hogy egy fényes ezüstgaras. Jót nevetett örömében, aztán így töprengett:
,,No, most mit vásároljak magamnak ezért az ezüstgarasért? Vegyek egy narancsot? Cseresznyét vásároljak?"
|
|
A vajaspánkó |
orosz népmese |
2020.03.30. 14:20 |
|
Élt egyszer egy öregemeber és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt.
- Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
- Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
- Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
|
|
A vityilló |
orosz népmese |
2018.09.17. 16:02 |
 Egy kis vityilló állt a mezőn. Odaszáll a fényeske-legyecske, s bekopogtat:
– Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
Senki sem felel. Berepül fényeske-legyecske, s betelepszik.
Odaszökik ugri-bugri bolha:
– Kis kunyhó, vityilló! Ki lakik a vityillóban?
– Én, fényeske-legyecske. Hát te ki vagy?
– Én az ugri-bugri bolha.
– Gyere. Lakjál velem!
Beszökik az ugri-bugri bolha, s most már ketten laknak.
Odarepül a dunnyog-szúnyog:
|
|
Annipanni hull a hó! |
Marék Veronika |
2017.03.14. 14:48 |
|
Ebben a téli történetben Boribon, a kismackó és Annipanni hógolyóznak, szánkóznak.
Majd építenek egy hóembert, ami annyira szépre sikeredik, hogy Boribon nem is tud megválni tőle...
|
|
Az alma |
Szutyejev |
2017.02.10. 23:15 |
Vidám mesék. Írta és illusztrálta: Vlagyinir Szutyejev. Móra Könyvkiadó, 2016., 160 oldal
Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma.
Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van – nem tud odáig felugrani.
– Kárr – kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a Varjú, és jóízűen nevet rajta.
– Hallod-e, Varjú koma! – kiáltotta a Nyúl. – Szakítsd le nekem az almát.
Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre.
|
|
Az aranyostarajos kiskakas |
orosz népmese |
2016.12.21. 01:15 |
|
3-4 éveseknek
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kandúr, egy rigó és egy aranyos tarajos kiskakas. Az erdőben laktak egy kunyhóban. A kandúr és a rigó eljárt fát vágni, a kiskakast pedig otthon hagyták. Így történt ez minden reggel.
Amikor a jó barátok elmentek, szigorúan a lelkére kötötték:
- Messzire megyünk, te maradj itthon, tarts rendet a házban, de meg se nyikkanj, ha jön a róka, az ablakon se nézz ki!
Amint megtudta a róka, hogy a kandúr és a rigó nincsenek otthon, odaszaladt a kunyhóhoz, leült az ablak alá és elkezdett énekelni:
|
|
Az egér farkincája |
magyar népmese |
2018.02.21. 22:00 |
 Egyszer volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, ahol a krta farkú malac túr, egy szer volt egy szegényember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szátani, a mint egyet fordul, egyszer csak elkiáltja magát a fiú:
- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!
- Az ám, egy kulcs - mondja a szegény ember -, jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá!
Na, ez annyiba maradt.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
