I. Fejezet - Lepke fogott valamit
Blom bácsi az írógépén kopogott. Az ősöreg, hatalmas masina őrült ricsajt csapott. Blom bácsi tudós volt, és könyvet írt Politikai feszültségek a középkorban címmel. Igencsak tudós könyvet.
Tavasz volt, de esett az eső, így mindannyian otthon ültek. Jánoska és Nella Della épp egy képesújságból vágott ki autókat. Szép új, menő márkájú autókat, két jókora ollóval. A kis tűzhelyen teavíz sistergett, eső verte az ablakokat, Lepke cica a szőrét nyalogatta, amúgy béke és nyugalom honolt.
– Bárcsak történne valami! – szólalt meg Nella Della. – Mondjuk lenne egy repülő szőnyegünk, vagy holdlakó érkezne egy repülő csészealjon!
– Csendesebben! – csattant fel Blom bácsi. – Nem tudok dolgozni!
– Én fagyit szeretnék – suttogta Jánoska –, meg egy igazi autót.
– Unalmas az életünk – állapította meg Nella Della. – Alig történik valami.
– Kérek még egy csésze teát – jelentette be Blom bácsi.
– Még nem is ittál, apa – mondta Nella Della. – El kell készítenem a teát.
– Jól van, készítsd hát el!
Nella Della vizet öntött a szép kék teáskannába. Kinyitotta a szekrényt, hogy kivegye a teásdobozt. Lepke cica is bedugta az orrát a szekrénybe, és megszaglászta az alsó polcot.
– Mi az, Lepke? Egeret szimatolsz? Lepke!
– Miau – nyávogta Lepke. Olyan cica volt, aki minden kérdésre válaszol. Éles eszű, bölcs macska.
– Gyere ki! – szólította fel Nella Della. – Mi a csudát keresel az alsó polcon, csak nem egeret? Lepke!
Nella Della látta, hogy egy nagyon aprócska valami átrohan a szobán. Lepke utánairamodott a szegélyléc mentén, és eltűnt a szoba legsötétebb zugában, a kanapé mögött.
– Mi történt? Egeret fogott? – kérdezte Jánoska. – Igen, egeret, vagy valami olyasmit. Lepke, mit fogtál?
– Mi ez a lárma? – csattant fel Blom bácsi. – Miért csaptok ekkora ricsajt? Nem haladok a munkával.
– Lepke fogott valamit, talán egy egeret – felelte Nella Della, majd megpróbált bekukucskálni a kanapé mögé. Fura hang hallatszott, Lepke fújt egyet, majd rövid dulakodás után egyszerre síri csönd támadt. Lepke cicaszoborrá merevedve ült a sarokban.
Nella Della nagy bátran benyúlt a kanapé mögé.
– Megvan! – kiáltott fel. Érezte, hogy valami fickándozik a kezében. Jánoska odalépett, hogy megnézze, mit fogott a kislány. A fickándozó valami fura hangokat hallatott. Nella Della az asztalhoz vitte, a fényre, és kinyitotta a markát.
A kislány tenyerén egy parányi emberke állt. Különös szerzet. Icipici, fura, haragos szemű
bozontos fiúcska, fekete nadrágban, apró piros kabátkában, nyaka körül gyapjúsállal. Mérgesen, egyszersmind rémülten nézett Nella Dellára. Szemében tanácstalanság ült, száját kissé eltátotta.
Nella Della és Jánoska dermedten bámulták a csodabogarat, Blom bácsi azonban a világon semmit sem vett észre. Tovább gépelte a Politikai feszültségek a középkorban című művét.
– Apa! – kiáltott fel Jánoska. – Apa, nézz csak ide!
– Csend legyen! – kiáltott vissza Blom bácsi. – Nem tudok így dolgozni!
– De ide KELL nézned, apa – erősködött Nella Della. Kicsit erősebben ragadta meg az emberkét, nehogy elszökhessen.
Blom bácsi odanézett.
– Mi az? – kérdezte morcosan, mintha dühös lenne, hogy ilyen csipcsup dolog miatt megzavarták. – Egy manó? Manók nem léteznek. Vagyis ez képtelenség. Most pedig hagyjatok dolgozni!
– De apa, hiszen itt VAN – mondta Jánoska. – Itt, nézd csak!
– Hogy hívnak? – kérdezte az apró lénytől. – Miféle szerzet vagy?
A kis fickó nem válaszolt.
– Nem bántunk téged – ígérte Nella Della. – Talán egy kis manó vagy?
– Nem vagyok manó – háborodott fel az emberke. – Viplala vagyok!
– Ó! Mi az a viplala? – kérdezte Nella Della.
– Az, ami én vagyok – felelte a fickó. – Az a viplala.
– Tehát viplala vagy – nyugtázta Jánoska. – És hogy hívnak?
– Viplalának hívnak – felelte a kis lény. – Hiszen mondtam már!
VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>>
|