A nagyobbacska gyerekek már önállóan is Áfonykával tarthatnak a kalandok közben: a kötetet ugyanis leginkább 8 éves kortól ajánlják a szerkesztői. A mese szerencsére kellőképpen tagolt. A 15 fejezet lazán kapcsolódik egymáshoz, de külön-külön is önálló szórakozást nyújtanak. Így a gyerekek estéről estére követhetik Áfonykát, és kalandjai során fokozatosan megismerhetik az erdő különös lakóit. Ez az erdő valóban sok izgalmas alakot tartogat: kezdve például Kökönyével, a mókussal, aki fütyörészésével felébreszti Áfonykát, s így elindítja a történetet. Vagy ott van Böhöm Venti, a furcsa szavajárású szél, aki lendületet ad a mesének, s akár kéretlenül is elfúj bárkit bárhova. De találkozhatunk a falánk Bertukával vagy az őszhozó Zontág Dezsővel is, és említhetném Filoméla királykisasszonyt vagy a titokzatos Erdőelnyelőt is. A nem mindennapi alakokkal való találkozások közben Áfonykának mókás feladatokat kell ügyességgel, ötletességgel megoldani, rejtélyeket kibogozni, problémákat elhárítani tündérke módra. A helyszín azért is különleges, mert itt szinte mindenki versben beszél, vagy legalábbis dalra fakad – egy erdőhöz képest sok benne a költő. Sőt klasszikusokat is megidéz a könyv: a szemfüles olvasó még akár Walter von der Vogelweide soraira is rábukkanhat! Aki a verses betétek humorát s nyelvi leleményét garantálja, nem más, mint Varró Dániel. Az ő írásai tagolják a történetfolyamot. A szavakkal való játék bizonyára családi vonás, ugyanis Varró Zsuzsa is előszeretettel használ szokatlan vagy egyénileg alkotott kifejezéseket. Ezek sajnos nagy mennyiségben olykor zavaróvá válnak, kizökkentik az olvasót, s bosszantóan kicsavartnak, helyenként erőltetettnek érződnek. Például azt mondja a szél: „Nézzétek ezt a pancserovicsot!” De említhetnénk a következőt is: „Ez aztán a hengerbuckó!” Elég lett volna az a fajta nyelvi szellemesség, amelyet szintén Böhöm Venti szájából csentem el példaként: „aztán hipp-hopp, elszeleltem”, vagy „ha bekap engem egy óriás, széllelbélelt lesz”. Máshol egy-egy szólás vagy közmondás, ismert kifejezés nyer szórakoztatóan új értelmet a mesekörnyezetben, például a „húzd fel a nyúlcipőt!” felszólítás, amikor valóban egy nyuszi kínálja a stoplist. A cselekmény változatos, elgondolkodtatja a gyerekeket, s külön jó, hogy mindennek van megoldása. Itt igazán rossz dolgok sem történnek – persze komiszság és egy csipetnyi rosszcsontság azért akad. A Rettenetes (Krucifix) Rinaldó nevet viselő négyfejű sárkány sem félelmetes, csak morcos, ha korona van a fogán. Különösen kedves rész Laska és Rizike néni epizódja, ahol a fák tiszteletébe kóstolhatunk bele teljesen új nézőpontból. Remélhetőleg a gyerekeket is a természet szeretetére buzdítja a szundikáló-fecsegő facsemeték gondolata, akiknél szintén van iskola, csak ott a törzshajlítás vagy a szélben hajladozás a tananyag. Áfonyka sem egy átlagos tündér, hanem sokkal valószerűbb, karakteresebb, vagányabb. Olyan szereplő, akivel szívesen összefutna bármelyik könyvolvasó. Újabb erdőt fedezhetünk fel a mesék hatalmas térképén: érdemes benne barangolni, mert mire elolvassuk Áfonyka történetét, a könyv végére igazán ki is tavaszodik. Kadlót Nikolett Forrás: Irodalmi Jelen