A mese egyik legfontosabb és legmeghatározóbb eleme a  humor: „Torzonborznak, a rablónak egy dolgot biztosan nem vethet a szemére senki: hogy ne venné komolyan a foglalkozását”, vagy „Petróniusz Pókuszhókusz, a hatalmas és gonosz varázsló mogorván kuporgott varázskastélya konyhájában, és krumplit hámozott."  Az utolsó oldalakon aztán persze minden a helyére kerül: a gonosz varázslóval leszámolnak, s Torzonborz, a rettegett, héttőrös rabló elnyeri méltó büntetését, rács mögé kerül.   Jeges-Varga Ferenc   Paprika Jancsi és Vitéz László azon mesterkedik, hogyan tudná fülön csípni Torzonborzot, aki ellopta Nagymama különleges kávédarálóját. Ám legnagyobb szerencsétlenségükre ők maguk kerülnek a héttőrös rabló és varázsló barátja, a gonosz Petróniusz Pókuszhókusz karmai közé... Torzonborz rabló szimpatikusan kukucskál ki ránk a kerítés mögül a könyv borítóján, miközben zsákmányra les. Egyszerre modern és régimódi is, kedves, kalandos, ahogy a mese is. Torzonborz rabló története a hagyományos vásári bábszínház továbbírása: van benne gonosz rabló, akit fejbe kell csapkodni a serpenyővel, Vitéz László és Paprikajancsi, öregasszony (a nagymama) és ostoba rendőr. Azonban minden figura új és kidolgozott karaktert kapott. Torzonborz egyszerre elvetemült és nevetséges: igazán gonosz a gyerekekkel, de csak egy zenélő kávédarálót lopott el. A gonosz varázsló nevetséges, hisztis és haspók. Vitéz László buta és ráadásul félénk is, hiába a neve vitéz. Paprikajancsi viszont agyafúrt és bátor-de mindketten épp csak annyira valamilyenek, hogy közben megmaradjanak a hús-vér kisgyerekeknek, akik reszketnek, ha rájuk dörren a rabló, éhesek és fáznak, és nagyon hiányoznak egymásnak, ha elszakítják őket egymástól.   A két kisfiú tehát útnak indul, hogy megkeressék a rablót, aki ellopta a nagymamájuk kávédarálóját. Nagyon ravasz módon meg is találják a rablót, csak éppen arra nem számítanak, hogy a rabló még náluk is ravaszabb. Így aztán mindketten Torzonborz fogságába esnek.   Egy szerencséjük van: sapkát cserélnek. Ez a sapkacsere eleinte nem tűnik fontosnak, de  az apró mozzanat cselekményformáló lesz a meseregény során, és többször megmenti a gyerekeket. Hiszen a sapkacsere miatt őket magukat is állandóan összecserélik, ami jó alkalom a humorra és a cselekmény továbblendítésére.   A gyerekeknek saját erejükből kell kijutni a fogságból, mindenért nekik kell megdolgozni. Önállóak, kalandokban vehetnek részt, de cserébe vállalniuk kell a tetteik következményét. Szinte soha nem keserednek el, mert bíznak magukban és a szerencsében, hogy bármilyen helyzetből ki lehet keveredni.