Keményen beszélt, és elhatározta, hogy feléje sem néz a belebeszélősnek. A belebeszélős azonban másképp határozhatott, mert megkerülte a távolsági buszmegálló jelzőoszlopát, és egyenesen Bill Danilovics MacKonov arcába bámult. – Amúgy egész normálisnak látszol – állapította meg, és hátradobta varkocsait a nyomaték kedvéért. A varkocsok végét piros befőttesgumi fogta össze, az egyik most szétpattant, és leesett a földre. Így aztán a jobb oldali varkocs szétbomlott, a bal oldalin meg szépen piroslott a gumi, mint a házilag eltett befőttesüvegeken. Bill Danilovics MacKonov kis híján elnevette magát. Pedig korántsem volt nevetős kedvében. – Csak úgy hülyéskedtél magadban a számolással? – érdeklődött a félig királylány, félig-befőttesüveg. – Hogy tudsz-e visszafele? Bill Danilovics MacKonov szeretett volna elsápadni ennyi pimaszság hallatán. De nem tudta, hogyan kell. A felháborodás azonban megoldotta nyelvét. – Tudd meg, hogy én űrhajós vagyok, és most miattad kellett elhalasztanom a startot. A Marsra készültem – tette hozzá, és szemrehányóan nézett fel az égre, ahol most első kozmikus sebességgel száguldhatna. – Mondd már – legyintett a félig-királylány, félig-befőttesüveg. – Az a Mars nem szalad el, csak a busz el ne menjen, mert néha korábban jön, néha meg félórát késik.     – Azért most már te is kitalálhatnál valamit – jegyezte meg Bill Vasziljevics MacKonov rosszkedvűen. Hirtelen fáradtnak érezte magát. Biztosan a sok feltalálástól, ami mégiscsak megerőltető. – Meleget varázsolok az esernyőbe, jó? – készségeskedett Fehér Szarvas Fia. Főzök neked teát! Vagy szívesebben inna Mack, az űrhajós mézsert, egy kis parázson sült édesgyökérrel? A királylányhajú nagy buzgalmában jobbra-balra hajlongott, és a nedves ernyő mindannyiszor Bill Vasziljevics MacKonov haját súrolta. – Mire hazaér, Mack, az űrhajós, kész lesz a tea… – Úgy, szóval én most nem vagyok itt? – kérdezte döbbenten Bill Vasziljevics MacKonov, és ingerülten elhúzta fejét a nedves ernyő alól. – Hát hol vagyok? – Persze hogy nem vagy itt – nézett rá sugárzó arccal a királylányhajú. – Hiszen ha itt lennél, akkor nem tudnálak hazavárni, és nem tudnálak meglepni se teával, se mézserrel. Szereted a parázson sült édesgyökeret? Vagy inkább fokhagymás pirítóst csináljak? - S közben folyton táncolt az ernyő a kezében. – Ha itt lennél, akkor nem tudnálak téged hazavárni ebbe a szép, barátságos, száraz és világos ernyőbe, amit te találtál fel!