„A holló gyűrűje” című meseregény történetének szereplői a Mátyás-templomot díszítő alakok, amelyek a mesében éjszakánként életre kelnek, és kalandok sora vár rájuk. Június 8-án mutatták be a nyári szünetre megjelent könyvet a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom Galériás termében. A Béla-torony és a Mátyás-torony között, a templom nyugati rózsaablaka felett található Galériás teremben mutatták be a kötetet, ahol interaktív játékok várják a gyerekeket különféle foglalkozásokra. Ez alkalommal szülők, gyerekek, érdeklődők és a sajtó képviselői előtt Berg Judit József Attila-díjas írónő és a könyv illusztrátora, Nagy Kincső grafikus meséltek A holló gyűrűje történetéről és rajzairól, arról, hogyan elevenedtek meg képzeletükben a templomot díszítő alakok: Bodza, a királysírt őrző kőkutya, a szélkakas, a galamb, a bagoly, a béka, a gorgók, a sárkányok… Ezek az éjszakánként megelevenedő lények, melyek csak akkor változhatnak vissza, ha időben megtalálják a villámlásban eltűnt gyűrűt, amelyet a Menyasszony-torony tetejét díszítő holló tartott a csőrében. Süllei László, a Mátyás-templom plébánosa köszöntötte a vendégeket, és megosztotta velük a kötet születésének titkát. Hét éve plébánosa a templomnak, ahol kezdetben a hittanórákon Moha bácsi meséit és más történeteket olvasott a gyerekeknek, mígnem egyikük megszólalt:   „Atya, ez unalmas.”   Az anyukákat faggatva megtudta, hogy a gyerekek inkább a Ruminit szeretik – és valóban, örültek, amikor Berg Judit kisegerének történetét kezdte olvasni nekik. Ekkor arra gondolt, hogy ha a Notre-Dame-ról és az egri várról írtak regényeket, miért ne születhetne egy a Mátyás-templomról is. Három évvel ezelőtt találkozott Berg Judittal, aki igent mondott a felkérésre, igaz, két évvel későbbi időpontot tudott csak ajánlani, hiszen több más könyvön is dolgozott akkor. A szerző megvallotta, nagyon meghatotta, hogy megvárták.   A beszélgetésből kiderült, hogy izgalmas kalandba csöppent az írónő, bebarangolhatta a templomot a pincétől a padlásig, felfedezhette rejtett kincseit. Lung Rita, a Mátyás-templom marketingvezetője mesélt ezekről a kalandos sétákról, amelyekre Berg Judit néha négy gyermekét is elhozta. Láttak tűzijátékot a templomból, jártak rejtett folyosókon, a padláson, voltak koncerten – az írónő bevallotta, hogy még a gyóntatószékbe is bekéredzkedett a pap helyére. „Közeli jó barátom lett a Mátyás-templom” – mondta Berg Judit. Mindenütt járt, tudni szerette volna, merre szaladhat III. Béla király síremlékéről az életre kelt Bodza kutya, hol lehet elbújni a rejtett zugokban.     A szerző megismerkedett Hock Bertalannal, a Mátyás-templom orgonaművészével is, aki szintén szereplője lett a könyvnek. Sőt, a mese főszereplőjéül választott nyolcéves kislányt Emmának nevezte el, még mielőtt tudta volna, hogy az orgonaművésznek van egy nyolcéves unokája, akit szintén Emmának hívnak. Berg Judit felidézte, hogyan kapta a másik főszereplő, Bodza kutya a nevét. Azt tudta róla, hogy több mint száz éve most először kel életre, ártatlan és tiszta, ugyanakkor izzik benne a kalandvágy. A bodzavirág Judit számára mindig a kalandos nyár kezdetét jelentette, erről az érzésről kapta a nevét végül a kicsi, fehér, kíváncsi kutyus. A meséhez szellemes, üde rajzokat alkotó illusztrátor, Nagy Kincső is nagyon élőnek találta a szobrot, úgy érezte, mindjárt leugrik a talapzatról, nem lesz nehéz feladat megeleveníteni. Elmondta, hogy leginkább a hely hangulata ragadta meg, ettől vált számára élővé a mese. Felidézte, hogy gyerekkorában is járt szüleivel a Mátyás-templomba koncertekre, mindig csodálta a sok színes mintát, amelyek élővé teszik a belső teret.   A beszélgetés résztvevői elárulták: egy másik regény is születik majd, mert eredetileg egy izgalmas ifjúsági kalandregényt terveztek, Berg Judit viszont annyira beleszeretett a templomot díszítő állatokba, hogy a kisebb gyerekeknek írt mesét, és megígérte, hogy elkészül majd a nagyobbaknak szóló történet is. Elmondta, hogy előtte még befejezi az Alma következő részét, és írja közben a Két kis dínó, a Maszat és a Rumini új köteteit is. A könyvbemutató végén a gyerekek és a szülők dedikáltatták az alkotókkal a kötetet; Berg Juditnak sok dolga akadt, mert régi kedvenceiket is elhozták a kicsik. Ezután mi is megkerestük a meseregényben megelevenedő alakokat, és bár nem jártuk be a templom minden zugát, több rejtett kincsre is bukkantunk, amelyek felderítésére a könyv fiatal olvasói is biztosan szívesen vállalkoznak majd. Találtunk fából faragott baglyot, amely csak a szentély stallumán lévő ülést felhajtva válik láthatóvá.   A főszereplő Bodza kutya egy kőoroszlánnal együtt a III. Béla-kápolna síremlékét őrzi; a bárány a főbejárattól jobbra, a keresztelőkápolna feletti üvegablakot, a galamb szintén a szentély stallumát díszíti.     Egy másik bagoly és egy kőbéka a királyi lépcső alatti oszlopfőkről néznek le. A belső térben a szószéken a négy evangélista és a négy egyházatya alakját faragták meg, köztük találjuk Szent Ambrust méhkassal a kezében és Lukács evangélista szimbólumát, az ökröt is. A Mária-kapu mögött, a címer mellett festették meg a Mátyás-féle fekete sereg két katonáját, akik szintén szerepet kapnak a mesében. Két megelevenedő madarat kívülről láthatunk: a holló a gyűrűvel a Menyasszony-torony tetejét díszíti, a szélkakas pedig a Béla-torony tetején áll – igaz, csak a másolata: a megrongálódott eredeti a Galériás terem előtt található egy vitrinben.  Fotó: Merényi Zita Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír