AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
1492. Palosban már hetek óta másról sem beszélnek az emberek, csak Cristóbal Colónról, vagyis Kolumbusz Kristófról és az ő hajmeresztő tervéről, hogy nyugat felől közelíti meg Indiát, ahelyett, hogy az ismert keleti irányba indulna.
A máskor oly csöndes kikötőben teljes gőzzel folyik a munka, de Juant és barátját, Pedrót nemcsak ez tartja izgalomban: szökött fegyencek elrabolták Juan húgát, Elenát, ők pedig a keresésére indulnak. Vajon megtalálják-e a lányt, mielőtt elindul a Santa Maria?
A rejtvényes krimi élénk képet fest a korszakról, a történetbe rejtett tényeket Kolumbusz életrajza és kronológia egészíti ki.
Fegyencek a városban - részlet- Bárcsak pár évvel idősebb volnék - sóhajtott fel Juan, legjobb barátjára, Pedróra pillantva -, biztos, hogy elszegődnék matróznak Kolumbusz hajójára!
Tettvágytól égő szemmel figyelte a kikötőben horgonyzó három vitorlást: a Santa Maria névvel büszkélkedő, hasas karakkot meg a két karavellát: a Pintát és a Niñát. - Képzeld csak el, micsoda kaland volna elhajózni az óceánon egészen Indiáig!
Pedro egyetértően bólintott, miközben az árbocok körül rikoltozva köröző sirályokat figyelte.
- Egyszerűen fel nem foghatom - folytatta Juan -, miért ilyen nehéz az admirálisnak matrózokat toborozni. Én, ha tehetném, azonnal jelentkeznék. Csak hát tizenkét éves vagyok.
Hínár- és halszagú, könnyű szellő támadt, felkavarta a kikötő nehéz kátrányszagát.
- Ma reggel odamentem a Santa Maria fedélzetmesteréhez, és megmondtam neki, hogy be akarok állni - vallotta be Pedro. Leült a mólóra, és meztelen lábát a Rio Tinto langyos vizébe lógatta.
- Micsoda? - Juan leguggolt a barátja mellé. - Miért nem mondtad ezt el nekem azonnal?
Pedro zavartan vigyorogva túrt dús, fekete, göndör hajába. - Hát mert a fedélzetmester kinevetett, és azt mondta, akkor jöjjek vissza, ha már leesett a tojáshéj a fenekemről.
Palosban már hetek óta másról sem beszéltek az emberek, csak Cristóbal Colónról (ahogy spanyol földön emlegették), vagyis Kolumbusz Kristófról, a genovai tengerészről, meg az ő hajmeresztő tervéről, hogy nyugat felé, tengeri úton közelíti meg Indiát, ahelyett hogy az ismert keleti irányba indulna. Izabella királynő és Ferdinánd király már áprilisban megparancsolta a Rio Tinto torkolatánál fekvő kisváros lakóinak, hogy szereljenek föl három hajót az expedíció számára. A máskor oly csöndes kikötőben azóta teljes gőzzel folyt a munka.
A mólóról, ahol a két fiú üldögélt, páratlan kilátás nyílt a parti nyüzsgésre és a hajókra. Vitorlákat foltoztak, hajódeszkákat lakkoztak. Mindenhonnét kalapálás, fúrás-faragás, fűrészelés zaja hallatszott. A korhadt részeket kijavították, a szakadozott hajóköteleket újakra cserélték. Alapos munkát kellett végezni a flottán, hogy a legvadabb viharban is helyt álljanak az ismeretlen óceánon, a beláthatatlanul hosszú úton.
- Ez gyalázat! - harsogta túl hirtelen a munka zaját egy éles férfihang. Tulajdonosa sasorrú, magas termetű, tekintélyes külsejű úr volt, a Pinta törzsének deszkáit ellenőrizte. - Ezen még mindig óriási lyukak tátonganak. Előbb elsüllyed, mint hogy kiérnénk vele a nyílt tengerre. És mondja csak, señor Pinzón - tette hozzá dühösen -, hol vannak egyáltalán a munkások?
- Nem tudom pontosan, admirális - vallotta be a másik férfi, aki Kolumbuszt kísérte ellenőrző körútján. - De amint készen vannak a kátrányozók a Niñával, máris nekilátnak a Pintának.
- Mi történt? - kérdezte Juan halkan a barátját.
- A Pinta kátrányozói tegnap nyomtalanul eltűntek - világosította fel Pedro. Mivel minden áldott nap apja kocsmájában kellett dolgoznia, mindig tudta, mi a legújabb pletyka. - Állítólag a Pinta tulajdonosa, Señor Quintero áll a dolog mögött. Ő küldhette el a kátrányozókat, mert nem akarja, hogy Kolumbusz legénysége tengerre szálljon. Nem akarja kockára tenni a hajóját.
- Pedig más választása nemigen van - jegyezte meg Juan szárazon. - A királyi parancsnak engedelmeskedni kell.
A fiúk figyelmét hirtelen támadt mozgolódás kötötte le. Egy kísérőhajó kötött ki éppen, és férfiak egy csoportja szállt ki belőle katonai kísérettel. A férfiak, hiába hajtották őket a katonák, csak nagy nehézségek árán tudtak a partra vergődni, mert súlyos vasláncokkal voltak megkötözve.
- Gyorsabban! - förmedt rájuk egy katona, korbácsával az egyik fegyenc hátára csördítve. - Nem érünk rá!
- Gyilkosok, tolvajok, csalók. - Az öreg halász, aki a közelben ült és a hálóját foltozta éppen, felháborodottan nézett föl a munkájából. - Ezek az akasztófavirágok a huelvai börtönből érkeztek - világosította fel a fiúkat. - Királynői rendeletre hozták ide őket, mert senki nem akar felcsapni Kolumbusznál matróznak. Ez azt jelenti, hogy minden bűnöző, aki elszegődik ehhez a genovai őrülthöz, ajándékba kapja a szabadságát. Tekintet nélkül arra, miféle gaztettet követett el. - Fejcsóválva folytatta a hálófoltozást. - De meg is érdemlik. Ugyan ki akarna keresztülhajózni a sötétség óceánján? Ami engem illet, inkább egy patkányokkal teli pincét választanék.
A fegyencek láncaikat csörgetve, libasorban csoszogtak végig a mólón. Egyikük, egy bozontos szakállt viselő férfi hirtelen megállt. Lehajolt a fiúkhoz, és jeges gyűlölettel ezt sziszegte az arcukba: - Mit bámultok? Sose láttatok még fegyencet? - A következő pillanatban lecsapott rá a korbács, a férfinak pedig nem volt más választása, mint hogy kövesse társait a börtön irányába.
Hiába volt forróság, Juannak végigfutott a hátán a hideg. Valahonnan ismerős volt neki a mogorva arc, és a hosszú sebhely, amely átlósan húzódott végig a férfi jobb orcáján. De hiába erőlködött, nem tudott rá visszaemlékezni, honnan.
2. Mentsük meg a fáraót!
Rejtvényes krimi a régi Egyiptomból
Amikor Thuja apját és testvérét letartóztatják sírrablás vádjával, a kislány rögtön sejti, hogy csak egy óriási tévedésről lehet szó. A helyszín Egyiptom, és i. e. 1250 körül járunk, amikor a sírrablásért igen komoly büntetés jár: a szerencsésebbeknek csak az orrát és fülét vágják le, egyébként halál fia, aki a sírok fosztogatására vetemedik.
Nem csoda, hogy Thuja azonnal az igazság nyomába ered, ám ez nem is olyan egyszerű: a szálak Thébába vezetnek, de Thujának és barátjának, Hapunak igencsak jeleskedniük kell rejtvényfejtésben és nyomolvasásban, mire eljutnak odáig. Tarts velük, kalandozz az ókori Egyiptom csodás helyszínein!
A lebilincselően izgalmas nyomozás tétje pedig nem is csak Thuja rokonainak tisztázása… Mentsd meg te is a fáraót!
Renée Holler regénye, a Mentsük meg a fáraót! az ókori Egyiptomba, II. Ramszesz korába vezetett el – és nem is okozott csalódást.
Főszereplője, Thuja, az okos és bátor egyiptomi kislány azért kezd el nyomozni a Thébában történtő titokzatos sírrablások ügyében, mert valakik a bűntettek elkövetésével az ő édesapját és testvérét vádolják meg. Ha meg akarja menteni az életüket, rá kell jönnie, kik is a valódi bűnösök.
A kislányt egy rejtélyes íbiszfigura elvezeti a nagyvezír házába, onnan pedig egy titokzatos és gyanúsan viselkedő, levágott orrú férfi nyomába ered – hogy azután barátjával, a szemfüles és óvatlan Hapuval együtt megfejtsék az i. e. 13. század legnagyobb szabású sírrablásának titkát. (Baranyi Katalin)
3. Nyomozás a Nílus partján
Rejtvényes krimi a régi Egyiptomból
A történet az ókori Egyiptomban játszódik.
Három gyerek egy megmérgezett macska miatt nyomozásba kezd: azt gyanítják, hogy az apjuk volt a kiszemelt áldozat, és a macska csak véletlenül evett a neki elkészített mérgezett halból. Gyanújuk először a mostohaanyjukra terelődik. Fáradhatatlan nyomozásuk egy bűnbanda nyomára vezeti őket, mely a királyi kincstár kifosztására szövetkezett.
A gyerekek úgy döntenek, a gaztettet mindenáron megakadályozzák, de nem sejtik, milyen veszélyes helyzetbe kerülnek…
Nyomozás a Nílus partján még sokkal izgalmasabb időszakot választott a nyomozáshoz: a csodálatos arany sírmellékletekkel eltemetett gyermekfáraó, Tutanhamon uralkodását.
A detektívek ezúttal is gyerekek. A főszereplő a fáraó főhivatalnokának okos és bátor lánya, Szitamun, akit két fiútestvére segít: Szobek és Hesziré. Együtt indulnak el a sorozatos bűntények nyomában.
Miközben a három nyomozó e kérdésekre keresi a választ, rá kell jönniük, hogy a kismacska halála messze vezet, egészen a fáraó udvaráig…
A német írónő e gyerekkrimije nemcsak jó, de sokkal-sokkal izgalmasabb, csavarosabb és érdekesebb, mint a Mentsük meg a fáraót! Bár én mindent érdeklődéssel olvasok, ami Egyiptommal foglalkozik, ezen a könyvön – bár „embergyilkosság” nem is szerepel benne – egy valódi detektívregénynek kijáró izgalommal jutottam végig.
Az eleje szomorú, egy macska halálával kezdődik a történet. Kis gazdái (egy kislány és két bátyja) bűntényre gyanakodnak, és úgy vélik, nem is a macskát, hanem édesapjukat akarta valaki megölni.
Először a mostohaanyjukra gyanakodnak, majd egy bűnbanda nyomára bukkannak, akik a királyi kincstárat tervezik kifosztani. A testvérek elhatározzák, hogy megakadályozzák a bűntettet, ám közben életük is veszélybe kerül.
A fejezetek végén apró feladatokat találunk, amelyeket megoldva hamarabb rájöhetünk a dolgokra, mint a főszereplők. De ha nem szeretjük a rejtvényeket, elég tovább olvasni, s a következő fejezet elején kiderül a megoldás.
Daniel Sohr kedves rajzai pedig közel hozzák az olvasóhoz a kort és szereplőket. Ráadásul a könyv okos utószavából az is kiderül, melyek voltak a cselekményből a valódi tények, s mit lehet tudni a kötetben csak egy pillanatra feltűnő ifjú fáraóról, Tutanhamonról és sírjáról.
4. Az Akropolisz árnyékában
Rejtvényes krimi az ókori Athénból
Kr. e. 431-ben Athénban háború pusztít. A Spárta által megtámadott, ostromlott városban egyre több gyermek tűnik el.
Kephalosz és unokatestvére, Philon a rejtélyes eltűnések miatt nyomozásba kezdenek, s egy aljas tervet fednek fel.
A gyerekek hamarosan gátlástalan emberrablók kezébe kerülnek…
