A kelyhesek titkos temploma
2017.10.17. 16:37
Írta: Schmuck Ottó
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2011
Oldalszám: 272
Vége a tanévnek, eljött a nyár. Hangya Mátét, aki nem éppen az erejéről híres, Somoskőre küldik a szülei, hogy ott a kétkezi munkától megizmosodjon.
Máté szorgalmasan kapál a földeken, eljár focizni a helyi fiúkkal, még fát vágni is megtanul. Senki sem sejti, hogy titokban újdonsült barátjával, Gergővel a kelyhesek történetét tanulmányozza.
Máté és Gergő hisznek a legendában, amely szerint a falu közelében, egy 15. századi, föld alatt titkos templom rejtőzik.
Végül egy réges-régi vers nyomra vezeti őket.
Semmi a fényesség.
Csak guruló vízcsepp.
Harmat. Pillanatkincs ragyogás,
mit elvisz az első felfénylő napsugár.
Utadat fényes fűszálak kísérik.
Csillogó levelek
körülvesznek, hogy el is tűnjenek.
Ott vibrál, szikrázik,
tündököl, s elvakít.
Találd meg! De mire odaérsz,
ó! Felszívta a nap! Gyöngyöd odavész.
A 21. századi Tüskevár
|
A Móra Könyvkiadó igazi, 10–13 éves fiúknak való könyvvel jelentkezett. Ha a műfaját akarnánk meghatározni, a cselekmény alapján jó eséllyel a kultúrtörténeti krimit is ráhúzhatnánk, azonban gyilkosságok nélkül. De van itt falusi idill, szerelem, nyári munka, no nem irodai, kedves nagymama, jó pajtások, csatangolás, barangolás, foci. Van gát és várépítés, mindent elverő jégeső és főleg kincskeresés. Schmuck Ottó első regénye, A kelyhesek titkos temploma elvezet minket a husziták világába (is).
A tizenegy és fél éves főszereplő, Hangya Máté végre kibújik szülei óvó szárnyai alól. Az édesapa az Akadémia tagja, több száz cikkel, könyvvel a háta mögött, a kötet első lapjain bosszankodik, hogy fiát megint elnáspángolta egyik osztálytársa. A határozat: Máté a nyarat töltse Somoskőn, az apai nagymamánál, erősödjön meg. A fiú kiváló tanuló, sok dicsérettel, jutalomkönyvekkel, de vézna, a legkisebb a tornasorban, késői, ráadásul egyetlen gyerek. Máté nem nagyon lelkesedik az ötletért,
„nem túl kecsegtető ajánlat (mondja ezekkel a szavakkal) …Komolyan gondolod, hogy ettől a falusi body buildingtől fog világgá szaladni a bikaerős Kormos Peti?”
Máté beadja a derekát, és a történet elkezdődik.
A könyv vitathatatlan érdeme az aprólékos történelmi ismeretátadás. Manapság már nem divat olvasni sem a Mondák könyvét, sem a Görög mítoszokat stb., hiszen ott van a tévé, ami mindent mutat, nem kell azzal foglalkozni, hogy a gyerekek elképzeljék a leírtakat. Nemhogy a történelmi tárgyú, de a gyermek-és ifjúsági könyvek is olvasatlanul állnak sok gyerek polcán. Hangya Máté és pajtása, Gergő titokban a husziták történetét olvasgatják, Máté apja is foglalkozott a témával gyerekkorában, és hiszik, hogy létezik egy templom valahol a föld alatt.
Nem árulunk el titkot, hogy a két fiú megtalálta a templommal együtt a kincseket, a két aranykelyhet, melyet a legendák örökítettek tovább. Sok-sok szerencsével, még több nyomozással, logikai következtetésekkel, sziszifuszi munkával találtak rá a corpus delictire az Ördög-árokban. Hangya Máté, a csenevész kisfiú (bár Norbink szerint már a gyerekek is túlsúllyal küzdenek) az apja által is hordott százéves bőrtarisznyában találja meg az első nyomot, és egészen addig kutat hangyaszorgalommal, amíg a végére jár a történetnek, kideríti, ki lehet az a három ember, aki mozgathatja a kelyhesek társaságát. Maradnak nyitott kérdések, de azok egy újabb könyv lapjain jelennek meg vélhetőleg.
A szereplők közül Koczka tanár úr és Galambos bácsi jellemrajza tűnik ki, némi rokonszenvező iróniával fűszerezve. A gyerekszereplők közül Bika tulajdonságairól tudunk meg legtöbbet, és Boglárkát tűzrőlpattant lánynak ismerjük meg. Máté arcát nem igazán tudom elképzelni, ahogy Gergőét sem, róluk szívesen olvastam volna többet. Az Ördög-árok és környéke, a falu, a kelyhesek temploma ábrázolása profi munka, szeretettel, gondosan megírt részeket találunk.
A könyv felépítése igen jó, hiszen a végére csúcsosodik ki a történet. A cselekmény közepe felé vált a falusi idillből az orosz, egyébként remek kaland- és kincskereső/találó filmekből ismert izgalmasra. Sajnálatos módon túl sok mindenből halász az író Hangya Máté nyári vakációját megjelenítve. Egy-egy érdekesség persze bőven belefér, de az már sok, hogy a falusi nagymama, aki teheneket is nevel, a focizásban is kiváló, vagy a sajnálatos tűzeset, ami Máté nagyapjának halálát okozta, egy „vértestvérrel” ajándékozta meg a fiút.
De Máté fafaragásban is kiválónak bizonyul, úgy, hogy életében először munkált meg fát, mintegy a favágás melléktermékeként. Emellett, ugye, kiváló focistatehetséggé nőtte ki magát röpke másfél-két hónap alatt Bőrgatya becenéven, csapata, a Kelyhesek legyőzi az ifiválogatottat, egy fővárosi edző is vetekedik érte. Szerepel még madárkórház, falusi búcsú, élő alakról mintázott szobor, ami néminemű visszatetszést kelt a falusiak körében stb.
A könyv nyelvezete nem egyenletes: olyan mondatokat ad a gyerekek szájába, amit ők nem így közölnének. Néha zökkenők tarkítják a szöveget (…ápolásilag egész éjszaka korhelylevest főztek), viszont kikopóban levő szavakat is találunk. A könyvborító kissé a Harry Potter-kötetekre emlékeztet (Dobesch Máté rajzait találjuk a könyvben) a belső oldalon furcsamód reklámok kelletik magukat, valamint elég lett volna csak a szerző nevét feltüntetni az Írta Schmuck Ottó helyett.
Az elsőkönyves író életrajzi elemeket is becsempészett történetébe. A kelyhesek templomát remélhetőleg újabb, szintén fiúknak szóló történetek követik.
Forrás: Papiruszportál
|
|