Milyen elgondolás vezetett benneteket a kötet meséinek kiválasztásában?
Mivel Joli kolléganőm egy kétnyelvű, francia-magyar családban élő, ötgyermekes édesanya, rengeteg kedvenc meséjük volt az évek óta gyűjtögetett francia házi könyvtárukban. Nekünk végtelenül könnyű dolgunk volt: a kedvencekből kellett kiválasztanunk a legeslegkedvencebbeket!
A szelektálás közben két dolgot azért figyelemben tartottunk: a megjelenés időpontjára való tekintettel a tavaszi-nyári mesék kerültek előtérbe, amit reményeink szerint nemsokára egy őszi-téli tematikájú következő gyűjtemény követhet majd.
A másik szempont pedig a változatosság igénye volt: mind tartalmilag, mind grafikailag. A gyűjteményben szereplő hat mesét hat különböző stílust képviselő francia alkotó illusztrálta: egyszerre jelenik meg benne klasszikusabb akrill, pasztellkrétás, textilapplikációs technikával készült, és szinte karikatúraszerűen megrajzolt, humoros képvilág is.
Ez utóbbit képviseli például Jennifer Dalrymple meséje, melyben Bodor, a kisbárány életében először áll be a fodrász előtt kígyózó sorba, s nem is tudja mitől fél jobban: a fodrász ollójának ijesztő csattogásától, vagy attól a gondolattól, hogy meg fog változni a kinézete, s talán rá sem ismernek majd. A sorban izgatottan várakozó, majd elképesztő frizurákkal távozó felnőtt birkák látványa jó érzékkel oldja a történetben rejlő feszültséget, ami tökéletesen szerte is foszlik, és szertelenül ugrándozó örömre vált egy frappáns befejezésben.
A gyűjtemény legkedvesebb figurái közé tartozik Foltos is, aki talál egy óriási csontot, elássa, de másnapra elfelejti hol keresse. Hiába ás mindenfelé, a csontot sosem, ellenben barátai elvesztett holmijait sorra megtalálja.
És nem hagyhatom említés nélkül Kiscsipiszt sem, aki egyik reggel nyűgösen és rosszkedvűen ébred fel, mivel szíve köré egy szörnyűséges gondgombolyag tekeredett. Ki ne ismerné az ilyen nehéz reggeleket? A gubancok kioldása, a gondok elröppentése Nagycsipisz szeretetteljes tudománya, aki rögtön segítségére is siet.
Mindezekkel a példákkal csak azt akarom érzékeltetni, hogy a történetek mennyire széles érzelmi skálán mozognak: találkozunk félelemmel és megnyugvással, türelmetlen kíváncsisággal, tettrekészséggel, baráti összefogással, rosszkedvvel, majd annak feloldódásával, csalódásokkal, örömmel vagy akár a szeretet kifejezésének számtalan variációjával is. Csupa olyan érzéssel, eseménnyel, helyzettel, mely bármelyik kisgyerek számára ismerős lehet.
A 2-5 éves gyerekeket célozzátok meg ezzel a válogatással. Ha körbenéz az ember, azt látja, hogy e korosztály számára bőséges a kínálat képeskönyvekből, mesékből. Miben más a Kisgombos Mesegyűjtemény?
Egyrészt mindenképp a gyűjtemény sokszínűségét, grafikai stílusgazdagságát emelném ki, mert nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerekek már ebben a korban is sokféle vizuális kifejezésformával találkozzanak. A kicsik egy-egy hosszú sorozathoz ragaszkodva sokszor elvesztik a megszokott ábrázolásoktól eltérő képek felé való nyitottságukat. Izgalmasnak tartom, hogy most egy könyvön belül többféle képi világgal kerülhetnek kapcsolatba.
Másrészt a kötetnek azokat a jellegzetességeit emelném ki, melyek egyben össze is tartják ezt a tarka válogatást: a magas esztétikai minőséget, és egy olyasfajta, a kisgyereket erősítő, bátorító, mégis könnyed, barátságos hangvételű mesélő stílust, amit csak kevesen tudnak elcsépelt gesztusok nélkül képviselni. Ezek a mesék az egyszerű, lényegi, minden kisgyereket foglalkoztató kérdésekre természetes bölcsességgel, kedves humorral adnak választ. Segítenek megérteni a különféle érzéseket, legyenek azok akár a félelem, akár a harag, akár a csalódás. Közben megmutatják a szívességadás, az összefogás, a másik segítésének örömét.
A mesék egyszerű, mégis játékos szókincse a szülők számára is örömtelivé teszi a kisgyerekek – korukból fakadóan jellemző – vágyát, hogy újra és újra, ezerszer is elolvassák ugyanazokat a meséket. Egyébként épp ezért, a mesék „nem egyszer használatos volta” miatt is döntöttünk a gyűjteményes formában való megjelenés mellett: ezzel, hogy úgy mondjam, „emelt dózisban”, koncentráltan kínálunk valami nagyon szerethetőt a meseolvasó családoknak. Könyvesbolti tapasztalataink szerint nagyobb igény van a korosztály számára kínált mesegyűjteményekre, mint amennyi jelenleg elérhető. Más kiadók jellemzően inkább sorozatokban gondolkodnak. Az egy kötetben való megjelenéssel viszont a mesék körülbelül fele annyi áron érhetőek el, mintha külön-külön adtuk volna ki őket, s ez sem utolsó szempont, ha a vásárlás anyagi oldalát nézzük.
Vizilóöcsi varázslatos tolla
Lóci, a kis víziló csupa kedves ajándékot kapott a születésnapjára. A legjobban mégis Vízilóapu ajándéka tetszik neki: egy piros toll.
– A tolladban csodaszép dolgok rejtőznek – szól Vízilóapu. – Mindjárt meg is mutatom, mennyi minden, csak előbb pihenek egy kicsit.
Lóci nem akar várni. Megpróbálja maga megtalálni a tollban rejlő különleges dolgokat. De semmit sem talál benne.
Odamegy a nővéréhez, Lolához:
– Apu azt mondta, csodaszép dolgok vannak a tollamban. Segítenél megkeresni őket?
Lola csodálkozik. Fogja a piros tollat, megrázza. Három csepp tinta hullik a földre.
– Nem értesz hozzá… – sóhajt Lóci és elmegy.
Lóci Csőrepicihez, a tyúkocskához megy, és tőle kér segítséget.
– Ez a toll kisebb, mint egy tojás! Már hogy lennének szép dolgok benne? – kérdezi Csőrepici.
Lóci továbbmegy.
Ekkor meglátja Nyakapacát, a zsiráfot, és őt is megkéri, hogy segítsen megkeresni a tollban rejlő szép dolgokat.
A zsiráf azt feleli:
– Ez nem is toll! Ez egy furulya!
Belefúj. De nem jön hang belőle.
– Nem értesz hozzá… – sóhajt Lóci és hazamegy.
Vízilóanyu és Vízilóapu még pihennek. A kis vízilógyerek úgy érzi, nem tud tovább várni.
Felébreszti Vízilóanyut:
– Anyu! Anyu! Kérlek, mutasd meg nekem, milyen szép dolgok vannak a tollamban!
– Gyere csak velem! – mondja Vízilóanyu.
Vízilóanyu leülteti a kicsit egy fehér papír elé. Lóci mancsát a sajátjába veszi. A piros toll szép lassan siklik a papíron.
– Mi ez? – kérdezi Lóci.
– Éppen leírtuk, hogy „Lóci” – válaszol Vízilóanyu.
– A nevem benne van a tollban? – csodálkozik Lóci.
– Igen – válaszol Vízilóanyu. – Minden név és a világ minden egyes szava is!
– Még a „süti”, az is benne van a tollamban? – kérdezi Lóci.
– Igen – bólint Vízilóanyu. – Nézd csak!
És együtt leírják, hogy „süti”.
– És a „vonat”? Benne van az is?
– Igen, benne van – válaszol Vízilóanyu.
– A „repülő” is?
– Az is.
Lóci és Vízilóanyu sok-sok szót írnak le így, együtt.
Ekkor a szomszéd néni látogatóba jön Vízilóanyuhoz, hogy megmutassa az új ruháját. Lóci egyedül marad.
Hegyeket, tengereket, napot rajzol. Hamarosan az egész világ előkúszik a tollából.
Amikor Vízilóapu felébred, halkan odamegy Lócihoz, és azt mondja:
– Igazán klassz dolgokat találtál a tolladban! Ez igen! Nagyon ügyes vagy, kisfiam!
|