A kötet első meséjében, ahol Sári rajzol, szerepelnek Sári rajzai is, igazi, szabad, kötetlen gyerekrajzok. Ilyeneket hogyan rajzolsz? Elengeded a saját rajztudásodat, és megpróbálsz úgy rajzolni, mint egy óvodás? Először megpróbáltam kibújni a feladat alól, és kérdeztem is a kiadót, biztos-e, hogy telerajzoljam hároméves-szerűen a könyvet. Azért ha valódi háromévesnek megfelelő rajzok lennének, nem biztos, hogy teljesen egyértelműek lennének a figurák. Szóval Sári irtózatosan ügyesen rajzol szerintem. Rengeteg gyerekrajzot néztem meg, és megfigyeltem, hogyan épülnek fel az állatok. Imádom a gyerekrajzokat, majd egyszer szeretnék eljutni erre a szintre. Aztán bal kézbe vettem a ceruzát, bár mindkét kezemet használom rajzoláshoz, azért egyértelműen a jobb a domináns, így még annyit csavartam rajta, hogy marokfogással rajzoltam, hogy több legyen benne az esetlenség. Azt elmondhatom, hogy a legtöbb skicc és kidobott vázlat ezekhez az illusztrációkhoz készült. Sok-sok vadállat szerepel a könyvben, az látszik, hogy a róka az egyik kedvenced. Nagyon szeretek állatokat rajzolni, nekem most itt igaziból a varacskos disznók voltak a kedvenceim, imádom a nagy, formátlan formákat. A rókát meg picit sajnáltam, hogy annyira rá vannak készülve a gyerekek, Judit meg kiírta a meséből, biztos ez látszik rajta. Mennyivel nehezebb vagy épp inspirálóbb az egyre nagyobb Barnabás mellett alkotnod? Inkább csak a logisztika nagyon nehéz. Barnabás még egyelőre itthon van velünk egész nap, és heti két délelőtt van rendszeres segítségünk. Ezekkel a paraméterekkel kell megoldanunk, hogy mindketten dolgozzunk a párommal, és Barnabás is minőségi időt kapjon. Abaligeten éltek, hogyan látod ott a kisgyerekes családok lehetőségét arra, hogy könyvekkel találkozzanak a környéketen? Nagyon nagy figyelmességként élem meg az élettől (és a Pécsi Pagonytól), hogy pont Barnabás születése előtt nyílt itt is Pagony. Mi ritkán járunk Pécsre, de a játszóterek mellett az a legfontosabb pont. Barnabás elég régóta mondogatja, ha tervben van a pécsi út, hogy “pagonyba, pagonyba!”, sokáig a játszósarok volt az egyértelmű vonzó pont, de időközben beleszeretett egy gitáros-zenélős programba, így néhány alkalommal kérte, hogy menjünk oda. Nekem ez nagy öröm, mert így kapok időt, hogy megnézegessem a legújabb könyveket. Múlt hétvégén pedig a könyvesbolt mellett egy irtózatosan cuki kis kávézót is nyitott a Pagony. Kevés dologgal lehet jobban levenni a lábamról, mint a könyvesbolt-kávézó párosítással, és most már nagyon fontos, hogy egy hatalmas “gyerekszoba” van kialakítva a galérián, így egy délelőtt már dolgozni is tudtam, míg Barnabás eltűnt a játékok közt.