Elképzelhető, hogy mesélni kezdünk, de a felolvasásból beszélgetés lesz. Törődjünk bele - ne ragaszkodjunk mindenáron a meséhez! Ha letorkolljuk a kérdések miatt, természetes kíváncsiságát, beszélgető kedvét nyesegetjük. A későbbiekben sem árt, ha egy-egy mesét, szófordulatot, kifejezést nem értve: kérdez. Ezekből a kérdésekből derülhet ki: mitől fél, mi nyomasztja, mi izgatja, milyen gondolatok foglalkoztatják. Sok anya talán attól fél, hogy amíg a mesének egyszer vége van, a beszélgetést nem lehet abbahagyni. Nem lehet igazán beszélgetni, ha fejünkben az jár, hogy a konyhában vár a mosatlan, vasalnunk kellene, és folytathatnánk a sort, ezt minden édesanya tudja. Az is igaz, hogy estére a mama elfárad, míg sokszor a gyerek ilyenkor látszik igazán felébredni. Ez is természetes állapot, hiszen ebben a két-három órában látja együtt a családot, ezek az "ünnep-órák" neki. Mit válaszoljunk? A "miért?" kérdések azért fontosak, mert következtethetünk belőlük arra, hogy a gyermek számára aktuálisan mi érdekes. Ha például a meseszövés menetét szakítja meg a gyermek gyakori közbekérdezéssel, álljunk meg a mesélésben és magyarázzuk el számára, amire kíváncsi. Nem baj, ha ezáltal nem jut idő befejezni a történetet. Ebben a helyzetben valószínűleg fontosabb a gyermek számára az, hogy megértsen bizonyos összefüggéseket, mint maga a mese. Megoldást jelenthet, ha egy órát viszünk be magunkkal a gyerek szobájába. Megmutatjuk neki, hogy a nagymutató hová fog érni, mikor már aludni kell. Így a beszélgetésnek is lehet vége, nem kell attól tartanunk, hogy a gyerek időhúzásnak használja az esti mese vagy a beszélgetés idejét. A két-három éves gyermekeknek a legideálisabb az a mese, amit anya vagy apa talál ki, és amelynek főszereplője maga a gyermek (ezek az ún. én-mesék). Ha a szülő ilyesfajta történetekbe kezd bele, nem zavarja a felnőttet a gyerek kérdése, inkább segítenek neki továbbszőni a mese fonalát.   Forrás: Baba Magazin