A Szólít a szörny című könyv eredeti történetét Siobhan Dowd író találta ki (A londoni óriáskerék története, Gyors és éles sikoly című regények jelentek meg tőle magyarul), de mielőtt megírhatta volna, 47 évesen mellrákban meghalt. Mintha egy váltóbotot kaptam volna a kezembe – írja Patrick Ness író az előszóban, aki kiadója felkérésére a már meglévő karakterekre és expozéra egy lenyűgöző saját történetet épített, amelyet még teljesebbé tett Jim Kay hatásos fekete-fehér illusztrációja. A könyv egyedülálló módon foglalkozik egy nehéz, mégis általános témával: a családon belül megjelenő és átélt halálos betegséggel, és az annak nyomán előtörő rémisztő és ellentmondásos érzelmekkel. A 13 éves kamasz, Conor O’Malley szemszögéből éljük át a történetet. Az anyja rákos - bár ezt a szót a szerző nem írja le -, kihullott a haja, kemoterápiás kezeléseket kap. A valódi helyzettel senki nem szembesíti őszintén Conort, és ez csak felerősíti zavarodottságát, dühét, lelkiismeret-furdalását és belső magányát. Időről-időre apja, nagyanyja vagy egyik tanára félrevonja egy kis beszélgetésre, de legjobb szándékuk ellenére sem tudják kimondani neki a fájdalmas valóságot, hogy az anyja meg fog halni. A barátai is képtelenek arra, hogy megértsék, mit érezhet Conor, ezért inkább kerülik a vele való kapcsolatot, sőt csúfolják is a kopasz anyja miatt. A könyv elején Conor visszatérő rémálmából riad fel, amikor egy szörny látogatja meg: az emberi formát öltött ősöreg tiszafa a kertből. Az elkövetkező éjeken a szörny újra meg újra megjelenik, és három mesét mond el neki, amely fokozatosan előássa Conornak az anyja betegségével kapcsolatos érzéseit. Végül már annyira megbízik a szörnyben, hogy bevallja neki, mennyire szeretne megszabadulni a gyötrelmektől, a folytonos aggódástól, még úgy is, hogy tudja, ez anyja halálát jelenti majd. A szörny meséi valójában Conor összezavarodott, rémült, kétségbeesett érzéseinek a bölcs metaforái. Ezek a történetek segítik Conort abban, hogy megértse ellentmondásos érzéseit, azt, hogy mennyire szereti az anyját, ugyanakkor alig várja, hogy vége legyen már az őt is pusztító szenvedésnek, amit anyja betegsége okoz. Patrick Ness így foglalta össze a történet lényegét: "ez a könyv a veszteségről szól, de ugyanakkor a veszteségektől való félelemről is, és nincs ember a földön - fiatal vagy öreg -, aki ezt ne tapasztalta volna már meg." A könyv nyugtalanító, felkavaró tartalma ellenére is nagy élményt ígér, nemcsak a kamaszok számára.