- Három napja nem ettem semmit, éhen halok, ha nem adtok egy falatot a pogácsából? - mondta az egér. - Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, nekünk meg majd fel kopik az állunk az éhségtől! Az egeret meghajigálták egy görönggyel, aztán, mint akik jól vé gezték dolgukat, tovább mentek. Majd megint evés ideje következett. A két fiú kibontotta a tarisznyát, és falatozni kezdett. Ahogy ott esznek, hát odaduruzsol hozzájuk egy kicsi dongó. - Adjatok egy morzsányi pogácsát - mondta a két fiúnak. - Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, nekünk meg majd fel kopik az állunk az éhségtől! A dongó, ahogy jött, úgy el is ment. A fiúk pedig folytatták az útjukat hetedhét ország ellen. Mentek, mendegéltek, amíg rájuk nem esteledett. Leültek. Ahogy ott ülnek, hozzájuk settenkedett egy sánta farkas. - Úgy megéheztem, adjatok egy falatot a pogácsátokból! - Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, mi meg hadd éhezzünk! Na, a farkasnak sem adtak a pogácsából. Hát, amikor felállt a nagyobbik fiú, hogy valami tüzelnivaló gallyat keressen, megbotlott. - Né, te - nénézett a lába elé -, vadrucát találtam! - Eltörött a szárnyam, segítsetek - kérlelte őket a vadruca. - Van is nekünk időnk veled foglalkozni - azzal a fiú bedobta a bozótba a vadrucát. Akkor úgy gondolták, csak tovább mennek, hátha találnak éjjeli szállást. Az erdőben mentek, mendegéltek, egyszer csak pislákoló világot láttak. - Hej, testvér, oda menjünk, ott ahol világlik, hátha befogadnak bennünket! Nemcsak befogadták őket, de szolgálatba is álltak. A királyi udvarban az egyikből lett béres, a másikból urasági hentes. De míg el nem felejtem, amíg a két fiú ment, mendegélt, addig Hamugörcs odahaza ült, sehogysem nyugodott bele, hogy a bátyjai ott hon hagyták. Elhatározta, ő is elmegy szerencsét próbálni. - Hallja-e, kedves édesanyám, süssön nekem pogácsát, mert elmegyek világot látni! - Jaj, fiacskám, kicsi vagy te még - sírt az asszony -, eltévedsz a hosszú úton. A pogácsát azért megsütötte, és feltarisznyázta a legkisebbik fiát. - Aztán vigyázz magadra, el ne felejtsd, fiam, hogy aki rászorul, azon segíts, meglátod, akkor rajtad is segítenek - mondta az anyja. Hamugörcs pedig elindult, ugyanazon az úton ment, mint a bátyjai. Hát, ahogy ment, mendegélt hegyeken, völgyeken, nagy erdőségeken keresztül, csak elfáradt. Leült pihenni, közben evett a pogácsából. Ahogy eszik, odamegy mellé egy kicsi egér. - Három napja nem ettem, meghalok éhen, ha nem adsz a pogácsádból. - Hogyne adnék, jut is, marad is belőle - azzal a legény egy falatnyit letört a pogácsából. - Köszönöm a jóságod - hálálkodott az egérke -, fogadd el tő lem ezt a sípot, ha bajba kerülsz, a segítségedre lehet. Ahogy belefújsz, rögtön ott termek. Hamugörcs elbúcsúzott az egérkétől, és ment, mendegélt tovább. Majd amikor elfáradt, leült pihenni, ugyanoda, ahol a bátyjai is pihentek. Elővette a tarisznyáját, és falatozni kezdett a pogácsából. Hát, ahogy eszik, hát odaduruzsol hozzá egy dongó. - Adj egy morzsányi pogácsát! - Hogyne adnék, hiszen jut is, marad is belőle. A dongó megköszönte a pogácsát, és adott a fiúnak egy picinyke furulyát. - Tedd el jól - duruzsolta a dongó -, ha szükséged lesz rám, csak fújj bele, egyszeriből ott termek. Na, jól van, tovább ment a fiú. Ahogy ment, beért egy nagy erdőbe. Ott meg a sánta farkassal találkozott. - Ó, te Hamugörcs, adj nekem abból a pogácsából, ami a tarisz nyádban van, mert menten éhen halok! - Nézd, farkas koma, egy falásnyi az egész pogácsa, a felét szívesen neked adom, így én is eszem, te is eszel! Úgy is történt. A falásnyi pogácsa felét megette a fiú, a másik felét megette a farkas. - Látom, hogy jó szíved van - fordult hozzá a farkas -, adok neked egy szőrszálat, ha bajba kerülsz valaha, hát csak fújj rá, én egy szeriből ott termek. Hamugörcsnek ideje sem volt megköszönni az ajándékot, a farkas úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Ültő helyéből, ahogy felállt a fiú, belebotlott valamibe. Lenézett, hát egy törött szárnyú vadruca volt előtte. - Töröld le a vért a szárnyamról, te jó fiú - mondta neki a vadruca. - Letörölném én szívesen, de mivel? - A kendővel, amibe édesanyád a pogácsát tette. Hujuj, hát igazad van! - rikkantott a legény, és letörölte a vadruca szárnyát. Ahogy letörölte, abban a pillanatban meg is gyógyult a ruca. - Húzz ki a farkamból egy szál tollat, s vidd magaddal - mondta hálásan a ruca -, ha bajba kerülsz, forgasd meg háromszor, és ott termek a segítségedre.

Tovább>>