— No hát estig nem bántlak, de akkor megeszlek! Azzal a medve elment dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott. Délfelé odavetődött egy róka. Észrevette, hogy a szegény ember búsul. Kérdezte tőle, mi baja? A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. — Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Semmi bajod se lesz, magad is megmaradsz, a tehened is s még a medve bőre is a tied lesz. De mit fizetsz, ha megsegítlek? A szegény ember nem tudta, mit ígérjen, mert nemigen volt miből. Végre kilenc tyúkban és egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a szegény ember, mert nem tudta, honnan teremtse ki; de mégis megígérte. — No, most már, szegény ember, hallgass rám! Mikor a medve estefelé idejön, én elbúvok a bokorban s kürtölök, ahogy a vadászok szokták. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed s kér, hogy bújtasd el. Te belebújtatod a szeneszsákba s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor kijövök a bokorból s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni s azt mondom: vágd abba a csúcsba a fejszédet! Te meg fejbe vágod a medvét. A szegény ember megörvendett a jó tanácsnak s követte is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta. A medve pórul járt s a szegény ember megszabadult tehenestül. — Nem megmondtam, hogy így lesz? — mondá a róka. — Tanuld meg ebből, hogy többet ésszel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Hanem holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért s az egy kakasért. Jó kövérek legyenek! Otthon légy, mert különben megkeserülöd! A szegény ember szekerére vette a medvét, vígan tért haza; otthon jó vacsorát kapott, jól aludt rája s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel. Reggel alig nyitotta ki szemét, már kopogtatta az ajtót a róka s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast, de ráadásul még hét csibét, meg három fiatal récét is. Mindjárt, komám, mindjárt, csak felöltözöm — mondá a szegény ember, aki nagyon megharagudott a követelődző rókára. Hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállt a ház közepén s elkezdett a szájával csaholni. — Te szegény ember, mi tesz úgy, csak nem kopó? — Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó. Itt aludtak az ágy alatt, nem tudom, honnan kerültek ide. Megérezték a szagodat, ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket! — Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegény ember kinyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta s még talán most is kacag, ha meg nem halt.