- Nos, nálam más a helyzet. Elég sok gézengúz szolga megfordult már a házamban, de egyik nagyobb hazug volt, mint a másik! Soha nem mondtak igazat. Így aztán hosszú ideig szolgált Job ebben a gazdag házban, s boldogan gyűjtögette a keresetét, amelyet ragyogó aranytallérokban fizettek ki neki. Hanem egy szép napon váratlan dolog történt. Kora hajnalban a piacra kellett mennie, bevásárolni, ezért útra való elemózsiát kért a gazdasszonyától. - Ó, kancsal szemű asszonyom, készíts nekem eledelt a tarisznyámba – szólott asszonyához az igazmondó szolga. A gazdasszony e szavak hallatára nagy haragra lobbant, és így kiáltott: - Minek neveztél engem, átkozott gazfickó?! - Miért haragszol rám? Csupán az igazat mondtam. Kancsalítasz, vagy nem kancsalítasz? - kérdezte a tapintatlan szolga. Bár a szolgának igaza volt, a gazdaasszonynak nagyon rosszul esett ez a kíméletlenség. Vitatkozás helyett ostort ragadott, és kiverte a kellemetlenkedőt a házból. Eddig tart a mese, itt a vége, fuss el véle!