Könyvutca Egy kedves, bájos, végtelenül szerethető történet, remek rímekben elbeszélve, Harcos Bálint úgy játszik a szavakkal, hogy minduntalan mosolyt csalt az arcomra. A rímekbe szedett történet főhőse Pindur a cica, aki bizony a kóbor macskák számát gyarapítja, ezért nagyon megörül, amikor meglátja egy öreg hölgy hirdetését, aki cicasegédet keres. Annyira elámult Pindur a kedves plakáton, hogy nem is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az öreg hölgyet Banyaguffnak hívják és a Rémkastélyban lakik. A fejébe vette, hogy ő bizony tesz egy próbát ennél a kedves öreg hölgynél, mert mindennél jobban szeretne egy meleg otthont, pihe-puha párnákkal a feje alatt, ahol nem kell aggódni amiatt, hogy nem lesz ebéd, mert bizony itt ő lesz a cicasegéd. Igen ám, de útközben több macskát is észrevesz, akik mindannyian a hirdetésben olvasható Rémkastélyba igyekeznek. A több nem fejezi ki azt a rengeteg kóbor macskát, akiket Pindur meglátott, miszerint bátran és serényen igyekeztek az úticéljuk felé.  Ők már nem voltak annyira szerények és tudatlanok, mint Pindur, de az éhség nagy úr, ezért annak tudatában is szerettek volna próbát tenni, hogy tudták, hogy Banyaguff az bizony se nem aranyos, se nem kedves, inkább veszedelmes, s rusnya, ki  tudja, jó lesz-e nála a macskák sorsa.   No de nem is tudom, miért beszélek én is néhol rímekben, talán az lehet az oka, hogy  annyira magával ragadott Pindur, ez a csepp kis macska.     Szuperlatívuszok azok, melyeket róla írni tudok, imádtam minden egyes sorát, benne a szavaknak játékát.   Azt gondolom, hogy ez egy megunhatatlan történet, minden egyes olvasással új poénokat, új szófordulatokat fedezhetünk fel benne, persze nem csak mi, felnőttek, hanem a gyerekek is élvezettel fogják hallgatni, ámulni Pindur bátorságán, a Rémkastély kalandjain, a többi macska huncutságain és balgaságain, és megnyugodva csukhatják be a könyvet, mert minden jó, ha a vége jó.    De vigyázat!   Szinte biztos, hogy naponta többször is előveszik majd, és újra és újra szeretnék hallani Pindur és társai kalandjait. Csak ismételni tudom magam, nagyon szeretetre méltó, kedves, aranyos,  magával ragadó, vicces, rímes könyv A boszorkánycica.   Bognár Éva Katinka rajzai pedig kiválóak, ilyen lenyűgöző, vörös hajú boszorkánnyal még nem találkoztam, gyanítom, a gyerekek nem félni fognak tőle, hanem megszeretik és Pindurt is imádnivalónak találják majd, mint ahogyan a többi macskát is. A rajzok izgalmasak, elevenek, nagyon színesek, és viccesek. Ennek a könyvnek a kedvenceim között a helye.