Kass János 1960-ban készítette el Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának illusztrációit, most a klasszikus grafikák felhasználásával adjuk közre a Mesék az Operából sorozat legújabb tagját. Az opera librettójából László Noémi írt míves szöveget.
A CD-mellékleten az egész zenemű felcsendül.
/f21.hu
A kékszakállú herceg vára az asszonygyilkos és hódító nagyúr történetét dolgozza fel Balázs Béla szövege alapján, ami így az eredeti véres történetnek szimbolikus tartalmat ad. Judit elhagyja családját, kedvesét, és a hírhedt Kékszakállú várába megy.
A magányos, sötét várába zárkózó herceg óva inti a nőt a rá váró veszélyektől. Judit kíváncsisága azonban hajthatatlan, félelme és kétségei ellenére tudni akarja, mit rejt a vár, ami valójában a férfi lelkeként értelmezhető az egyfelvonásos operában. A sorra nyíló ajtók egy-egy szobába, személyiségdarabba adnak betekintést, a zene dinamikája, feszültsége pedig ennek megfelelően változik.
Judit szeress, sose kérdezz.
Ezt a mondatot ismételgeti a Kékszakállú herceg, amikor nem akarja lelkének egy újabb rejtett zugát feltárni. Judit pedig éppen szerelme kimutatásával igyekszik rávenni a férfit, hogy nyissa meg előtte a gondolatait. Ez a jelenetegyüttes rámutat egy lényeges momentumra: a nő szerelme nem jelenti azt, hogy ismeri is a párját, csupán a bizalom előfeltétele.
A bonyolult és sokszor ijesztő férfi lélek felszínén még könnyen túllép Judit, ám ekkor elérkezünk a negyedik ajtóhoz, a virágoskerthez. A szerelmi vallomás sem ad megnyugvást, különösen akkor, ha arra gondolunk, ez még nem a legutolsó ajtó. A lélek belseje még nagyon messze van.
Az utolsó előtti ajtó már majdnem a legintimebb szférát tárja fel,. Kékszakáll fokozatosan kitárulkozik a nő előtt, akit végül szerelme bizonyítékául beereszt az utolsó, hetedik ajtón is. A herceg bizalma és szerelme egyre nagyobb, párhuzamosan viszont Judit érzelmei egyre csökkennek, ahogy megismeri választottját, míg végül a félelem és a csalódottság győz.
A herceg, szembesülve újabb szerelmi kudarcával, nem tehet mást, mint eltemeti Juditot – immár negyedik feleségét – a többi mellé a hetedik ajtó mögött. Az opera kezdeti motívuma csendül fel negatív színezetben, keretbe foglalva ezzel a történetet, amit Kékszakáll már első dialógusában megjósolt: a vár Judit vesztét hozza.
Talán, ha megállt volna a virágoskertben, és nem akart volna a hetedig ajtóig eljutni, ha megbékél a tudattal, hogy a férfi élete végéig titkolni fogja előle személyisége egy részét, boldogan élhetett volna...
Vissza a kiskamasz sorozathoz