A téma egyik legátfogóbb kézikönyvében Beth Doll pszichológus és Carol A. Doll könyvtártudományi professzor azt a felosztást találja a leghasználhatóbbnak, amely megkülönbözteti a klinikai és a fejlesztő biblioterápiát. Előbbit komoly pszichés problémákkal küzdő gyerekeknél és fiataloknál alkalmazzák, mely leginkább egészségügyi intézményben zajlik és vezetője pszichológus vagy pszichiáter. A fejlesztő biblioterápia ezzel szemben az egészséges gyerekek személyiségfejlődésének elősegítésével foglalkozik.   Dr. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója egy lehetséges további felosztást javasol az 1999-ben megjelent Segített a könyv, a mese című kiadványban. Úgy véli, hogy a fejlesztő biblioterápiába való bevonásra alapvetően minden gyerek alkalmas. De vannak, akik számára  1. lehetséges, vannak, akiknek  2. szükséges és akadnak, akiknek  3. nélkülözhetetlen a terápiának ez a módja. Az első csoportba tartoznak az átlagos, egészséges gyerekek, akik csupán az életkori sajátosságokból adódó problémákkal kell, hogy megküzdjenek (pl:szerelem, barátság, felnőtté válás, közösségbe való beilleszkedés, iskolai elvárások stb.). A biblioterápia az ő esetükben megelőző funkcióval bír. A hátrányos helyzetben (pl. elvált szülők, szegénység, tanulási nehézségek stb.) levő gyerekek alkotják a második csoportot, számukra a terápia valóban szükséges segítségnyújtás. A mentális problémákkal (depresszió, önértékelési zavarok, viselkedési zavarok, hiperaktivitás) küzdő gyerekek, fiatalok tartoznak a harmadik csoportba, az ő esetükben Bartos Éva szerint nélkülözhetetlen a bibioterápiás beavatkozás, de kizárólag ideggyógyász szakember közreműködésével.   Hogyan segítenek a könyvek?  Dale Pehrsson szerint "a könyvek és történetek képesek kifejezni olyan gondolatokat és érzelmeket, amelyeket a gyerekek gondolnak és éreznek, de nem képesek megosztani másokkal. A történet szereplői ráébresztik őket, hogy problémáikkal nincsenek egyedül." A biblioterápia során a könyvek úgy segítenek feloldani a gyerek szorongását, hogy felkínálják a történet szereplőivel való azonosulás lehetőségét, akik hasonló problémával küzdenek mint ő maga. Az azonosulás során a gyerek képzeletben (azaz biztonságos távolságból) kipróbálhat számos élethelyzetet, és több megoldási lehetőség közül is választhat. Az azonosulás során a gyerek katarzist él át, azaz érzelmileg is involválódik, együtt fél, szorong a történet hősével, és együtt örül vele, amikor sikerül leküzdenie az előtte tornyosuló problémát.   Ami a biblioterápiában hatékony irodalom típusát illeti, igencsak megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a klasszikus tündérmesék a legalkalmasabbak, ugyanis annak színhelyei, szereplői olyannyira nem valóságosak, hogy a gyerek teljesen biztonságban érezheti magát, amikor saját érzéseit kell kivetítenie a történet szereplőire. Vannak, akik nem feltétlenül a mesét, de mindenképpen fikción alapuló könyveket javasolnak. Végül vannak, akik az egészen valóságos történeteket részesítik előnyben, mondván, hogy így a legkönnyebb az azonosulás.   Carol Lawson a New York Times egyik cikkében azt fejtegeti, hogy a kortárs gyerekirodalomban megfigyelhető egyfajta változás: egyre több a mindennapi életben előforduló traumatikus élethelyzettel foglalkozó történet. Legyen szó akár testvér születéséről, örökbefogadásról, költözésről, válásról, betegségről, alkoholizmusról, halálesetről, természeti katasztrófáról vagy a szülő munkahelyének elvesztéséről – mindegyik témához lehet találni egy-egy gyerekkönyvet. A kiadók és könyvtárosok az ilyen típusú történeteket nevezik biblioterápiás könyveknek, mert úgy gondolják, hogy a szülők ezekkel segíthetnek gyerekeiknek, hogy azok könnyebben átvészeljék életük nehezebb pillanatait.   A magyar könyvpiacon is egyre több ilyen útmutató-jellegű könyvet találunk. A teljesség igénye nélkül, íme néhány közülük: Finy Petra A doki-ügy című könyvében a főszereplő óvodás Emma arról mesél, milyen dokikkal találkozhatnak a gyerekek. A tesó-ügyben a kistestvér érkezéséről, Az ovi-ügyben pedig az óvodakezdésről olvashatnak a gyerekek, pontosabban a gyerekeknek a felnőttek. Bárányhimlős gyerekeknek segíthet Pöttyös Panni története, de Marék Veronika Boribon beteg című könyve is hasznos lehet a néhány napra ágyfogságba kényszerülőknek. A válással, válás utáni új szerelmekkel foglalkozik például Christine Nöstlinger Zűr hátán zűr című története, vagy Menendez-Aponte Emily vigasztaló könyve (Anya és apa válnak). A halál témáját dolgozza fel Pernilla Stalfelt Halál könyve, akinek fontos megemlíteni Kaki könyvét,  Ne bánts! könyvét és Szeretlek könyvét is. Költözés előtt érdemes elolvasni Meg Cabot történetét Allie-ról (Allie Finkle szabályai kezdő tiniknek – A költözés napja). A Hisztimesék címe magáért beszél, Berg Judit történetei a sokszor kezelhetetlennek tűnő helyzetekről íródtak.