"A kis Kay egészen kékre fagyott a hidegtől, szinte fekete volt az arca, de nem vette észre, mert valahányszor a Hókirálynő megcsókolta, mindig elmúlt a borzongása a szíve pedig időközben jéggé fagyott. Éles, lapos jégdarabokat rakosgatott egymásra, számtalan változatban illesztette össze őket, csak hogy valamit varázsoljon. A jéggel való játék az értelmét tette próbára, s minthogy az üvegdarab még mindig a szemében volt, így nagy jelentőséget tulajdonított az ilyesfajta foglalatoskodásnak.   Egyetlen szót nem tudott csak kirakni, hiába próbálkozott minduntalan: ez a szó az ÖRÖKKÉVALÓSÁG. "     A Hókirálynő immár sok-sok nemzedék gyermekkori alapélménye közé tartozik: Gerda és Kay története a hűség mesés históriája, cselekményébe, jelképeibe finom rejtéllyel szövődik bele a tanulság, a szív, a jóság legyőzhetetlen hatalmának hitéről, erejéről. A Hókirálynő "csillámhatalmával" megbabonázhatja, az értelem, az okosság hideg bűvkörébe vonhatja a kisfiút, de hűséges társa egy szál magában, mezítláb kel át minden veszélyen és akadályon, hogy megmentse, visszaszerezze őt, és a mese törvényei szerint mindig akad hüséges segítőtársa is: jószívű hollópár, nemes király és királylány, egy rablólányka, táltosként repülő rénszarvas és végül egy jóságos, varázslattudó finn asszony.   Amikor Gerda eljut a Hókirálynő hideg palotatermébe, a jeges szív fagyos béklyóját a fiú szívén könnycseppjei forró hatalmával tudja csak megoldani. Ez a színes, fordulatos és a naivitás tiszta vonalvezetésével épített mese valóban Andersen legszebb írásai közé tartozik. Üzenete   A szeretet sokkal erősebb volt azoknál a dolgoknál, amelyek hatalmukba kerítették, fogságba ejtették Kayt. Végül Kay és Gerda felnőtt, és az idő távlatából nézte rájöttek, hogy kalandjaik során megtanulták: mi igaz és mi a hamis. A gyönyörű mese a kitartó szeretetről és barátságról szól, amely minden akadályt leküzd.   A kis gyufaárus lány>