Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.   Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.   Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.   Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának.

Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.   Csak a cinegének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.   Keresi-kutatja, repül gallyról gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.